A bár tele volt shinigamikkal. Tömeg és volt és nagy hangzavar, de ez különösképpen nem izgatta Ichigo-t. Ahogy visszafelé tartott a Kuchiki birtoktól, Renjibe és Ikkakuba botlott, akik épe úton voltak a kedvenc Rukongai beli bárukba, és elhívták magukkal őt is.
Ichigo-t nem érdekelte, hogy még kiskorú, végtére is a Soul Societyben nincs semmiféle megkötés az életkorral kapcsolatban, ha valaki fel akar önteni a garatra. Amúgy is, már tapasztalta, hogy az alkohol egy hatásos módszer arra, hogy elfeledkezzen mindenről, ami nyomasztja.
A szakénak jó íze volt, és nem sokkal később Ichigo is csatlakozott a röhögcsélő shinigamik közé. Legalább most elfeledkezhetett az érzéseiről, és elfeledkezhetett Róla is. Már hajnalodott, amikor Renjivel visszabotorkáltak a laktanyába, és végre alhatott.

 - Ichigo... - duruzsolta a lány, és mosolyogva közelebb húzódott hozzá.
Hatalmas lilásszínű szemei voltak, pont mint Rukiának, de mégsem ő volt az. Hosszú fekete haja a hátáig ért, és hullámos volt. Vörös ruhát viselt, ami nagyon jól állt neki. Magas volt és gyönyörű, de közben rideg is.
Csak pár centi választotta el őt tőle, Ichigo az arcán érezte a lány leheletét. Az ismeretlen beletúrt a shinigami hajába, akinek akaratlan is a torkában kezdett dobogni a szíve.
 - Ki a fene vagy?! - kérdezte végül idegesen, ahogy eltolta magától az idegen lány.
 - Jól tudod, hogy ki vagyok, Ichigo... - nevetett fel az - Meg foglak ölni...
Azzal a lány előhúzta a kardját, és egyenesen Ichigo szívét célozta meg vele. A helyettes ösztönösen Zangetsu után nyúlt, de a keze nem találta a markolatot. Az a lány keresztülszúrta őt a Zanpakutou-jával. Ichigo érezte, ahogy egy furcsa hideg érzet kezd el szétáradni a mellkasában.

Ichigo ennél a pontnál felriadt az álomból, miközben levegőért kapkodott. A feje hasogatott a fájdalomtól, miközben megdörzsölte a szemeit. Renji már elment, odakint világos volt.
" Legközelebb nem kéne ennyit innom... " vonta le a tanulságot, ahogy megpróbált hozzászokni a nagy fényességhez.
Az álom emléke még mindig tisztán élt benne. Annyira igazinak tűnt... Annyira, hogy Ichigo még mindig tompa fájdalmat érzett ott, ahol leszúrták őt.
" A fenébe! Tényleg túl sok volt az a szaké... "
Éppen befejezte a zuhanyzást, amikor egy fiatal shinigami érkezett, méghozzá egy üzenettel a főkapitánytól. Yamamoto azonnal beszélni akart Ichigoval.
 - Ha az a vénember azt hiszi, hogy kedvére parancsolgathat nekem, akkor nagyot téved... - morogta, miközben mellőzte a fiatal srác döbbent pillantását.
Végülis magától ment el, bár semmi kedve nem volt hozzá. Nem érezte magát elég jól ahhoz, hogy ilyesmikkel fárassza magát.

Yamamoto főkapitány uralkodott egész Sereitei felett, és valljuk be, akadtak akik néha megkérdőjelezték a döntései és  parancsai helyességét. Azonban a Gotei 13 kapitányai tisztelettel bántak vele, annak ellenére, hogy állandóan meg kellett jelenniük a gyűléseken. Ez aznap sem volt másképp.
Ichigo-t bevezették az ülésterembe. Minden kapitány ott volt, és még néhány másik shinigami egy csoportban, köztük Renji, Ikkaku, Matsumoto és Rukia is. Rukia Byakuya közelében állt, háttal Ichigónak, így nyilvánvalóan nem is vette észre őt. A helyettes kérdő pillantást vetett Ikkakura és Renjire, de egyikük sem mondott semmit.
Ichigo érkezése után mindenkit bevezettek a főkapitány irodájába. Yamamoto az erkélyen állt. Amikor a szoba megtelt a shinigamikkal, csak akkor fordult feléjük.
 - A Hogyoku már majdnem felébredt, és Aizen is egyesíteni készül az erejét. - mondta miközben az arcáról semmiféle érzést nem lehetett leolvasni - Ezt az információt a legutóbbi Hueco Mundoban tett akciónk során szereztük. Egy újabb háború fog kitörni, méghozzá három hónapon belül.
