Március 1.
A munka jól megy, több megbízás van, és rövidfilmekbe is kaptunk felkérést, amit természetesen elfogadtunk. Ma nem volt munka. Nadia-val, és Ahiko-val elmentünk a kapu ügyében kutatni. Elmentünk a sikátorba, ahol kikötöttünk Sasuke-kunnal. Nadia elkezdett kutatni a földön.
- Mit csinálsz?
Egészen a épület sarkáig tapogatózott, majd felkiáltott:
- Áhhá!
Egy drótszálat mutatott fel.
- Ez minden? – kérdezte Sasuke.
- Nem... kell lennie egy másiknak is... és az is megvan!
- Most nem drótokat keresünk! – bosszankodtam.
- Sakura, mikor Ahiko-val átjöttünk az ajtón, mi is találtunk egy pontosan ilyen alakú, színű, és formájú drótszálat! Nézd meg jobban!
Alaposan megszemléltem a szálat. Az alakja olyan volt, mint egy kulcs... és apró szimbólumok voltak belevésve.
- Mindenkinek más, és más jel van belevésve. – mondta Ahiko. – De ugyanazt jelenti
Elgondolkoztam.
- Nadia, te Ahiko-val jöttél, igaz?
- Igen...
- És Minato-ban kötöttetek ki.
- Eeegen, de ő Osaka-ban. – mutatott rá Ahiko-ra.
- Akkor semmi... lényegtelen... arra gondoltam, hogy az érkezés helye az „anyavilágtól” is függ... koordináta, valamilyen összefüggés, vagy ilyenek.
- Nem mondasz hülyeséget. – mondta Nadia. – Ahiko nem az én világomból jött. Egyszerűen... száműzették.
- Akkor eggyel előbbre jutottunk. – mondta Sasuke-kun. – Már csak rá kellene jönni az összefüggésekre. Ehhez viszont kevesen vagyunk... és fejemet rá, hogy nem csak Japánban kötöttek ki...
- De hogyan különböztetjük meg azokat, akik átjöttek, és azokat, akik nem? – kérdeztem.
- Akik átjöttek, azok nem felejtettek el titeket. – mondta Ahiko. – Mi is emlékszünk rátok, pedig már nem nagyon kellene, és tudjuk, hogy Sasuke OCC-kóros...
- Térj már a lényegre!
- Shinobi-ruhákat felvenni!
- Remek... de mi az az OCC? – kérdezte Sasuke-kun.
- Out Of Character, ami a fanficceknél szokott előfordulni.
- Fanfic?
- Rajongói történet. Történet veletek, de nem Kishimoto-tól. Az OCC azért terjed mindkettőtöknél, mert a Naruto már kezd egy „közösségi regény”-nyé válni, ami annyit tesz, hogy megmaradnak a sztorik a neten, de úgy, mintha valaki elkezdte volna unalmában az egészet, és a többiek folytatják.
- Fanfic-reinkarnáció. – mondta Nadia. – Ez biztosítja azt, hogy nem semmisültök meg... ti ketten. Sasuke-ra azért van nagyobb hatással az OCC, mert őt gyakran írják meg OCC karakternek. Sakura, te könnyű vagy... örülj neki!
- Hurrá... – szegény Sasuke-kun... hát igen! Így jár, aki S rangú!
- És Sasuke, szerintem örülj neki, hogy Sakura-val kerültél át, mert...
- Mi??? – már megint gondolatot olvasott. – Mi az a yaoi?
- Öm... fiú-fiú viszony.
- Egek...
- Persze van lány-lány is. – tette hozzá Nadia. – A yuri.
- Ne is folytasd! – mondtam.
- Viszont Sasuke gondolatolvasása igen érdekfeszítő jelenség. – mondta Ahiko. – A sharinganod nem látszódik, mégis él... állj mögém, próbáld alkalmazni, és utánozd, amit csinálok!
- Jó, de ugye nem fogsz szívatni?
