Kithara a kanapén ébredt. Sebei el voltak látva és be voltak kötözve. Mozdulni de tudott mivel sebei nem engedték. Csillogó zöld szemeiben ott lapult a szomorúság. Mind azokra az eseményekre gondolt amelyek vele történtek az utóbbi két hónapban. Mennyi baj ,szenvedés ,kínzás és mégis milyen izgalmas. Ekkor meghallotta Yusuke szavait a szobán kívül:

-…ha fel mered ébreszteni akkorát kapsz, hogy megbánod…!

-…csak megnézem ,na…! - mondta Kuvabara

-      ...csak ne nézd meg jó…?!

Kithara elmosolyodott. Ez volt az egyetlen mosoly  az utóbbi 2 hónapban ejtett. Majd újra elaludt. Mire felkelt már egészen helyre volt jőve. Már csak a társaság hiányzott neki. Majd megpróbált felállni ami nagy csodálkozására nem is volt olyan fájdalmas mint hitte ,sőt még járni is tudott. Most vette csak észre ,hogy teljesen helyrepattant míg aludt. Vajon mennyit aludhatott? Kiment a szobából és amint átlépte a küszöböt rögtön megpillantotta  barátai mosolygós arcát.

- Két teljes hetet aludtál, már azt hittem nem ébredsz fel.

- Két hét?! –kérdezte meglepetten és már egyáltalán nem volt azon elcsodálkozva ,hogy teljesen helyrejött.

- Hát igen a téli álmod egy kicsit hosszúra nyúlt. - Mondta Kuvabara vigyorgó képpel.

Ekkor a tv elkezdett akadozni majd egy nagy üres kép és Koennma jelent meg a képernyőn.

Nagyon sürgősen jelenjetek meg nálam amilyen gyorsan csak lehet! - harsogta majd újra visszaállt az adás.

- Vajon mi olyan sürgős? –kérdezte Kithara.

-  A lényeg ,hogy fontos és mihamarabb ott kell lennünk. –mondta Kurama, majd egy rosszalló pillantást vetett a lányra. Akit legszívesebben nem engedett volna el a küldetésre.

     Mikor odaértek Koennma halálos komolysággal és gondterhelt arccal fogadta őket, ami nem volt valami bíztató.

- Nagy gondom van. - kezdte -  megtámadtak , ha nem cselekedtek akkor kitör a háború.

- Cselekedtek? Muszáj pont mi elintézzük? –kérdezte Yusuke.

- Ti vagytok a legerősebb osztagom ,főleg hogy mikor Kithara visszatért igazán hatalmassá vált. –majd ránézett Kitharara .

- Pontosabban mit kell tennünk? –kérdezte a lány.

- Van az alvilágban egy kastély amely a G.D.Sz. főközpontja.

- Mi  az a G.D.Sz. ?

- Az a Gonosz Druidák Szövetsége ; őket kell elintéznetek. De vigyázzatok ,mert a kastély tele van csapdákkal és az őrök is bármikor elkaphatnak. – Kithara ereiben megfagyott a vér, de nem ő volt az egyedüli. A többiek, főként Kurama nagyon meglepődtek.

- Mit akarnak ezek? –kérdezte végül falfehér arccal.

- El akarják foglalni a halandók világát. De nagyon kell vigyáznatok a még senki nem jött ki élve a kastélyból. –s az utóbbi mondatát igencsak sötéten mondta mintha attól félne ,hogy embereinek nincs menekvés ha egyszer belépnek oda .

           Mikor Yusuke és csapata elérték a kastélyt igencsak elámultak amikor meglátták. A kastély inkább egy erődhöz hasonlított, hatalmas kb. 7 méter magas kapuja. A vár koromfekete volt. A kapu kinyílt majd a kis csapat bement rajta. Hosszú nedves folyósok voltak , a kőfalon egy-egy fáklya díszelgett. Már órák óta rótták  a folyósokat amelyek egy üres teremhez vezettek. A terem másik végén volt egy ajtó ami egyenesen a G.D.Sz. mostani helyéhez vezetett.

- Szerintem ez csapda minden túl könnyű volt . –mondta Kithara

- Szerintem is, de azért próbáljunk szép lassan átmenni hátha nincs igazad. –mondta Yusuke aki meglepő módon egyre komolyabb lett, pedig általában Kuvabarához hasonlóan hülyéskedik.

 Majd óvatosan közeledtek a terem másik vége felé. Alig tettek meg egy pár lépést Kithara karját elkapta egy lánc majd föltekeredett rá és a magasba emelte. Kuramát egy ketrec vette körül és ha szabadulni próbált volna akkor erős áramütést  kapott volna ,még szerencse ,hogy neki van annyi esze ,hogy nem próbál megszökni ,mert teljesen értelmetlen lenne. Yusukét a falhoz láncolták. Hiei egy vasszékhez. Csak Kuvabara nem esett csapdába, de ő is csak azért mert úgyse tudná kiszabadítani barátait amikor a saját cipő fűzőjét is alig tudja bekötni.

Kithara igazán kellemetlenül érezte magát ,karjai keresztben voltak ,a lánc teljesen körbetekerte és mozdulni se engedte. Mellette mindenhol lánc díszelgett.  Ekkor kinyílt az ajtó és belépett egy csuklyás alak.

Levette csuklyáját és Kithara felé vette útját. Sárga hegyes szemei és hosszú ezüst haja. Kissé sovány termete és csontos arca alapján ő az egyik tag.

- Lássuk csak mi van itt.  Yusuke Urameshi, Hiei Jangashi, Youko Kurama és lám csak itt van Josshamy Kithara. Csatlakozz hozzám és nem bánod meg.

- Soha. –sziszegte Kithara

- Ahogy akarod. –majd csettintett egyet az ujjával és…

A láncok megcsörrentek, egyre jobban szorították a lányt …

- KITHARA!

Kithara legszívesebben felsikoltott volna, de nem tette. Pedig lett volna rá oka, hiszen a láncok felhasították rajta a bőrt.

Majd ellazultak, de nem csak ő járt így ,mert a többiek  sem úszták meg szárazon csak ők nem kaptak annyit. Már épp meg akarta dicsérni magát a GDSz tagja amikor valami lángolt a hátánál, Kithara volt az sebei egyből beforrtak és vörösen izzó szemeit a csuklyás alakra szegezte elcsodálkozni se tudott  a lány már is kiszabadult kardja segítségével. Ekkor  a kard hideg élét érezte amint áthatol testén. Kithara ezután kiszabadította barátait akik még mindig nem tértek magukhoz a csodálkozástól. Azonban a lányt nem is érdekelte rögtön betört a szobába ahol voltak a GDSz tagok és sorra leborotválta a tagok fejét. Csak egy alacsony maradt életben aki azonnal elrohant.

- Jó volt! Remélem nem akar az a kis alacsony visszajönni. –szólt Yusuke és rákacsintott Kitharara.

- Sajnos az a helyzet ,hogy szinte biztos ,hogy előbb vagy utóbb visszatér. –mondta Kurama ami nem nagyon tetszett Yusukénak ezért úgy tett mintha meg se hallotta volna. Csakhogy igaza volt Kuramának mivelhogy a GDSz tagjai felesküdtek arra ,hogy mindent megtesznek annak érdekében ,hogy elpusztítsák az emberiséget.

Mikor Koennma megtudta ,hogy Kithara milyen kegyetlenül és  villámgyorsan elpusztította a GDSz tagjait nagyon megörvendett mivel ez volt az  egyik legnagyobb gond ami bántotta.