" Aggódnak miattad, kislány. " már megint az a hang volt az " Pedig nem kéne, végétre is ez a te erőd. A mi erőnk... "
Rukia nagy nehezen kinyitotta a szemeit. Nagyon nagy volt a világosság, bántotta a szemét. Csak egy alak körvonalait látta a távolban. Egy nő volt az. Rukia lábra állt, és lassan elindult az alak felé. Meg kellett kérdeznie őt, hogy végre mindent érthessen. Azonban minél többet ment, a nő annál távolabbinak látszott. A halálistennő már alig látta őt.
 - Várj! - kiáltott utána - Ne menj el! Beszélni akarok veled!
Már megint egyedül volt abban a nagy fényességben...
 - Rukia! Rukia, jól vagy?!
Ichigo. Rukia érezte a shinigami kezeit maga körül, és a légzése szaggatott hangját. Melegséget érzett. Olyan békés...
" Itt akarok maradni... " gondolta magában.
 - Rukia! Kelj fel!
Rukia kinyitotta a szemeit. A padlón feküdt, az Urahara shop lakórészében, a fejét Ichigo karjaiban nyugtatta. Zavarba jött, ezért inkább gyorsan felült, és eltávolodott a sráctól.
 - Már jól vagyok, Ichigo. - mondta, miközben rávette magát, hogy Ichigo szemeibe nézzen.
 - Úgy tűnik, Kurosaki-kun másképp gondolja. Azt hiszem, egy kicsit keményen játszott, Kuchiki-san. - ugratta mosolyogva Urahara.
 - Mondom, hogy jól vagyok. - válaszolta a lány feszülten. - Köszönöm.
 - Ha szüksége lenne valamire, tudja, hogy hol talál, Kuchiki-san. - felelte Urahara, miközben felvette a csíkos sapkáját, és kiment a szobából.
Ichigo csak nézte a lányt. A szavakat kereste, hogy megfogalmazhassa, amit kérdezni akart, de a próbálkozása sikertelennek bizonyult.
 - Ne bámulj már, Ichigo. - Rukia élesen Ichigo szemébe nézett - Nyilvánvaló, hogy fogalmam sincs mi történt, akárcsak neked. Uraharának mit mondtál?
 - Semmit, de ismered milyen. Már biztos mindenre rájött. Egyáltalán miért nem mondtad el neki te? - kérdezte a srác.
A lány egy darabig hallgatott, csak azután válaszolt.
 - Inkább várok. - mondta.
 - Vársz?! Mégis mire, Rukia?! - Ichigo mindig is a tettek embere volt, a várakozás nem tartozott az erősségei közé.
 - Arra, hogy rájöjjek, mégis miért változtam át Holowwá! - csattant fel a halálistennő.
Ichigo jobban tudta, mi történik a lánnyal. Jobb, ha megismered a benned élő Hollow-ot, ha már egyszer létezik. Ichigo sem kért azonnal segítséget, hogy megszelídíthesse a saját lidércét, és ha Rukia beszélni akar erről a feletteseivel, akkor ebbe egy darabig nem avatkozhat bele. Mindenestre elhatározta, hogy szemmel tartja a lányt.
 - Akkor vacsorázzunk. - váltott végül témát a shinigami helyettes.
 - He? - Rukia úgy nézett rá, mintha a sráccal nem egy nyelven beszélnének.
 - Enned is kell néha. Menjünk, és vegyünk valami kaját. - Ichigo elégedett volt a saját ötletével, mert elvigyorodott.
 - Még jó, hogy kettőnk közül valaki ilyenekre is gondol. - nevette el magát Rukia.
Ichigo boldog volt. Örömmel töltötte el, hogy látta: Rukia ismét a régi önmaga.

Végül a sushi mellett döntöttek, habár ez Rukia kedvence volt, nem Ichigoé, így ő inkább egy nagy tányér udont rendelt extra adag feltéttel.
