-      Miért kell ilyen korán felkelni? –nyögte és az ágy egy reccsenéssel jelezte, hogy felkelt Yusuke.

-     Azért mert van egy újabb feladatotok- mondta szokatlanul komolyan Botan. Amit Botántól elég ritkán lehetett várni, általában meggondolatlan és komolytalan volt. Csakhogy ez most épp az ellenkezőjére utalt. És nem kicsit aggasztotta a dolog az Urameshi csapatot.

-    Már megint?!?!?!?!?!

-     Hol van Kithara ?- kérdezte Kurama. S nem igyekezett titkolni bizalmatlanságát. Erre azonban csak Hiei figyelt fel.

-    Asszem gyakorol. –válaszolt.

-    Itt van a kertitörpe? Már csak ez hiányzott! –csatlakozott a párbeszédhez Kuvabara.

-    Én se kértem hogy itt légy! –szólt vissza a tűzdémon.

-    Vigyázz mit beszélsz törpike . –horkant fel indulatosan Kuvabara

-    Hello! – jött be Kithara. S amint bejött tekintete éppen a méreg-vörös arcú Kuvabarára szegeződött, ami nem kis mértékben volt humoros a számára.

-    Jaj de jó hogy itt vagy! – mondta Botan – Koennma személyesen is beszélni szeretne veled.

-    Igen és hol van? – kérdezte kissé meglepődve Kithara

-    Itt vagyok én is! – dugta be a fejét Koennma.  –Kithara velem jönnél?

A lány engedelmeskedett elvonult Koennmával egy üres szobába.

-    5 szörny támadott meg minket pont annyi amennyien vagytok.  A főnökük nagyon erős azt szeretném ha te küzdenél meg vele , szőke magas és fekete köpönyeget visel és a neve Chrispin, elvállalod?

-     Van már választásom? …Nincs? Akkor igen.

-     Rendben van akkor menj mert  a többiek várnak rád.

-     Majd jövünk addig is viszlát.

-     Viszlát!

Yusuke és csapata elmentek egy dombra ahol az öt szörny már számított rájuk. De vajon honnan tudhatták, hogy pont oda mennek? Az alvilág hatalmas és ez az öt démon pontosan tudta, hogy hova mennek. Kuramának is feltűnt a dolog és máris Kitharára sandított, majd Chrispinre. Nem igazán tetszett neki a dolog és kétség sem fért hozzá, hogy a lányra gyanakodott. Hite mégis hamis tengeren úszott. Végül a főnök megszólalt:

-    Hé te , vöröshajú !Te velem harcolsz! –kiáltotta és Kuramára nézett. A fiú számított rá és nem állt szándékában  visszautasítani a kihívást és talán harc közben megtudhat még egy pár információt amit Kithara titkol.           

-    Elfogadom a kihívást !- kiáltotta Kurama.

-    Nem!!! Én harcolok vele !- tiltakozott Kithara.

-     Sajnálom de már túl késő! –közölte könyörtelenül a fekete alak, Chrispin.

Kurama már a szőke démonnal állt szemben és hogy senki ne tudjon beleavatkozni egy pajzs vette körül mindkettőjüket. Így történt a többiekkel is mindenkinek jutott egy ellenfél. Kithara hamar felkaszabolta a maga ellenfelét akárcsak a többiek ,  kivéve Kurama. Mindenki aggódott Kuramáért legfőképpen Kithara mivel neki kellett volna megküzdeni Chrispinnel. Kurama nem bírta tovább azt hogy ellenfele nem  csinál mást csak vigyorog ezért elővette leggyakrabban használt fegyverét  máris támadásba lendült, de ellenfele kitért előle egy laza mozdulattal. De Kurama keményebb fából volt faragva, egy könnyed ugrással Chrispin előtt termett és súlyosan megsebezte a démont.

-          Jó vagy. De nem elég jó. – morogta a szőke démon. Azzal előrántotta halálhozó kardját.

-      Mit akarsz, kígyó? – kérdezte gúnyosan Kurama.

