Sakura Makoto
Egy gyönörű és tiszta asszony
1970-2002

Egy csokor fehér rózsát tett a sírkőre. Arcán egy halvány, szomorkás mosoly húzódott.
 - Apa elment... többé senkit sem fog bántani...
Egy ideig csak meredt a sírkőre. Még mindig nehéz volt elhinnie, hogy az apja tényleg nem jön vissza többé. Öt év után végre elment.
Szerencsére aznap valaki látta, ahogy Satoshi abba az elhagyatott épületbe rángatja őt, és kiszabadították, miután ő már lehúzta a madzagot a babáról. A rendőr szerint az apja egyszerűen csak elmenkült, de ő jól tudta az igazságot. Elküldte őt a pokolba...
De az ára...
Az arca elsütétült, miközben megérintette a mellén lévő fekete jelet.
 - Sajnálom, anya, de ahhoz, hogy apa végre békénhagyjon engem, el kellett veszítenem a jegyemet a mennybe. Sajnálom, de nem találkozhatunk odafenn.
Hirtelen elmosolyodott.
 - De tudodm inkább halok szörnyű halált és szenvedek a pokolban, mint hogy hagyjam, hogy köztünk járjon egy ilyen őrült. Nem bántam meg, amit tettem, sőt alig várom, hogy találkozhassak vele a pokolban, mert akkor én...
 - Rika, ideje mennünk! - szólt oda neki a nagynénje az autból.
 - Oké...
A kocsihoz sietett, és öt év után először, igazán boldog volt. Beszállt az autóba, és kinézett az ablakon.
 " Mert akkor láthatom, ahogy szenved... "