A történtek előtti napon Rukia meg volt róla győződve, hogy ráér még visszamenni Soul Societybe. Amikor Ichigo meghallotta, hogy a lány azonnal indul, kissé meglepődött, ám szinte azonnal meg is értette a döntés okát. Felajánlotta, hogy vele megy, de a halálistennő azt mondta neki, hogy szívesebben menne ezúttal egyedül.
Nem sokkal később Rukia a Senkai kapun túl találta magát, és egyenesen a Tizenharmadik Osztag épülete felé igyekezett. Ez a hatalmas épület az otthonává vált, mielőtt az Élők világába küldték volna őt, hiába tiltakozott ez ellen Byakuya. Végül Rukia beleegyezett, hogy legalább a szabadnapjait a Kuchiki birtokon töltse, amivel kiengesztelte a bátyját.
Ukitake kapitányba botlott, akinek egészségi állapotára a jelek szerint jó hatással lehetett az osztaga felkészítése a Hueco Mundoval való összecsapásra. A kapitány széles mosollyal üdvözölte beosztottját.
 - Ukitake kapitány... - mondta a lány hivatalos hangnemben, és meghajolt.
 - Rukia-chan... - kezdte Ukitake - Örülök, hogy látlak. nem számítottam az érkezésedre.
 - Az Élők világában való fejlemények szükségessé tették, hogy... - a lányt egy halk nevetés szakította félbe.
 - Rukia-chan, mi ez a hivatalos hangnem? Barátok vagyunk, nem igaz?
 - Természetesen uram, csak...
 - Azt hittem, az után az eset után a kivégzésedkor, egy kicsit oldottabb lesz köztünk a hangulat. - mondta a kapitány mosolyogva.
Mint mindig, Ukitake kapitány modora megnyugtatta a halálistennőt, és azon kapta magát, hogy is elmosolyodik, még ha csak egy picit is.
Persze, hogy tudta, hogy a kapitány a rangját és az életét tette kockára, hogy segítsen Ichigónak megállítani a kivégzést.
 - Sajnálom, uram. Csak beszélni szerettem volna önnel. - mondta.
 - Nem kell bocsánatot kérned, Rukia. Én mindig szívesen beszélgetek veled.
Azzal a kapitány intett a lánynak, hogy kövesse. Az épület mögötti hatalmas kertbe mentek, és leültek egy kis padra, ahol annak idején Rukia órákon keresztül hallgatta Kaien-dono történeteit. Mintha soha nem történtek voltak meg, olyan távolinak tűntek ezek az emlékek.
Ahogy ott ücsörögtek, Rukia elmesélte, mi történt vele gyakorlás közben, és akkor, amikor azokkal az Arrancarokkal csaptak össze. A hangról a fejében és arról a nőről, akit látott, azonban nem beszélt, akárcsak az újonnan ébredt szenvedélyről sem, amit annak a hihetetlen erőnek a birtoklása okozott. Még a Soul Societyben sem jó jel, ha hangokat hallasz, főleg ha azok a bizonyos hangok olyasmiket kérnek tőled, hogy bántsd a hozzád közelállókat.
Ukitake csak hallgatott. Amikor a lány befejezte, még akkor sem mondott semmit, az arca szemlélődő volt, látszott, hogy nagyon elgondolkodott a hallottakon.
 - Megtisztelve érzem magam, hogy megosztottad ezt velem, Rukia. Biztos vagyok benne, hogy ez mélységesen nyugtalanít téged. - mondta végül.
 - Igen, így van.
 - Azt hiszem az átalakulásod és Hueco Mundo, na meg Aizen Sousuke közötti kapcsolat egyértelmű. Emiatt arra kell kérjelek téged, hogy engedd meg, hogy ezeket az információkat megosszam a Főparancsnokkal.
Rukia bólintott.
 - Természetesen.
Pont ezt várta. A Főparancsnoknak joga volt tudni róla.
 - Azt is szeretném, ha engedélyeznéd, hogy Kurotsuchi kapitány megvizsgáljon téged. Ő tanulmányozta Soul Society teljes archivumát a Hogyokuról, és talán meg tudja magyarázni, miért történt ez veled.
Ettől a kéréstől Rukia meghökkent. Kurotsuchi Mayuri az élőkön való kísérleteiről és az erkölcs teljes hiányáról volt híres. A tudat, hogy Kurotsuchi kapitány akár ki is belezheti, undorral töltötte el. Mégis úgy gondolta, ha Ukitake kapitány tudományos zseninek tartja Kurotsuchi-t, bármennyire is zakkant, talán tényleg segíthet neki, hogy tisztábban lássa a helyzetet. Épp ezért el fogja viselni, bármit is csinálnak vele.
A gondolatai valószínűleg kiültek az arcára is, mert Ukitake gyorsan hozzáette:
 - Ha szeretnéd, veled maradok a vizsgálat közben.
A lány csak megkönnyebbülten bólintott.
A nap hátralévő részét Kurotsuchi kutatási létesítményében töltötték. Ukitake kapitány felügyelete mellett Kurotsuchi viselkedése elviselhető volt, a vizsgálat pedig viszonylag fájdalommentes. Késő délutánra Kurotsuchi kapitány megosztotta néhány előzetes megfigyelését Rukia állapotával kapcsolatban.
 - A te eseted nagyon érdekes, gyermekem. - szinte sziszegte - Valóban nagyon érdekes.
 " Nyögje már ki! " gondolta Rukia türelmetlenül, mivel a kapitány előszeretettel húzta az időt ilyenkor, ezzel mentálisan is kínozva, akit fizikailag már kicsinált.
Amikor úgy látta, már elég ideig húzta a dolgot, végül folytatta.
 - Nem kérdéses, hogy a Hogyoku felelős az átalakulásodért, Kuchiki Rukia. Az is kétségtelen hogy a Holowwá alakulásod még folyamatban van, és egészen addig tartani is fog, amíg teljesen Holowwá nem válsz.
Ukitake kapitány, látva a lány meglepett arckifejezését, és hogy alig bír szóhoz jutni, feltette a kérdést Rukia helyett is.
 - Mit tehetnénk, hogy megállítsuk, hogy teljesen átalakuljon?
Kurotsuchi elvigyorodott.
 - Semmit. Még Urahara Kisuke sem tudja, hogyan lehetne megállítani. Mivel ez az átalakulás nem azért megy végbe, mert a végzet lánca elszakadt, ezért az, hogy Vaizarddá vált, nem segít a helyzeten. Talán Aizen Sousuke lenne képes megfékezni az átváltozást, de Kuchiki-san nyilvánvalóan nincs abban a helyzetben, hogy egyszerűen szívességet kérjen tőle.
 " Ez az ember beteg... " gondolta a lány " Élvezi más fájdalmát... "
 - Mennyi időm van még hátra? - kérdezte végül, miközben arra kényszerítette magát, hogy Kurotsuchi arcára nézzen.
 - Számításaim szerint hat hónaptól egy évig terjedhet a hátralévő idő. - válaszolta, továbbra is vigyorogva.