Rukia álmatlanul forgolódott az ágyában, nem tudott aludni. A hosszú évek, amiket Rukongai utcáin, majd shinigamiként töltött, megtanították, hogy a túléléshez az egyik legfontosabb dolog, hogy mindig megőrizze az önuralmát. A mai nap után viszont, amikor teljesen elvesztette az uralmat maga felett, nyugtalannak és összezavarodottnak érezte magát.
Mégis mi a fene történt akkor? Lehet, hogy a Hollownak köze volt a Hueco Mundoban véghezvitt küldetéséhez? És miért nem aggódott különösebben amiatt, hogy az a valami benne él?
" Tetszik, ugye? A hatalom érzése, ahogy minden porcikádban szétterjed... "
Be kellett vallania magának, hogy tényleg élezte azt az érzést. Erős volt. Mégis, a hidegtől megrémült egy kicsit. Olyan volt, mintha egy pillanatra elvesztette volna a kapcsolatot a világgal.
 - Ezt érezné Ichigo is? - töprengett magában.
Ichigo. A héten már másodszorra volt a karjaiban, és kifejezetten élvezte a dolgot. Azon kapta magát, hogy többet akar.
" Nincs jogom elszakítani őt a világából, csak hogy velem lehessen. " gondolta " Nem érzi magát jól Soul Societyben, tudom. Nem lehetek önző. Ő jobbat érdemel nálam... "
Meghozta a döntést. Nem szabad, hogy még egyszer olyan helyzetbe kerüljenek, mint ott a folyóparton.
Már hajnalodott, mire nagy nehezen álomba merült.

Ichigo és Rukia szótlanul ballagtak az Urahara shop felé. A nap erős fénye kellemetlen volt mindkettőjük számára, mivel egyikőjük sem aludt valami sokat az éjjel.
A lány bármennyire is szeretett volna edzeni, habozott megkérni Ichigo-t, mert nem akart a helyettesnek aggodalmat okozni. Időközben elhatározta, hogy visszatér Soul Society-be, hogy beszéljen Ukitake kapitánnyal. Shiba Kaien halála után, illetve azután, hogy Rukia kivégzésének megállításában is kivette a részét, Ukitake kapitány többet jelentett neki, mint egy egyszerű felettese. Lassan a pótapjává vált, aki mindig tanácsokat adott neki, és bátorította, hogy erősebbé váljon. Nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem, hogy megjegyezze Byakuyának, hogy Rukia már alkalmas arra, hogy hadnagyi tisztséget kapjon, igaz mindig süket fülekre talált.
A reggel csigatempóban haladt. Ichigo és Rukia egész megkönnyebbültek, amikor Ururu ebédelni hívta őket. Urahara nem kérdezősködött a tegnappal kapcsolatban, viszont felajánlotta egy vigyor kíséretében, hogy aznap is nyugodtan menjenek le edzeni.
" Tudja. " gondolta Rukia " Kíváncsi rá, mit fogok csinálni. "
Az evéstől mindketten úgy érezték, ők a legboldogabbak a világon. Ichigo folyton morcos arckifejezését valami más váltotta fel. Rukia elnyomott egy ásítást, majd tovább írogatta a számokat a füzetébe.
A lány telefonja hirtelen rezegni kezdett. Mindkettőjükre a szívbajt hozta, ugyanis addig a pillanatig tökéletes csend honolt körülöttük.
 - Hollowok. - Rukia a kijelzőre meredt - Három Arrancar a városközpont felett.
Ichigo a halálistennőre nézett. Az arcáról aggodalmat lehetett leolvasni.
 - Most meg mit nézel?! - kérdezte - Shinigamiként kötelességem menni!
Ichigo hallgatott. Túlságosan ismerte Rukiát ahhoz, hogy leálljon vele erről veszekedni.
Pár perccel később, miután hátrahagyták a gigaiokat, elérték a városközpontot. A srác arra lett figyelmes, hogy Rukia új sebessége az ő shunpo-jával vetekszik.
" Elképesztően gyors lett." ámuldozott magában " Már elértem a korlátaimat, ő meg még mindig képes lépést tartani velem! "
Ahogy a lány képességét dicsérete, hirtelen úgy érezte, büszke. Ő büszke Rukiára...
Nem volt valami sok ideje, hogy ezen elmerengjen, ugyanis szembetalálta magát három Arrancarral, magasan a felhőkarcolók felett.
 - Kicsi shinigami! - mondta a három közül a legnagyobb - Gyere játszani!
Ichigo már előrántotta a karját, és támadni készült, de Rukia megelőzte őt.
 - Ezt majd én elintézem! - kiáltotta neki a lány - Tied a másik kettő!
