Kithara egy temetőben ébredt. Mozdulni is alig tudott . Minden egyes mozdulat kínzó fájdalom volt. Szemmel láthatóan Raiun nem élte túl a zuhanást.

-    Egy bajjal kevesebb .- mondta Kithara és ránézett Raiun üveges szemeire. Nem volt valami szép látvány.

Valahogy nagy nehezen feltápászkodott és körülnézett .Sűrű ködfátyol borította a sírköveket. Ekkor megszólalt egy hang.

-   Üdv a halottak birodalmában!

-   Ki vagy te?!

-  A legszörnyűbb rémálmod!

-    Ócska duma! Ezt már hallottam!

-    Majd meglátjuk mennyire Ócska! – ekkor a ködből kirajzolódott egy szék. A székben egy nő volt. A  nő hozzá volt láncolva a székhez. Arcán visszatükröződött a határtalan félelem. Kithara szíve egyre hevesebben dobogott, a nő felsikított de a hangja megcsuklott, a lánc úgy összeszorította hogy a száján hang helyett vér jött ki. Ahogy a vér lecsordult a nő arcán úgy csordult le a könnycsepp Kithara arcáról is. A törékeny test ketté vált és porba hullott. Kithara száján egy hang se jött ki, egyre csak bámulta a vértől átázott halott nőt.

-    Még mindig ócska dumának tartod? Olyan törékeny az emberi test. Az emberek csak haszontalan férgek. Rövidéletűek és gyöngék – felnevetett- én a halál vagyok kislány semmi esélyed ellenem!

Kithara most se szólt ,félelem gyöngye csillant meg szemében. Nem volt sok ideje a csodálkozásra ,a láncok megcsördültek és a lány felé vették utjukat. Kithara gyorsan felébredt és kitért a láncok utjából. Majd megfogta a láncokat, behunyta szemét és koncentrált .A láncokat tűz fonta be és elporlasztotta a székkel együtt.

-    TE ÁTKOZOTT!!!!!!! Ez volt a kedvenc kínzóeszközöm. De nem baj. –és a dühöt gonosz vigyor követte.- Nem éled túl ezt a napot!

-    Azt majd meglátjuk!

Kithara látta ,hogy ez nem lesz olyan könnyű mint Kuvabarával. Kithara nem habozott megidézte a vörös sárhányt és a hang felőli irányba terelte. Ekkor a köd mögül egy feketeköpenyes piros szemű alak tünt fel kaszával a kezében. A sárkány megtámadta nem sok sikerrel. A Halál kászáját a sárkány felé tartotta és ahogy közeledett hozzá kettévágta. A lány ekkor a tűzes nyílaival próbálkozott de ugyanaz. Bár nem vetette be minden fegyverét. Úgyse ért volna sokat velük. Amúgy meg, a Raiunnal való harc miatt kissé. Végül a Halál kaszájával egy fekete lyukat csinált(pont olyat mint a vulkánnál) és a lyuk beszippantotta a lányt.

Yusukééknél:

Már mindenki feladta ,hogy valaha is látni fogját Kitharat. Főleg ,hogy egy hete eltünt nyomtalanul. Hiei és Kuvabara épp szívatták egymást amikor Koennma újabb feladatot adott nekik amit Yusuke a szokásos módon fogadott. Minden úgy ment mint azelőtt ,hogy Kithara csatlakozott hozzájuk.

Eközben:

Kithara egy hatalmas üres teremben találta magát.

-Jobb mint egy temető. –jegyezte meg magában.

A teremnek hatalmas mennyezete volt, Kitharanak valamiért gyakorolni volt kedve. Pedig mindennap szokott gyakorolni(kivéve amikor nem) . A magasba ugrott és körbe-körbe forgott a levegőben. Miután kiugrálta magát nagyon megéhezett. A teremben csak egy csap volt.

-Ha van csap akkor van cső, ha van cső akkor van kijárat.

Nem habozott sokat rögtön feltépte a csapot. De a cső egy acélfalba fúródott. Kithara próbált áttörni a falon de nem sikerült, a fal túl kemény volt. Nagyon éhezett ,két hete nem evett. Talán az volt a Halál terve ,hogy így öli meg. Gyorsan telt az idő. Már egy hete volt a hatalmas teremben. Ereje növekedett ahogy a gyűlölet is magában. S e gyűlölet pedig arra késztette ,hogy fejlődjön és elérje az +S osztályt. Kithara folyamatosan edzette magát. Ereje nőtt. A napok teltek. Eltelt a 2. Hét is. Majd lassan a 3.,4. És végül az 5. is. A szív alakú medál már nem vörös, hanem fekete volt akárcsak ruhája. Felugrott és elkezte püfölni a falat. Végül egy sírból mászott ki ,pont ott volt mint ahol a Halál száműzte .

-Na jó! Eelegem van! Átverekedtem magam 30 méter betonon, elvesztettem a kedvenc fülbevalómat és pont ott vagyok ahol az elején!

-Na mi van? –mondta egy ismeős hang. A halál volt az. –Túlélted? Meg kell adni elég kitartó vagy. Még egyik áldozatom se volt ilyen kitartó mint te!

-Ezt most bóknak szántad? Mert ha igen elég gyenge!

-Csak gondoltam jólesik a halálod elött.

Ekkor a halál elővette kaszáját, Kitharat pedig körbevette a fekete tűz.

-Látom gyakoroltál, nem is keveset ,hogy vörös tűzből feketét csináltál.