- Csak csináld!
Sasuke-kun sóhajtott, és Ahiko mögé állt. A lány csinált néhány egyszerű mozdulatot, amit Sasuke-kun mindig előbb megtett... még jobban is olvassa. Ahogy belenéztem azokba a fekete tekintetekbe, valami furcsát vettem észre: minél tovább utánozta/megjósolta Ahiko mozdulatait, annál jobban rajzolódott ki a Sharingan a szemében.
- Csak folytassátok! – mondtam. Már vagy öt perce mehetett a műsor, mikor a sharingan teljesen kirajzolódott. – Sasuke-kun, egy Chidori-t próbálj meg létrehozni!
- Mi?
- Csak csináld!
Sasuke-kun kézpecséteket formált. Először nagyon kicsi villámok jöttek elő a kezéből, majd egyre nagyobbak lettek. Mindannyian csodálkozva néztük. Sasuke-kun „visszaszívta” a villámokat.
- Ez... hogy lehet? – kérdezte.
- Nem tudom... de... ezt hiszem... van valami összefüggés Konoha, és Tokio közt... a mangán, és az anime-n kívül. – mondta Nadia. – Ez nem azt jelenti, hogy nem fog elpusztulni. Hanem azt, hogy vissza lehet menni. Gyertek velem!
Sasuke-kun megfogta a kezem, és Nadia után mentünk. Egy kis házhoz vezetett minket a város szélén. Bement a garázsba, ahonnan egy pinceajtó nyílt. Egy labor volt benne.
- Itt dolgozok az átjáró megfejtésén. – mondta. Ahiko, az iratokat légyszives!
Ahiko egy fiókhoz szaladt, és kihalászott belőle egy nagy köteg papírt. Odaadta nekünk.
- Talán ti tudtok a sorok között olvasni. Holnap pedig elindulunk keresni más „dimenzióugrókat”.
- Úgy lesz. – mondta Sasuke-kun. – Viszlát!
- Jah, és még valami! – állított meg minket Nadia.
- Igen?
- Az OCC ellen. – egy nagy dobozt adott át nekünk. – Nézzétek meg, mielőtt a lapok üresek, a lemezek hibásak lennének!
- Rendben. – válaszoltuk egyszerre, majd kimentünk az ajtón. Az első busszal hazamentünk. A csomagokat ledobtuk az ágyra, és munkának láttunk. A dobozban Mangák, és anime-k voltak. Néhányba beleolvastunk. Sasuke-kun kezdett végre normális lenni... viszont néhányban már üresek voltak a lapok. Rengeteg DVD nem működött... de nem sok ahhoz képest, amióta itt voltunk. A világunk kínzó lassúsággal fogy el... igyekeznünk kellett. A munka hosszú volt. Éjfélig tartott. Minden elméletünket felírtuk. Még azokat is, amiknek voltak akadályai. Komolyan vettük a dolgot mindketten. Estére már alig tudtunk koncentrálni.
- Meddig csináljuk még? – kérdeztem, és hátradőltem az ágyon.
- Csak még egy kicsit... hátha találunk valamit. – mondta, és egy csókot hintett a nyakamra. – Én sem bírom nagyon, de muszáj lesz.
- Éjfél van... pihenjünk le! Holnap úgy is sok dolgunk lesz!
- Te tudod... segíts összepakolni!
Felültem. És összeszedtem a papírokat. Letettük az íróasztalra, majd ágyba bújtunk. Sasuke-kun átölelte a derekamat, és megcsókolta a vállamat.
- Holnap sok dolgunk lesz. – mondtam neki. Megsimogatta az arcom.
- Most ne foglalkozz ezzel, mert nem fogsz tudni elaludni! – suttogta kedvesen. – Jó éjszakát...
- Jó éjt...
Sasuke-kun felé fordultam, és arcomat a mellkasába fúrtam. Alig telt el pár másodperc, és mindketten mélyen aludtunk...