Isten hozott a kawaiijapan.gp-n, ahol elsőkézből értesülhetsz a gyaru és a japán divat híreiről! Ezen kívül külön részlegbe gyűjtöttem össze az általatok küldött rajzokat és fanfictionöket, ezeket a fan sectionben találod! Az oldalnak akad pár projectje is, ezeket a projects menüpont alatt lesheted meg! Minden más pedig az extra kawaii menüpont alatt leledzik, ahol többek között magazinokat és zenéket tölthetsz le, de elolvashatod a régebbi híreket, vagy megismerkedhetsz a japán zene képviselőivel. Van valami ötleted, vagy megosztanád a véleményedet? Akkor keresd fel a vendégkönyvet, ha pedig hirdetni szeretnéd a saját oldaladat vagy blogodat, akkor irány a reklámkönyv! Nem is húznám tovább az idődet, inkább kellemes böngészgetést kívánok az oldalon!
Figyelem! Az oldalon található letölthető tartalmak tájékoztató jellegűek, ezért 24 órán belül törölnöd kell őket!
Ellenkező esetben, a lehetséges következményekért az oldal nem vállal felelősséget!
Ekkor Kithara maga elé néz, s döbbenten látja, hogy vér csöpög belőle. Kurama felfigyelt, de mire szeme elért a túlsó határra, már késő volt. Meredten állt a véres harci téren, s nézte amint társai vérbe fagyva feküdnek, holtan. Csak ő maradt életben. Kis fény a végtelen sötétségben. Nincs hova meneküljön. Semmi esélye. Sápadt arcát méreg öntötte el. Gyilkos növények támadása éppen, szívtelen ellenfél. Semmi esélye. Ezreket kaszabolt másodpercek alatt vértől csöpögő rózsa-ostorával. Egyik ellenfele hátulról közelít, s ily módon könnyítve a halált neki.Búcsút vett a világtól, bucsút vett végképpen. Búcsút vett az élettől, s elaludt örökre.Csillogó zöld szemét többet ki nem nyitotta, hosszú vörös haját szél többé nem fújta. Csak avér csordogált, hosszan végig testén, s csillogása keserves halált jelezvén. Vérben száradtteste fény mellett feküdt, örök sötétségben sárga fény terült. Egy fekete rózsa, mely lángolt de nem égett, egyetlen meleg fény, a halál hideg sötétjében. Könnyed szirmai a halottra borult, s egy csillogó vércsepp mely rajta volt a fiúra hull. Mintha a rózsa sírt volna, s könnyei vörös gyöngyöt alkotott volna. S a nap fénye akkor már a véres csatamezőt mosta, sárga csillogó fénye a holttestekre hullta. Kialudt a láng, de a nap még világított. Kialudt a remény, mely régen Kithara volt.