A Razoare felvidék

 Az egyre sötétedő égen már megjelentek az első, halvány fényű csillagok, mikor Łance, a vállán ülő Raclus-szal és a továbbra is mögötte ballagó Ayumu-val elérte a hegy lábnál fekvő kis falut.
 Rook-Hill romos házai, állapotukból ítélve, még a sötét középkor idején épülhettek. A kevésbé fejlett hely, valamivel barátságosabb légkörű volt, mint a  barokk feelingű, hatalmas épületekkel és katedrálisokkal rendelkező Nosgoth, ámbár eme késői órában utcái szintén kihaltak voltak. A sötétzöld fűvel borított, hosszan elterülő Razoare felvidék határolta el a két települést egymástól. Meglehetősen sok csata és hadjárat bukásának helyszíne volt ez a fennsík, melyet ma már leginkább csak földművelésre használnak.
 A faluba érve, Łance megállt az egyetlen olyan épület előtt, minek ablakain még fény szűrődött ki, s megviláította az utat az érkezők számára. A körülbelül 3 emelet magas ház rozsdás cégére, melyen az R&B Fogadó felirat és egy kopott üst díszelgett, nyikorogva lengett a szélben, megtörve a falu csöndjét. A srác még egy utolsó pillantást vetett a szemközti sötét utcákra, majd belépett a fogadóba, nyomában a még mindig szótlan Ayumuval. A helyiség megtelt a néhány furcsa vendég beszélgetésének zajával. Néhányan elhallgattak, s érdeklődőn néztek az érkezőkre. Łance is végigfuttatta szemét a szedett-vedett társaságon. Az ablaknál egy nagydarab, viking sisakot viselő, szakállas férfi beszélgetett egy vézna, szerzetesnek tűnő alakkal. A sarokban álló asztalnál egy ápolatlan külsejű, sárga szemű, szűk pupillájú nő, gyilkos pillantásokat küldött a Łance vállán ülő varjúnak. A szoba végében elhelyezkedő lépcső vezetett az emeletre, amin jelenleg egy harci páncélba szerelkezett törpe sietett lefelé, mintha bármi sürgős dolga akadhatna az éjszaka közepén. Raclus és a macska szerű nőszemély feszülten figyelték egymást, miközben az Ayumut majdnem felborító alacsony szerzet átsuhant a fogadón és hangosan becsapva maga mögött az ajtót, távozott.
A madár csalódottan károgott, mikor Łance a bal oldalon lévő pulthoz lépett, fejével eltakarva a villogószemű nőre nyíló kilátást.
A fogadós mit sem törődve az újonnan érkezettekkel és az eszeveszetten vergődő és forgolódó Raclusszal, tovább törölgette a polcokon sorakozó, csorba söröskorsókat. A srác türelmét vesztve, rácsapott egyet öklével a pultra, amitől kavarogni kezdett a levegőben a felszálló, vastag por.
 - Hol van Belfagor? - kérdezte visszafogva indulatát Łance.
A fogadós meghökkenve fordult meg, mintha eddig észre sem vette volna, hogy 3-an állnak mögötte. Némi álszentséggel végül megszólalt.
 - Hm, Belfagor?... Ma nem jött. Örültem is neki hogy az a bolond kutyája nem forgat fel megint mindent... - motyogta a megjegyzését a bajsza alatt.
 - Mi az hogy nem jött? Mindig ebbe a porfészekbe jár ha szerelmi bánata van... Gondolom, akkor éppen egy másik drow-val "vígasztalódik"...
 - Én is csodálkoztam, elhiheted. Mikor az a legutóbbi nő hagyta ott, állandóan itt vedelt a dögével együtt.
 - Hát igen, gondolom 11. pofára esés után, már nem nagyon viseli meg egy újabb félresikerült, néhány napos kapcsolat... - csatlakozott Belfagor szapulásához Ayumu is.
 - Perverz szatír... veterán démonvadász létére, azt hinné az ember, hogy megbízható meg minden, erre fel, akármilyen nőcskével kikezd... Na mindegy, menjünk haza, mielőtt elfoglalja megint az a kutya az ágyamat.
Azzal elhagyták a fogadót és elindultak a falu széle felé. Tizenöt perc séta sem kell észak felé, ahhoz, hogy az ember megpillantsa a magányosan álló házat. A szélvédetlen helyen egyre erősebb fuvallatok borzolták fel Raclus tollait. A leginkább viskónak nevezhető építményből 2 kutya és egy zsörtölődő férfi hangja hallatszott (inkább nem írom ide, hogy előtte egy nő nyögése, s egyéb hallatszott. xD ezt inkább most hagyjuk ><""). Tehát, néhány pillanat múlva kinyílt az ajtó. A bejáratnál álló pasi szembe fordult hármójukkal, lassan végignézett rajtuk, majd egy hirtelen mozdulattal megpróbálta kizárni őket, amit Łance éppenhogy megakadályozott azzal, hogy a lábát az ajtó elé tette.
 - ...Bocs, most nem alkalmas, majd holnap dumálunk!.. - mondta zavartan a faszi, majd eszeveszetten próbálta becsukni a kint állók előtt az ajtót.
 - Na, húzzál az útból!... - mondta a hullafáradt Łance, aki úgyszintén megragadta a kilincset és ellentámadásba lendült. A falnak feszülve, az erőlködéstől egyre vörösödő fejjel húzták a másiktől ellenkező irányba az ajtót.
 - Azt mondtam, hogy holnap délbe találkozzunk!
 - És szerinted addig mégis mit csináljunk?!! Üljünk az ajtó előtt kussba, amíg te dugsz, vagy hogy gondoltad?!!...
 - Engem aztán nem érdekel, majd kitaláltok valamit!...
 - Menj má' az any*dba Belfagor! Engedj be!...
 - Ti menjetek má' haza!
 - :"@!- De hát itt lakunk!!!
Ayumu csak a fejét fogva nézte a két idióta további értelmes vitáját. Łance úgy háromnegyed óra múlva feladta a harcot, mikor Ayumu beszámolt neki arról, hogy mennyi az idő, két "Gyere vissza holnap!" és "De hát már 'holnap' van!" című üvöltés közt. Tehát elsétáltak ismét az R&B Fogadóhoz és kivettek egy olcsó szobát egy éjszakára, a lepukkant épületben.
Łance elfoglalta a kanapét, a lány pedig a megvetetlen és minden mozdulás után hangosat reccsenő ágyon aludt. Raclus a szófa karfáján, a srác mellett még hosszú ideig éberen figyelt.
 - Retkes porfészek... - mondta még utolsó morgás képp Łance, majd a szemébe húzta sapkáját és hanyatt fekve elaludt.