Furcsa.
Nem �rez f�jdalmat, pedig egy fekete penge szak�tja �t a test�t.
Nem f�j, csak nagyon hideg.
A f�ny b�ntja a szem�t.
Lehunyja.
A penge egy�tt l�ktet a test�vel.
Egy er�s kar tartja �t.
Nem f�l.
Arc�n halv�ny mosoly fut v�gig.
Hogyan is f�lhetne, amikor � vigy�z r�?
�... Mintha nem tudn� a nev�t. Mintha nem ki�ltotta, suttogta, h�vta volna ezt a nevet megsz�ml�lhatatlanul sokszor.
Kurosaki Ichigo.
A sz�ve s�gja neki, nem az egy�tt �t�lt eml�kek be-bevillan� k�pei.
 - Ichigo... - suttogja halkan, m�g mindig behunyt szemekkel. - Ichigo...
�zlelgeti a nevet a sz�j�n.
J� �rz�s.
Olyan, mint amikor az ember ajk�ra cs�kot lehelnek
De h�t �gy is van, valaki megcs�kolja.
� az. Ichigo.
Gyeng�den, szinte �szrevehetetlen�l az ajkuk �sszeforr.
Hogy tud ennyire higgadt maradni? Pedig a f�l�ben hallja d�b�r�gni a sz�vdobog�s�t, ahogy az oltalmaz� karok k�r� fon�dnak.
Ichigo az ajk�t, �zleli, pont, ahogy � tette nemr�g a nev�vel.
J� �rz�s. M�r a hideget sem �rzi, csak ahogy hal�los m�regk�nt �rad sz�t a test�ben a nyugalom.
T�bbre k�ne v�gynia, m�gsem �rez k�sztet�st. Most a tudat is el�g, hogy �jra vele lehet.
Ichigo ajka finoman elv�lik az �v�t�l, de � m�g visszah�zza mag�hoz egy utols� lopott pillanatra.
M�lyen az eml�keibe v�si az �rz�st, �s annak a nev�t, akinek k�sz�nheti azt.
Ichigo. Soha t�bb� nem fogja elfelejteni �t. Soha t�bb�.
Lassan kinyitja a szemeit.
Els�re minden olyan hom�lyosnak t�nik, de a k�p lassan kezd ki�lesedni.
 - Ichigo... - kezdi akadozva.
Az egy vontatott mozdulattal elengedi �t, hosszasan v�gigsim�tva a derek�n. Mosolyog.
 - Yo...