Ichigo nem tudta mit csinál, de ez valaha is megállította őt bármiben is? Hiszen mindig is fejjel ment a falnak, nem igaz?

Előbb a tettek, és csak aztán a következmények.

Ez volt az a szabály, ami valamiért az agyába volt vésve. A gondolkodás csak összezavar, tedd azt, amit úgy hiszel, hogy tenned kell.

Ichigo kezdte megkérdőjelezni ennek a szabálynak a helyességét.

Ő egy idióta, és ezt szégyen nélkül be is vallja magának. (Azért az az igazság, hogy van némi szégyenérzete. Különösen arra tekintettel, amit csinált... és akivel csinálta.)

Kurosaki Ichigo nem is olyan rég csókolta meg Kuchiki Rukiát, és ennek a tudata így visszagondolva eléggé megrázó volt.

Nem tudta, hogy miért tette, és az összes emléke arról, hogy hogy is történt ez az egész csak pár homályos folt, és egy édes íz, ami pont olyan, mint a barack. Rukia ajkainak olyan íze volt, mint a baracknak, és Ichigo úgy gondolta, ez illik is hozzá.

Már emlékszik. Már megint veszekedtek (már nem emlékezett rá, hogy micsodán) és begurult, mert ő vesztett a szópárbajban, és hogy elhallgattassa a lányt, megragadta Rukiát a karjainál fogva, magához húzta, és az ajkaira tapasztotta az ajkát.

Épp ez életével játszott, és halott is lesz... mindjárt... mostmár bármelyik pillanatban.

Helyette azonban Rukia csak vállat vont. Se pír, se harag, se fájdalom (amit Ichigonak kellett volna éreznie elsősorban), csak egy szimpla vállrándítás. Ennyi.

-Nem rossz.- mondta a lány, Ichigo pedig teljesen le volt taglózva.

-Mi?!

-Azt mondtam, hogy nem volt rossz.- ismételte meg a lány, és a hűvös ibolyaszín szemei találkoztak Ichigo zaklatott pillantásával.

Ichigo vett egy nagy levegőt, és megpróbálta visszanyerni a lélekjelenlétét. Végülis, miért ne csókolhatott volna meg Rukia valaki mást is ő előtte? Mégiscsak 150 éves volt! Ha nem csókolt volna meg még senkit sem ő előtte... az bizony elég siralmas lett volna.

Rukia szavaitól még mindig rendkívül zavartnak érezte magát. Még annál is jobban zavarban volt, mint amikor Isshin egy kókusz-banán hibridnek öltöztette be Halloween alkalmából, és az egész szomszédságnak vele villogott.

Július kellős közepén.

-Szerintem se volt rossz.- mondta végül közönyösen Ichigo- Jah. Nem volt rossz.

-Igazán?- Rukia finoman felhúzta a szemöldökét- Ki volt a legjobb?

Ichigo pánikba esett, és kiköpte az első keresztnevet, ami az eszébe jutott.

-Tatsuki.

Ha az a feketehajú lány most itt lett volna, és hallotta volna ezt, bizonyosan beleverte volna Ichigo fejét a számítógépbe utána meg a falba. Jah és aztán még jól fenékbe is billentette volna. És aztán le is köpte volna. És aztán még egyet belerúgott volna, el ne felejtsük.

-Neked ki volt a legjobb?- kérdezett vissza, és valljuk be, erre tényleg nagyon kíváncsi volt. Vajon ki lehetett jobb nála?

-Lássuk csak...- Rukia egy darabig gondolkodott, mielőtt válaszolt volna. Úgy tűnt jópár embert pörget végig a fejében. Mégis hányan csókolták már meg?!

-Azt hiszem... Shuuhei.- válaszolta végül, majd bólintott- Igen, ő volt a legjobb.

Ichigo megpróbált emlékezni, ki is az, aztán mikor rájött kiről is van szó, elkezdett morogni,

-Az a fickó azzal a perverz tetkóval az arcán?- Ichigo büszke volt magára, mert kellőképp vissza tudta tartani a kitörni készülő dühét.

Rukia bólintott, mosolygott, és teljesen megfeledkezett arról, hogy Ichigo vele szemben vérszomjas hullámokat bocsát ki. Méghozzá rózsaszíneket! (hogy ennek mi értelme an, ezt ne kérdezzétek! XD- ford.)