Sem Ichigo, sem a többiek nem lepődtek meg ezen. Sőt, Ichigo még egy csekélyke örömöt látott megcsillanni Ikkaku tekintetében.
" Ez az őrült barom... látszik rajta, hogy alig várja... "
 - Készítsétek fel az osztagaitokat a harcra. Most pedig oszolj.
" Milyen kedves... " gondolta Ichigo cinikusan, ahogy távozni készült.
 - Kurosaki Ichigo, Kuchiki Rukia, ti itt maradtok. - mondta, majd hozzátette - Ez parancs.
Ichigo felmérte a lehetőségeit, hátha leléphet, de a hajszíne és a kíváncsisága miatt eleve halálra volt ítélve az ötlet. Visszafordult, és Yamamotohoz lépett. Rukia ugyanolyan tanácstalannak tűnt, mint ő.
 - Kurosaki Ichigo és Kuchiki Rukia, ti ketten visszamentek az Élők világába, és előkészítitek azt a harcra. Urahara Kisuke belegyezett, hogy segíteni fog nektek. A Senkai kaput már készen áll, még ma elhagyjátok Soul Society-t.
Mielőtt Ichigo bármit is mondhatott volna, szó nélkül kivezették őket a szobából.
" Nem mintha tiltakozhattam volna... " gondolta magában Ichigo " Igaza van. Valakinek Karakurában is koordinálnia kell a dolgokat, ha az az a hely, ahol össze foguk csapni velük. "
Ennek ellenére egyáltalán nem tetszett neki, hogy ha Soul Society utasítja őt valamire, akkor azt neki ellenkezés nélkül végre kell hajtania.
 - Tudom, mire gondolsz. - mondta Rukia - De ez ugyanúgy az emberek harca is, mint a miénk. A főparancsnok számít a segítségedre.
 - Jah... - válaszolta Ichigo - Az a vén szivar...

A jelek szerint Rukia nem foglalkozott különösebben Ichigo szerény kísérletével, amikor az megpróbálta bevallani neki az érzéseit, vagy csak egyszerűen jól leplezte. Olyan volt, mintha semmi sem történt volna, és ők is kezdtek úgy viselkedni.
Az előkészületek elterelték Ichigo figyelmét a Hueco Mundoban történtekről, és a bűntudatáról is. Az, hogy látta, a lánynak semmiféle maradandó sérülése sem maradt, és tényleg minden rendben van vele, megnyugtató érzéssel töltötte el. Időről időre Ichigo egyre többször vette észre, ahogy Rukia elkapja róla a tekintetét, és nem úgy tűnt, mintha egy hátulról érkező gyors fenékberúgást tervezgetett volna ellene.
A visszatérés az Élők világába eseménytelenül zajlott. A jelek szerint Urahara már minden részletet tudott Orihime megmentéséről, mert nem kellett tájékoztatniuk semmiről sem. Ichigónak fogalma sem volt, hogyan is kellene nekik előkészítenie a várost, főleg miután Urahara mindkettőjüket leltározni küldte. Már vagy két napja dolgoztak nála, és Ichigo egyre tanácstalanabb volt, nem látta az összefüggést a Chappy Gikongan és a végső csata előkészítése között. Az egyetlen pihenést a Kurosaki házban töltött vacsorái jelentették az idegölő munkában. Végül két nap után Ichigonak már elege lett a rájuk sózott melóból.
 - Edzenem kell. - mondta nemes egyszerűséggel, miközben Rukia egy jegyzetfüzetbe írogatta a hiányzó árucikkeket.
A helyettes már fel is készült a letolásra, hogy előbb csinálja meg a dolgát, de a lány reakciója meglepte őt.
 - Igazad van. Mindkettőnknek erősebbnek kell lennie, hogy segíteni tudjunk. - monda egy halvány mosollyal az arcán - Amúgy mag háromszor számoltad fel az utolsó tételt, és a számok egyáltalán nem egyeznek meg.
A következő pillanatban, miután meggyőzték Uraharát, a bolt alatt találták magukat, kivont kardokkal.
Lehet, hogy Ichigo megkapta Rukia összes erejét, amikor shinigamivá vált, de tapasztalatnak akkor is híján volt. Rukia pedig, aki minden erejét elveszítette, kénytelen volt Kidou-t használni a helyettes ellen. Ichigo pedig egyre többször hátrált meg, attól félve, hogy a végén még megsebesíti a lányt a kardjával.
