- Nem érted, igaz, Ichigo? - kérdezte Rukia halkan - Megöllek.
Azzal a magasba emelte Sode no Shirayuki-t, és egy óriási jég áradatot indított Ichigo irányába.
Az könnyűszerrel kikerülte a támadást, a jég pedig a falnak csapódott, és hatalmas lyukat nyitott rajta, akkorát, hogy a fekete égbolt, és rajta az ezüstös holdsarló jól láthatóak voltak.
 " Elképesztően erős lett... " gondolta a helyettes.
Ichigo azon gondolkodott, hogy a Rukiában lévő Hollow és a nő között, akit álmaiban látott, talán kapcsolat van. Akárcsak a saját lidérce, az alteregója, így Rukia belső szörnyetege is erősen elütött a "gazdájától".
Ichigo tudta, hogy nagy valószínűséggel a Hogyoku felelős Rukia átváltozásáért. Mayuri sokat beszélt neki erről. Talán a nő az álmaiból magának a Hogyoku-nak a megtestesülése, vagy valami különálló Rukia lelkétől. Ha ez igaz, akkor előfordulhat, hogy külön lehet választani azt a lánytól.
 " Egy próbát megér. " gondolta " Feltéve, ha nem öl meg... "
 - Nem térhetsz ki a támadásaim elől a végtelenségig! - mondta Rukia, miközben a szemeiben különös tűz égett. Már célba vette a srácot egy újabb támadáshoz. - Nem menekülhetsz!
Ichigo ismét védekezett. Eztán hirtelen mindenre rájött. Tudta, mit kell tennie.
 - Akkor ölj meg. - mondta gúnyosan, és leeresztette a kardját - Ez az, amire vágysz, nem igaz?! Ő is ezt akarja, nem?!
Rukia felnevetett.
 - Te idióta! Ennyire könnyen feladnád az életedet?
 - Érted igen. - válaszolta.
Ez volt a színtiszta igazság. Boldogan meghalt volna érte.
 - Akkor legyen. - mondta a halálistennő, majd összeérintette a két pengét a kezében, miközben lehunyta a szemeit. Cero és jég furcsa kombinációja kezdett létrejönni, ahol a pengék találkoztak. Kinyitotta a szemét, és szó nélkül kilőtte az energiagömböt Ichigo felé.
Az csak állt ott, megpróbált felkészülni a csapásra, ami majd érni fogja. Amikor látta, hogy a Cero (féleség) a mellkasán fogja eltalálni, mégis kitért egy csöppet, így az a vállát találta el, súlyos sebesülést okozva, és több méter messzire repítve őt. A padló, ahol végül földet ért, beszakadt, körülötte porfelhő keringett. Elviselhetetlen fájdalom nyilallt a vállába.
 " Ichigo! " Rukia ismét hívni próbálta őt, de a szavak nem jöttek a szájára " Ne, Ichigo! "
 " Akarod őt, nem? Vágysz rá... Így örökre a tied lehet."
Rukia megtorpant, a tekintete Ichigo véres vállára vándorolt. Egy pillanatra Ichigo mintha azt az ismerős lila színt látta volna megcsillanni Rukia szemeiben. Ám utána ismét csak a vörösen csillogó szempár maradt. A remény szikrája viszont a helyettesnek is erőt adott.
 - Élvezted? - kérdezte a lánytól, ahogy felállt - Jó érzés volt?
Az azonnal válaszolt egy újabb jeges csapással. Ichigo most tényleg nem mozdult egy tapodtat sem.
 " Már nem sokáig fog tartani... " gondolta, ahogy szembenézett a jéggel.
 " Hagyd abba! " kiáltotta Rukia, ahogy könnyek lepték el az arcát " Megölöd őt!"
Ki kell jutnia... ki kell jutnia innen. Csak ez járt a fejében.
 " Szereted őt, nem?! " kérdezett vissza a rekedt hang " Őt akarod, és hogy örökre együtt legyetek! "
 " Nem, hogyha ez azt jelenti, hogy bántanom kell őt! " ordította Rukia " Sose lennék rá képes ilyen áron! Inkább meghalnék! "
Ahogy ezek a szavak elhagyták az ajkát, valami megváltozott. A távolban egy ajtó körvonalai rajzolódtak ki. Futni kezdett. Ha nem érezné olyan nehéznek a lábait...
 - Ne! - kiáltotta.
Ichigo újra látta, ahogy Rukia szemeiben eltűnik a vörös.
 - Rukia... - mondta a srác, ahogy a földön húzta magát. A fájdalomtól, amit a mellkasában érzett, nem kapott levegőt. - Tudom, hogy nem akarod ezt csinálni! Kérlek, fejezd be!
Rukia ránézett. A maszkján belül, a tekintetéből csak úgy sütött a fájdalom. Elmosolyodott. Nem az a hideg mosoly volt, amire Ichigo számított tőle, ez kedves volt és szelíd. Hát sikerült elérnie őt?
A halálistennő még mindig mosolygott, miközben a bal kezében szorított tőrt a szívébe szúrta. Ichigo teljesen megdöbbent, nem volt ideje megállítani őt. Nem tudott segíteni rajta.
 - Rukia! - a shinigami kétségbeesett kiáltása sokáig visszhangzott a teremben.
A lány maszkja ezer darabra tőrt.
Megfeledkezve a fájdalomról, ami a sebeiből sugárzott, Ichigo odarohant hozzá. Nem érdekelte, hogy Aizen még mindig figyeli őket. Az egyetlen dolog, ami most a fejében járt, hogy nem fogja még egyszer cserbenhagyni Rukiát. Még egyszer nem...
Rukia térdre rogyott, vére némán csöpögött a padlóra. Ichigo mellé vonszolta magát, és átkarolta a lány vállát, nehogy az a kemény földre zuhanjon.
 - Ichigo... - kezdte halkan - Úgy tűnik, te mindig elkapsz engem, amikor lezuhannék...
 - Elviszlek innen. - mondta - Hazaviszlek téged.
Rukia nem halhat meg. Nem engedheti, hogy meghaljon.
 - Ichigo... - Rukia halványan elmosolyodott - Tartozom neked egy vallomással...
 - Később is lesz rá időnk. - válaszolta a helyettes, miközben azon gondolkodott, hogyan juthatnak ki a leghamarabb. Ezúttal nincs Orihime, aki meggyógyíthatná Rukia sérüléseit. Minél hamarabb Soul Societybe kell vinnie őt.
 - Kérlek... El kell mondanom neked... - a hangja elcsuklott, a tekintetével szinte könyörgött Ichigo engedélyéért.
 - Rendben... - a srácnak a szíve szakadt meg, ahogy a lányra nézett.
 - Amit akkor mondtam... amikor elmentem... Ichigo... - a szavai már alig hallhatóak voltak, ezért közelebb húzta magához Ichigo arcát - Én hazudtam neked. Soha nem gondoltam rád gyerekként. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked...
Rukia szemei lassan lecsukódtak. Az arca békét sugárzott.