-Ez volt az első bulim Soul Societyben, és Rangiku san mindent teleaggatott fagyönggyel. Azt mondták, ez a hagyomány, én meg ki vagyok hogy megszakítsak egy ilyen hagyományt?

-Szóval csak kényszerítettek!

-Ööö... nem.

-DE!

-NEM!

Hirtelen kínos csönd támad, Ichigo arcán pedig halvány pír jelent meg.

-Nos, elmondanád nekem, hogy én miért csak egy "nem rossz" vagyok?

Rukia egy pillanatig összezavarodottnak tűnt, mielőtt megint vállat vont volna.

-Hát... minden amit csináltál, csak annyi volt, hogy nekinyomtad az ajkaidat az enyémnek, ami nem a legjobb ötlet. Plusz, a kezeid egész végig magad mellett voltak összeszorítva, nem is beszélve...

-Oké, ennyi elég volt.- szakította félbe Ichigo, mert tudta, ha a lány többet mond, annak a vége akkora égés lesz, hogy belőle csak egy kis kupac hamu marad.

Karbafonta a kezeit, és mély letargiába zuhant a szoba kellős közepén, vele szemben a lánnyal akinek ő csak egy csók volt a sok közül. Azon gondolkodott, amit a lány mondott neki, és hogy hogyan tudná lenyűgözni Rukiát a következő alkalommal.

A következő alkalommal.

Rukia gondterhelten és határozatlanul közelebb lépett Ichigohoz, miközben a kezét finoman Ichigo vállára tette.

És pont ez a kezdeményezés volt az, amire Ichigonak szüksége volt.

A következő alkalom... mi lenne ha most lenne? Végtére is, nincs jobb alkalom, mint a jelen, nem igaz?

Ichigo ezúttal megragadta a lányt a derekánál, közel húzta magához, és magához szorította. Rukia a srác nyaka köré fonta a karjait, és beletúrt Ichigo narancssárga hajába. A lány ajkai megnyíltak Ichigo nyelve előtt, és a srác olyan erősen érezte a barack ízét, mint még soha.

Mikor végül, jó soká szétváltak (Ichigo teljesen megfeledkezett az idő múlásáról, sőt jelentéktelennek tartotta mialatt megcsókolta a lányt), Rukia a karjaiban levegő után kapkodott.

És olyan szépnek tűnt,hogy Ichigo hirtelen erős késztetést kezdett érezni, hogy mégegyszer megcsókolja a halálistennőt.

De előbb tudnia kell.

Tudnia kell, hogy jobb volt-e. Ha jobb volt...

-Wow...- mondta végül Rukia, Ichigo pedig pimaszul elmosolyodott.

Ez volt minden, amit hallani akart. Ez volt minden, amire szükség volt, hogy visszatérjen a férfiúi büszkesége... ha egyáltalán eddig volt neki ilyesmi.

Mégegyszer megcsókolta a lányt, de azt most félbeszakította valami, amit leginkább egy perverz kuncogáshoz lehetett volna hasonlítani. 

Miután zavartan elengedte a lányt, a szekrényhez sétált, és kirántotta az ajtót.

És ott volt Kon. Egy apró távcsővel, betakarózva Rukia trikójába. Kon felnézett Ichigora, és a ragyogás a gombszemeiben talán hihetően tükrözte volna az ártatlanságot, de nem ebben a helyzetben.

-Ööö...- Kon egy pillanatra elakadt, mielőtt folytatta volna- Madárles.- mondta miközben vigyázott arra, hogy hitelesen adja elő magát.- Gyönyörű szép verebek vannak ezidőtájt, nem?

Ichigot meglepte, hogy Kon egy ilyen idióta mentséggel hozakodott elő, de úgy döntött, hogy majd máskor ad ennek hangot.

Most valami sokkal jobb tennivalója akadt.

Bezárta a szekrény ajtaját, távol húzta Rukiát Kon látótávolságától, és megmutatta, neki, milyen gyorsan is tanul.

Még az se zavarta, hogy a szekrényből néha Kon elhaló szitkozódása hallatszott.