A külváros

Egy közép magas, sötét hajú srác sétál a Nosgoth-ot övező poros utcákon. Fekete sapkáját a szemébe húzva, maga elé bámulva halad a nyomasztó, romos kis házak közt. Fél keze zsebre van dugva a hosszú bőrkabátja egyik zsebébe, másikkal szorosan markolja Desert Eagle pisztolyát, mintha bármi veszély is fenyegetné a kihalt utcákon. Leplezetlen unottsággal rúgja félre az útjába kerülő köveket, s közben néha még egy-egy ásítást is megejt. Lassacskán elárasztják a várost a lemenő nap vörös sugarai, ami jelzi hogy közeledik az őrjárat végét jelentő szürkület is.
Az értelmetlen lófrálást egy hangos sikoly szakítja meg, mely végig visszhangzik a szűk utcákon. Gyenge nyár végi szél söpör végig az úton, félre libbentve a srác hosszú kabátját a 2 övéhez csatolt pisztolyáról. A fegyvereken egy pillanatra megtörik a  halvány napfény, majd a fiú hirtelen megragadja mindkettőt és futni kezd a hang irányába. A sikoly forrásához érve hirtelen megtorpan, majd gondolkozás nélkül... egyetlen mozdulattal... ismét övéhez csatolja a két fegyvert.
 - Ayumu, már megint? - kérdezte a srác unott pofával, a fejét fogva.
Helyszínünk egy kocsma. Az egyik falnak a tövében egy csaj ül, karjait az arca elé tartva, hogy ki tudja védeni az esetlegesen érkező támadásokat. Vele szemben egy borostás arcú, perverz tekintetű, részeg pasi áll, akinek láthatóan már csak néhány pillanat kellett volna, hogy a kiscsajon ne maradjon semmi.
 - Huh, Łance? - fordult meg végül a meghökkent fickó, mikor Łance mögött becsapódott a kocsma ózsdi ajtaja. Előbbi tervével rögtön felhagyott, mikor meglátta a srác alkarján a "Három ágú nyíl" alakú sebhelyet (Az említett seb, a heg-tetoválás eredménye. Bővebben kifejtve: a bőr méllyebb rétegeibe hatolva szabályos mintát vágnak, majd a gyógyuló, varrasodó sebet ismét felszakítják. Iménti technikát többször megismétlik, melynek eredménye a maradandó heg, mely a démonvadászok "ismertető jel"-évé vált az évszázadok során, legalább is a mi sztorinkban ^^")
Tehát a pasi 3 lépést hátrált a lánytól, majd Łance jókorát bemosott neki, amitől padlóra került.
 - Azt hittem legalább pár agyalágyult laszást elintézhetek, de neeeem, iderántgattál egy perverz vadbarom miatt. Öcsém, akad jobb dolgom is, minthogy téged pesztráljalak már megint...  - mondta, dohogva a srác, majd  ügyet sem vetve a történtekre, megfordult és már indult is kifelé.
 - De hát most nem is én kezdtem ki vele! - védekezett hevesen a lány, aki időközben feltápászkodott és igyekezett követni Łancet.
 - Na jah, a "most"-on van a hangsúly... Biztos megint "olyan szép kék volt a szeme", mi? - mondta gúnyosan a lány hangját utánozva.
A tovább folytatodó vita közben hangos puffanással jelezte az ajtó, hogy a két személy elhagyta a kocsmát. Újra az utcákra érve, az arcukba csapott az immár hűvösödő esti szél. Mostmár ketten rótták tovább az utat.  A veszekedés elmúltával, hosszú némaságba burkolózott az egész táj. Csak a lépteik zaját lehetett hallani, meg a néha a fülük mellett elsüvítő fuvallatok visító hangját. Jónéhány perc bele telt, mire a csendet ismét megszakította valaki.
 - Hey Łance... - a megszólítás az Ayumu-tól megszokott csendes hangon érkezett. Menet közben igazgatta az eseményektől kicsit megviselt, világosbarna haját. (Kb vállig érő, fokozatosan egyenesre vágott sérója van, nagy barna szemei, melyeket mindig fekete kontúr övez. A középmagas nőszemély, nagy általánosságban olyan dzsekiben feszít mint Lance, bár az övé valamivel nőiesebb kiadás [sokkal nőiesebb^^], plusz magasszárú csizmát hord mellé. Elég csendes alkat, bár ha meg van a megfelelő társaság, annyit dumál, hogy le se lehet lőni.)
 - Hm?
 - Belfagor üzeni, hogy három nap múlva megint el kell végeznünk egy E szintű feladatot.
 - Már megint egy ilyen ratyi küldetés? Miért nem lehet valami értelmesebbet csinálni?... Ez az őrjáratozás is... Melyik démon lenne olyan idióta, hogy megtámadja Nosgoth-ot? Ilyen sereggel, minket is simán bevernének...
A morgásra ügyet sem vetve, Ayumu tovább folytatta az üzenet felidézését.
 - Azt is mondta, hogy holnap dél körül Raclus is legyen veled, mert kell az új technika kifejlesztéséhez vagy mi...
 - Milyen technika?
 - Valami Szól-Méte...
"Na ebből sokkal többet tudtunk meg..." gondolta magába a srác, újra felöltve ugyanazt az unott pofát, mint előtte.
 - Szóval a lényeg az, hogy Raclus is kell. - ismételte meg a lényeget, majd séta közben megállt, úgy tűnvén, hogy a mögötte kullogó Ayumu-t akarja bevárni, de a lányra ügyet sem vetve, csak a tájat kémlelte az egyre erősödő hideg ölelésében. Füttyentett egyet, mintha csak a levegőben uralkodó unalmat akarná oldani ezzel, de továbbra sem mozdult. A hang hosszan visszhagzott a várost körülvevő, szürke hegyek közt.
Néhány pillanat múlva, egy apró, formátlan, fekete folt jelent meg az égen. Lassacskán egy közeledő fekete madár alakja is kivehető volt a sötétben. A varjú Łance kinyújtott bal karját vette célba, majd leszállt rá. Karmaival egy darabig mozdulatlanul kapaszkodott, hogy visszanyerje egyensúlyát, majd komor sárga szemével gazdája tekintetét kezdte fürkészni.
 - Hellóóó Raclus! - szólt Ayumu üdvözlése a hátuk mögül. A hirtelen érkező magas hangra, Raclus riadt és kissé dühös károgással válaszolt, s Łance bal vállára ugrott.
 - Hagyd már Ayumu... - mondta a srác mikor már kezdett elege lenni, hogy a madár, verdesve ide-oda ugrál a két vállán, csak hogy kitérjen Ayumu kezei elől. - Menjünk...
A lány beletörődő pillantást vetett az ismét útnak eredő párosra. Eztán pár lépés távolságból követte őket.
Raclus nem-igen kedvelte a rámenős stílust és gazdáján kívül egyébként se engedett magához közel senkit.
Nosgoth-tól észak-nyugati irányba mentek tovább, a Razoare felvidék felé. Körülbelül másfél órás gyalogút vezet a faluig, ami a jelenleg kitűzött úticél.