-Most harcolunk vagy mi van? –Kithara kezdte elveszteni a türelmét, szemei dühben forogtak. Aztán a halál neki hajította Kitharanak a kaszáját de a lány megelőzte nem elég ,hogy röptében elkapta visszadobta tulajdonosának. Ennek következtében a halál elvesztette a bal felét. Elszakadt köpenyébe belekapaszkodott a hideg alvilági szél. De még nem volt vége ellenfele nem adta fel pedig lett volna oka rá. 

-Komolyan azt hitted ,hogy a végzet ilyen gyenge? –Kithara nagyon meglepődött. A halált hatalmas fekete erőpajzs vette körül újabb kaszát vett elő amely most már feketén izzott.

De a lány hangja megcsuklott ,érezte testén át ellenfele fegyverét. Látta ,hogy a fegyver tulajdonosa végezni akar vele, pedig eddig csak úgy tünt, hogy csak félreteszi valahová ,hogy majd ott meghal. Semmi esélye a halált nem lehet legyőzni bármilyen erős is legyen ellenfele, és mi van ha ez a fickó nem a végzet, nem is a halál? De akkor ki az? De már gondolkozni se volt ereje. Érezte nem bírja sokáig…

    Kithara egyszer csak felnyitja zöld szemeit. Még él. Még mindig az alvilági temetőben van. A halál kissé türelmetlenül ül az egyik sírkövön. Ő meg egy falhoz van láncolva, mozdítani se tudja végtagjait mivel  tulajdonképpen az van hozzáláncolva a falhoz. Már vagy 2 hónapja van itt. Nagyon éhes volt és fáradt , el volt gyengülve még ahhoz is fáradt volt ,hogy ébren tartsa magát… .

Yusukééknál:

-Nagy kár ,hogy nincs itt Kithara ,mert Koennma egyre több munkát ad nekünk. –nyafogta Yusuke és nagyon sóhajtott.

-Tényleg nagyon hiányzik. Bárcsak itt lenne.- mondta Kurama és csatlakozott a sóhajtozó Yusukéhez.

-Van egy jó és egy rossz hírem. –toppant be Hiei miközben a homlokán izzó Jagan szemre mutatott.

-Igen, és mi a jó hír? –kérdezte Kuvabara

-Az Kithara él.

-MI?

-És mi a rossz?

-Hogy az alvilági temetőben van.

-Jaj ne! –kiáltott fel Kurama.

-Mi a baj? –kérdezte Yusuke kissé meglepődve.

-Az ,hogy azt mondják onnan senki nem kerül ki élve- Kuvabara nyelt egyet.

-Ugye nem megyünk érte?

-MI? TE AZT AKAROD MONDANI ,HOGY OTT HAGYNÁD AZ EGYIK BARÁTUNKAT A HALÁL KEZÉBEN?  - mondta Yuseke és lángoló szemeit Kuvabarára meresztette

Te győztél, mehetünk! –hallatszott a hirtelenjött döntés.

-       Várjatok kell valami sratégia , nem rohanhatunk neki csak úgy. –mondta Kurama és szemeiben halálos komolysággal és aggodalommal

Sajnos nincs annyi  időnk ,mert ha nem sietünk Kithara meghal. –mondta Hiei és már magára kötte kardját.

Igazad lehet, akkor siessünk! –és már Kurama is csatlakozott Hieihez… .

   Egy idő után már elérték az alvilágot.

És most? Hogy jutunk el az alvilági temetőbe? Tudtommal csak azok vannak ott akik meg kell haljanak.

Hiei nem válaszolt csak nézett Yusukéra. Ekkor előrántotta kardját és vágott egyet a levegőbe ,a kard után egy csík maradt ami egyre tágasabb és tágasabb lett ,végül már akkorára nőtt ,hogy mindegyiküket besszippantotta.

…

 később mindenki az alvilági temetőben ébredt.

-       Na, ez halál biztos ,hogy az alvilági temető. –mondta Kuvabara – ilyen hely csak egy van. Vagy talán Hiei szobája. –és egyet vigyorgott melléje amit Hiei egy morgással viszonzott.                                                                                                                                                                     

De ekkor Yusuke befogta Kuvabara száját ,ami érthető is volt mivel a halál felfigyelt a zajra aki még mindig türelmetlenül az egyik sírkövön ült. De már nem volt szükség ahhoz ,hogy Yusuke befogja Kazu száját mivel mindenki elszörnyülködött amint meglátták a vértől csöpögő sebekkel teli halálán levő Kitharat aki egy falra ki volt feszítve. Mikor már észhez tértek gyorsan elbújtak egy sírkő mögé.

- Valami terv? –suttogta Yusuke

- Mivel a halált nem lehet kiűzni a birodalmából, szerintem Hiei készítsen egy lyukat ami besszipantja majd a halált a temető másik végébe és talán lesz elég idönk ,hogy addig kimenekítsük Kitharat. –suttogta Kurama nagyon halkan mégis mindenki meghallotta.

 Ekkor Hiei kiállt a halál elé és elövette kardját ami segítségével lyukat vágott a levegöbe.A kapu lassan magába szívta a végzet urát, aki hiába próbált ellenkezni Hiei dimenzió-kapuja nem jagyta cserben Yusukéékat. Ekkor mindenki azon igyekezett ,hogy leszedje a bilicset Kithara kezéről és lábairól. De már közeledett is a halál. Yusuke gyorsan felkapta a lányt és gyorsan eltüntek.

  Mikor hazaértek a kanapéra helyezték. Miután Kurama és Yukina sikeresen elálitották a vérzést nekifogtak a gyogyításnak ami igazán nagy gondnak minősült.