-     Az életed… róka. –vetette oda még gúnyosabban Chrispin. –És az övét! –folytatta és Kitharára mutatott. Kurama nem hitt a fülének. Mit akarna attól a lánytól? Hiszen nem is kellett volna tudnia róla. Vagy mégis? Talán olyan titkai vannak a lánynak amiről talán senki se tud. Főleg nem én .- gondolta

-    Hát akkor lássuk mit kezdesz ezzel. – szólt a rókadémon, s átváltozott Youková. Zöld szemei lassan átszíneződtek arany barnára. Haja ezüstösen csillogott. Termete megnőtt, ruhája fehér lett.

-      Hm.

-     Mássz vissza oda ahonnan előkúsztál, hüllő! Vagy megölök mindenkit, akiből nyereséged van. Már csak azért is ,mert tudom ,hogy téged nem lehet szeretteid halálával fenyegetni, hiszen te nem szeretsz senkit! Csak nyereséged legyen belőle! –csapta ellenfele arcába a gyűlölettel teli szavakat

-       Mondasz valamit. –vigyorodott el Chrispin. –Nincs is rá szükségem.

S egy  gyors mozdulattal Kurama előtt termett, s lecsapni készült. Ám Kurama egy ügyes mozdulattal kivédte és egy apró magot rejtett el Chrispin felső ruházatában. Majd elugrott a földtől, s oldalba támadta ellenfelét a rózsa-ostorral. Ám a szőke démon összeszedte magát hatalmas csapást mérve Kuramára. A rókadémon nem elég gyors, hogy kivédje a támadást ezért a földre zuhant. Fejét nagyon beleütötte a talajba és vérzeni kezdett. Kithara kétségbeesetten nézte amint társa tehetetlenül hull a földre, nem tudott mit tenni hiszen a pajzs visszatartotta. És gyűlölte ezt. A tehetetlenséget. Bár nem igazán ismerte a fiút. Csak hallott róla banditaként. Kurama nagy nehezen lábra állt de már nem tudott semmi növényt megidézni, kábultan térdre rogyott. Chrispin diadalmasan méregette művét. Kithara nem bírta tovább és puszta kélzzel áttört a pajzson amin nem csak Kurama gyilkosa hanem mindenki aki ott volt meglepődött . Kithara szemei vérvörös színben játszottak. Vörös szemeit Chrispinre szegezte. De nem volt szükség rá. A mag amit Kurama Chrispin trikója alá dugott aktiválódott. Chrispit perceken belül elárasztotta a mérgező füst, s holtan hullott porba. Mindenki nagyon meglepődött ezen. Chrispin holtteste eltünt. Kurama nem halt meg, csak nagyon megsérült. De nem sok esélye lett volna a túlélésre. A lány lassú léptekkel közeledett Kurama felé majd amikor elérte letérdelt mellé és rátette a kezét majd őt és Kuramát vörös erőpajzs vette körül. Kithara megpróbált energiát átadni. Volt neki bőven. Bár nem igazán tudta honnan, energiája ha úgy akarta gyógyított. Ha meg úgy akarta gyilkolt. Majd Kurama kinyitotta zöld szemeit. Eltünt a vörös erőpajzs és Kurama most már egy fokkal jobban bízott a lányban. De ez csak egy pillanatig tartott, bizalma hamar elpárolgott.  Majd egy kis idő múlva a lány elaludt.

-      Rendbe jön ? –kérdezte Kurama. Bár nem igazán kedvelte a lányt mégis aggódott érte.

-      Igen ,csak egy kicsit kimerült. –mondta Yukina  majd kiment a szobából.

Kurama is éppen készült valahova de visszanézett majd halkan azt mondta:

-       Köszönöm. – úgy érezte, hogy egy köszönettel azért mégiscsak tartozott neki.

Másnap Kithara korán felébredt mindenki aludt rajra kívül. Egy kiadós forró zuhany után az egyik szobába tartott de megtorpant valaki a nevén szólította. Kurama volt az  .

-     Jól vagy? – kérdezte Kurama

-          Te csak ne aggodj miattam. Ugyan mikor szándékozol bízni bennem?

-          Tessék? De hát honnan?