Rémület és halál
Satoshi lesújtott a baltával, de nem talált el semmit. Annak ellenére, hogy a fény kialudt, a lány mégse szökhetett meg.
- Mi az ördög? - kérdezte Satoshi, ahogy összezavarodva meredt a földre.
Egy számára ismeretlen, fura lila köd vette körül. Lépéseket hallott. Elvigyorodott.
- Azt hiszed, megmenekülhetsz? Azt hiszem csak meg kell találjalak.
Elindult arrafelé, ahonnan a lépéseket hallotta. Egy lányhoz hasonló alakot vett ki. Lassan közelített felé. Ahogy a rozsdás fejszét a padlón húzta maga mögött, az alak még mindig nem mozdult. Ördögi vigyorra húzódott az arca, ahogy elérte a célját.
- Nem tudom, hogyan szabadultál ki, de nem is érdekel. - mondta, ahogy a magasba emelte a baltát - Most... PUSZTULJ!
Lesújtott.
Az alak hirtelen megfordult. Nem Rika volt az. Valaki, akit azt hitte, soha többet nem fog látni. Megtorpant. A balta éle áldozata nyakát súrolta. Alig hitt a szemének. Arra a bizonyos személyre nézett. A testét vér borította, bal szemét egy kötés fedte, a fején eddig furcsa nyomok éktelenkedtek, mintha valaki összerakta volna őt. A nő is mosolygott.
Satoshi a levegőt kapkodva mondta ki a nevét.
- Sa-Sakura...
A halott felesége állt előtte.
Elhajította a fejszét, és hátrálni kezdett, ahogy a felesége közeledni kezdett hozzá.
- Miért? Miért?! - ezt ismételgette.
Satoshi felbukott valamiben. Azonnal felpattant, és akkor vette észre, hogy valami megragadta a lábát. Elkerekedett a szeme. Azok az emberek szorították a lábát, akiket megölt, mindannyian élőhalottak voltak, akárcsak a felesége. A padlóból jöttek. Egyre többen lettek, és hiába kapálózott, lassan az egész testét elborították a halottak kezei.
- Eresszetek, a fenébe is!
Miközben szabadulni próbált, észe sem vette az újabb közeledő alakot. Sakura volt az, és lehajította a lábai elé a fejszét. Egyfolytában mosolygott.
- Mi a franc folyik itt?! Miért csinálod ezt?!
- Bosszú. - válaszolta, ahogy a magasba emelte a fejszét.
A férfin egyre inkább úrrá lett a félelem.
- Nem érdekel, hogy a lányod mennyit szenvedett miattad? - kérdezte Ren, aki Satoshi felesége mögött jelent meg. Hamarosan Wanyuudou is követte.
- Nemcsak emberek életét vetted el, többek közt a saját feleségedét is, hanem rettegésben tartottad a lányodat is!
- Micsoda? Nem csináltam semmi rosszat!
- Megbántad a bűneidet?
Satoshi dühösen meredt rájuk.
- Miről beszélsz? Én semmiféle bűnt nem követtem el! Én vagyok az alsóbbrendű lények fölött álló isten! Mindenkivel végzek aki, ellenzi, amit teszek! Akárcsak Sakurával vagy a lányommal!
Mindhárman csak bámultak rá. Aztán Sakura megszólalt Hone Onna hangján.
- Hallotta, kisasszony?
Inkább utasításnak hangzott, mint kérdésnek.
Ai hirtelen megjelent Satoshi mögött.
- Sötétben bolyongó, szánalmas árnyék. Tetteiddel fájdalmat és szenvedést okozol. Bűnben elmerült, tisztátalan lélek. - itt szünetet tartott, mielőtt folytatta volna - Kíváncsi vagy, milyen a halál?
A balta lesújtott Satoshira, aki felordított a fájdalomtól. A legutolsó dolog, amit látott a sötétség volt, és néhány virágszirom. Harangokat hallott.
Ahogy felébredt, látta, hogy mozog az ég.
- Micsoda? - ahogy felült, rájött, hogy egy csónakban ül, amit Ai irányított.
Satoshi hirtelen észrevett valamit. A hajó szélén egy ember kezét pillantotta meg. Aztán egye többen lettek. Bemásztak a csónakba, és elkezdték széttépni őt. Ai szó nélkül evezett tovább.
- Ezt a bosszút a pokolba viszem. - mondta, miközben áthaladtak a pokol kapuján.
|