Ichigo-t egy pillanatig aggodalommal töltötte el a lány választása.
 - Ichigo!
A gondolataiból Rukia dühös kiáltása zökkentette ki.
Nem volt ideje vitatkozni vele, ugyanis a másik két ellenfél máris támadásba lendült. Egyenként nem jelentettek nagy problémát, de ha egyszerre támadtak, akkor Ichigonak már nem volt olyan könnyű dolga velük. Időről időre Rukia felé pillantott, miközben a kíváncsiság és az aggodalom érzései keveredtek benne.
Felesleges volt aggódnia. Rukia elbírt az Arrancarral, így Ichigo ismét a saját harcával kezdett foglalkozni. Megpróbált összpontosítani, és nem hagyta, hogy csak egy pillanatra is, de újra a lányra gondoljon.
Pont egy támadásra válaszolt, amikor hangos dübörgést hallott. Végigfutott a hideg a hátán, ahogy a lány felé nézett. Az Arrancar előhúzta a kardját, a reiatsu tapintható volt körülötte, ahogy szabadon engedte az erejét. Közben felkacagott. Látszott a szemeiben, hogy arra vágyik most a legjobban, hogy felfalja Rukia lelkét.
Ichigo éppen Rukia nevét kiáltotta volna, amikor egy hasonló reiatsu-robbanás hallatszott, mint az előbb.
 - Na ne szórakozz velem! - kiáltotta a halálistennő egy sokkal erősebb és magasabb hangon - Kinyírlak!
És Ichigo megint látta. Ugyanaz a maszk, mint tegnapról. Érezte a lány reiatsujában végbement változást, és a másik reiatsu megjelenését is. Az a másik... tegnap még nem volt ennyire erős. Csak képzeli, vagy az a pajzs-szerű valami eddig csak a lány vállát fedte? Csak mert most majdnem az egész karját eltakarja. 
 - Nahát! - mondta az egyik Arrancar - El Torero szabadon engedi a kardját? Akkor a kis shinigaminak annyi...
Ám az Arrancar jókedve egy szempillantás alatt eltűnt, mikor látta, El Torero ereje nem lesz hosszú életű. Ichigo látta a lány vörös tekintetét, és a villanást a Zanpakutou-jából, majd az egész kard jégbe borult. Még olyan messze a lánytól, ahol Ichigo állt is érezni lehetett a feszültséget.
Az Arrancarnak nem sok ideje volt reagálni. Még célba sem vette ellenfelét, amikor apró jégkristályok vették őt körül. Az csak nevetett az egészen, végülis mi baja eshet pár icipici jégkristálytól? Hiba volt. A kristályok egyenként ráfagytak az Arrancar bőrére, majd egyszerre robbantak fel. A robbanás ereje még Ichigoékat is ledöntötte a lábukról.
Rukia szomjazott a győzelem ízére. Pont, mint ahogy a szerető szomjazik kedvese ajkai után. Megborzongott az örömtől.
 " Ügyes vagy, kicsi lány! Látod, ez a te erőd. Tetszik, ugye? " kérdezte tőle a hang a fejében " Most használd a többieken is! "
Rukia ügyet sem vetett rá. A szemei szinte vibráltak, ahogy a második Hollowot is megölte. Ichigo meghökkent a hatalmas erőfölénytől. A harmadik Hollow eközben visszamenekült Hueco Mundoba.
 " Még... Még többet... Még többet akarok... " gondolta a lány.
 " Akkor öld meg őt. " mondta a hang.
 - Nem! - üvöltötte Rukia, ahogy magához tért.
A maszkja és a pajzsa apró darabokra törtek, majd a szilánkok lassan eltűntek a levegőben.
 " Soha nem bántanám őt! SOHA! "
 - Mégis mi volt ez?! - jelent meg mellette Ichigo - Simán elbántam volna azzal a kettővel!
 - Sajnálom. - mondta Rukia halkan - Azt hiszem egy kicsit messzire mentem. Az én hibám hogy az az egy megszökött.
A halálistennő nem mert Ichigo szemébe nézni.
 - Semmi baj. - mosolyodott el Ichigo - Csak ki akartad próbálni az erődet, értem én.
Ichigo még mindig csodálattal nézett a halálistennőre.
 - Többet nem fordul elő. - Rukia összeszedte magát, és végre Ichigóra nézett.
 " Tudom, mert én nem fogom engedni, hogy megtörténjen. " gondolta a shinigami helyettes.
 " Majd meglátjuk, kislány, majd meglátjuk. Nem leszel képes eltiltani magad ettől az örömtől. " mondta a hang.
És benn a fejében, Rukia látta őt. Magas volt, sötét hajú, és vérvörös ruhát viselt.