Az étterem egész kicsi volt. Már későre járt, szinte csak ők vacsoráztak ott. Rengeteget nevettek, közben meg mindenféle apróságról beszélgettek, mint például, hogy Urahara állandóan azt a bizarr sapkát viseli (Ichigo szerint azért, hogy leplezze, a feje tetején teljesen kopasz), vagy hogy Ichigo apja létszükségletnek érzi, hogy ő készítse a vasárnapi reggeliket, pedig még egy receptet sem tud rendesen értelmezni (Rukia szerint Isshin és Orihime ugyanazt a receptkönyvet használják). 
Ennek ellenére Rukia meglepő átváltozásának témája még mindig jelen volt, csak egyikük sem hozta fel.
" Úgy tűnik, jól van. " gondolta Ichigo.
Jó lett volna, ha kitalál valamit, hogy másnap szóba kerüljön kettőjük között az a bizonyos elhallgatott beszédtéma is. Akkor este túl jól érezte magát ahhoz, hogy ilyesmikkel rontsa el a hangulatot.
Rukia mint ahogy eddig is, most is a Kurosaki házban szállt meg. Persze már nem a szekrényben. Ehelyett Isshin beszerzett egy emeletes ágyat a lányok szobájába, ezzel előre jelezve Rukia visszatérését. A lány első éjjel arra ébredt, hogy egy plüssoroszlán kapaszkodik a mellkasán. Attól az estétől kezdve lefekvés előtt Konnak egy bezárt dobozban kellett nyugovóra térnie.
Akkor este Ichigo és Rukia némán lépkedtek egymás mellett. Ichigo amúgy sem volt a szavak embere, de most végképp nem akarta elrontani az estét azzal, hogy benyög valami hülyeséget.
Az útjuk hazafelé a folyó mellett vezetett. Ez a hely különleges helyet foglalt el Ichigo életében. A helyettes érzelmei azzal a hellyel kapcsolatban vegyesek voltak. Egyrészt, itt ölte meg az anyját egy Hollow, de annak ellenére, hogy a folyóhoz fájdalmas emlékek kötődtek, Ichigo gyakran találta magát a folyóparton. Volt, hogy órákon át csak ült a fűben, és a város fényeit figyelte, ahogy azok a víztükrön táncolnak.
 - Baj lenne, ha leülnénk pár percre? - kérdezte a lánytól.
Az bólintott. Tudta, mit jelent ez a hely Ichigo számára.
 - Rukia, tudtad, hogy az apám... - kezdte Ichigo, de nem fejezte be.
A halálistennő egy darabig habozott.
 - Sejtettem. - válaszolta végül.
Egy darabig szó nélkül ültek a fűben, miközben a vizet figyelték. Egész közel ültek egymáshoz, de ez egyiküket sem zavarta. Ichigo számára jó érzés volt ilyen közel tudnia magához a lányt. Vajon ő is ugyanazt érezte? A shinigami hirtelen felpattant, mert attól félt, ha csak egy pillanatig is tovább marad Rukia mellet, olyasmit tesz, amit később megbánhat. A lány is felállt, és egy pillanatra meglepődött rajta, hogy Ichigo ilyen hirtelen kelt fel a fűből. A nagy igyekezetben, hogy felálljon, megcsúszott az egyenetlen talajon, és majdnem felbukott.
Ichigo az utolsó pillanatban kapott utána.
 - Ez ma már a második. - mondta nevetve, aztán ahogy jöttek, úgy mentek az aznap eseményei, ahogy a karjaiban tartotta a lányt. Csak pár pillanatig tartott, de túl jó érzés volt.
 - Rukia, én... - kezdte volna, de félbeszakították.
 - Hosszú volt ez a nap, nem ártana pihenni egy kicsit. - mondta a lány, azzal elvált Ichigotól, és elindult felfelé a lépcsőn. Ichigo követte. Nagyon kínosnak érezte a helyzetet.
" Idióta... " gondolta.
Később, immár a szobájában Ichigo újra és újra visszaemlékezett a pillanatra, amikor a sajátján érezte Rukia testét.
" Mégis mi a rosseb jár a fejemben?! " ocsúdott fel " Már több mint száz éves! Számára én csak egy srác vagyok!
Azzal a fal felé fordult, hogy aludjon, miközben még mindig Rukia illatára gondolt.