Előzetes
Volt már olyan, hogy egy maszkot húztál fel, hogy elrejtsd igazi kiléted? Mert velem már megtörtént...
Mikor átkerültem az új sulimba, azt hittem minden más lesz. Sajnos tévedtem. Ide is eljutott a pletyka. A hallottak alapján azt várták el tőlem, hogy egy hideg természetű, magának való, különc lány legyek. Eleget tettem nekik.
Alena Austin vagyok, de mindenki csak Lénának szólít és ez maradjon is így. Szüleim halála után senkim sincs. Napjaim unalmasan telnek, mígnem összefutok egy idegennek. Tépett barna haja aranybarna szemébe lóg. Egy elég véres szituációba találkozunk.
Részlet:
' - Egyébként meg még mindig jobban jártál, hogy itt vagy nálam, mint odakint - mutat a kezével a bejárat felé. - Tudod ez nem valami jó környék. Mások már rég megerőszakoltak és megöltek volna - mondja miközben alaposan végigmér. Szemei elidőznek az ajkaimon.
- Ó, hogyne! - kezdek ideges lenni. - Ezt mondod, de ahogy végignéztél rajtam mást bizonyít. Amint rendbe jövök, te magad fogsz megerőszakolni, megkéselni és megölni. A hullám meg valahol az Isten háta mögötti helyen egy árokban fog oszladozni. Igazad van! Sokkal jobb veled maradnom - a hangom egy picit hisztérikusra sikerült.
- Még nem bántottalak, szóval ne nyavalyogj! Persze... igazad van, ez csak idő kérdése - gonosz mosolyra húzódik a szája...''
|