Ichigo tudta, hogy Rukia egy nagyon erős shinigami, az egyetlen ok mai miatt eddig nem lett belőle hadnagy, hogy a bátyja nem engedte. Mégis, Ichigo habozott megtámadni őt. Igaz, képes volt úgy támadni, hogy azzal a legkevesebb kárt okozza, de Zangetsu egy hatalmas és erős kard, ki tudja, milyen nem várt következményekkel járhat ez.
Percekig csak kerülgették egymást, aztán Rukia egyszer csak megállt, és lesújtó pillantásokat kezdett küldeni Ichigo felé.
 - Hogy te milyen gyáva alak vagy, Kurosaki Ichigo! - mondta - Nem lesz semmi bajom, ha megtámadsz!
Azzal a lány a shinigami felé szúrt egyet, majd azonnal alaphelyzetbe állt, és egy újabb támadásra készült. Ichigo könnyűszerrel kivédte a támadásokat, de egyáltalán nem válaszolt rájuk.
 - Tsugi no mai, Hakuren! - kiáltotta Rukia.
Ichigo megint sikeresen védekezett, de a ruhája széle megfagyott. A következő pillanatban pedig a hakamája ujja is tele lett jégkristályokkal.
" A fenébe! " gondolta magában " Gyorsabb lett! "
 - Egyikünk sem válik erősebbé, ha ezt csinálod, Ichigo! A következő ellenfelem már nem lesz ennyire lassú, ha támadásról van szó!
A srác azon volt, hogy valami csípős megjegyzéssel válaszoljon, a figyelme pedig alapjába véve lankadt, miközben a lányt hallgatta. Arra eszmélt, hogy valaki megvágta a karját.
" Francba! Nem emlékszem, hogy ennyire gyors lett volna! "
Most aztán felhúzta. A karjából lassan vér kezdett szivárogni. 
" Jól van, megmutatom neki, milyen érzés, ha egy Getsuga Tenshou megy el melletted! "
Még célba sem vette a lányt, amikor megérzett egy újabb ütést.
 - A fenébe! Te akartad, Rukia! Getsuga Tenshou! - kiáltotta.
Kékes fény tört ki Ichigo kardjából, és egyenesen Rukia felé tartott. Egy hatalmas füstfelhő jelezte a sikeres találatot, Rukia pedig a földre zuhant.
" Hagyod, hogy ezt csinálja veled?! " hallott egy hangot a fejében " Kelj fel és harcolj, kislány, vagy én teszem meg helyetted! "
Rukia megrázta a fejét. Biztosan csak képzelődött. Felállt a földről, leporolta magát, és újra szabadjára engedte Sode no Shirayuki erejét. Hirtelen furcsa, hideg érzés kezdett elterjedni az arcán. Ösztönösen az arcához nyúlt, de megtorpant, amikor ismét meghallotta azt a hangot.
" Gyerünk kislány! Most te jössz! "
" Igen... " gondolta " Igen, most én jövök! "
Rukia célba vette Ichigo-t. Egy szót nem szólt. Mérhetetlen erőt érzett a kardjában, amit a kezében szorított.
" Ez az, Rukia! Most már megvan hozzá az erőd, hogy legyőzd! "
Ichigo felkészült Rukia ellentámadására, de alig volt ideje reagálni. Ösztönösen hatalmas mennyiségű reiatsu-val védte ki a halálistennő csapását. Még így is több száz métert repült, és egy sziklának csapódott, majdnem elvesztve az eszméletét.
" Ez Rukia volt?! " alig hitt a saját szemének " Mi a fene folyik itt?! "
 - Megpróbáltál megölni, vagy mi?! - üvöltötte.
A törmelékek és a por lassan eltűnt, így újra tisztán látott. Meglátta Rukia arcát. Egy fehér maszkot viselt, amin jégkristályok csillogtak. A vállán egy pajzshoz hasonló valami volt. A szemei vérvörösen csillogtak. Egy Hollow...
 - Mi a pokol, Rukia?! Te most szórakozol velem?! - kérdezte dühösen, ahogy görcsösen szorítva Zangetsu-t, a lányhoz sietett.
Valahol mélyen tudta, hogy ez nem vicc. Érezte a lány reiatsu-ján. Nem, az nem a lányé volt. ketten voltak... Az egyik a jól ismert szellemi energia, a másik pedig... valami sokkal sötétebb volt annál.
 - Ichigo... - Rukia hangja remegett a félelemtől, miközben a földre hajította a karját, és az arcához ért - Mi történik velem?!
Mire ezeket a szavakat kimondta, Ichigo már ott volt mellette. Amikor a lány hirtelen elájult, a shinigami kapta el őt, nehogy a földre zuhanjon.