Sasuke az ajtóba kapaszkodva "állt"... holtrészegen. Most azt sem tudtam: sírjak-e, vagy nevessek? Legszívesebben rávágtam volna az ajtót, de valami nem hagyta... talán sajnáltam... egy kicsit...
- Mit csináltál magaddal?! - mást nem tudtam kérdezni. Ő nem túl józan arckifejezéssel rám nézett...
- Va... valamit megkellenebeszélnünk...
Szédülten rámborult... én még az utolsó pillanatban elkaptam. Hú, nem tudom, miért ver engem a sors, de ez már... nagyon sok!
- Majd holnap. - mondtam. Átkaroltam, és a hálószobám felé vittem... - "Remélem, hogy még az úton kirókázta magát, mert semmi kedvem takarítani."
- De... ez... fontos...
Igen... ő még részegen sem változik... csak mondja a maga igazát...
- Akkor is ráér... mennyit ittál?
- Már... nem emlékszem...
- "Idióta..." Most pihenj! Holnap mindent megbeszélünk!
- De... kettőnkről... van... szó...
Erre felkaptam a fejem. Megint rám nézett... még ilyen állapotban is képes olyan szomorúan nézni, hogy könnybe lábad az ember szeme...
- Majd holnap...
- De...
- Semmi de!
Befektettem az ágyamba. Szinte azonnal elaludt...
- Na, holnap sem megyek a stúdióba. - mondtam neki, miközben elsöpörtem egy fekete tincset a hajából. Ő meg sem hallotta... mélyen aludt... - Na majd holnap reggel megjárod! - mosolyogtam. Még sokáig néztem, ahogy alszik... komolyan mondom, olyan kiszámíthatalan! Az egyik pillanatban még a halálomat akarja, máskor meg csontrészegen támolyog be az ajtómon...

Február 12.
A reggeli napfény pont az én arcomat találta el... elég kellemetlen érzés volt... Sasuke még mindig aludt. Itt az idő átverni Nadia-t! Felkaptam a mobilom, és tárcsáztam.
- "Igen?"
- Jó reggelt! Sakura vagyok!
Orromat befogtam, és megpróbáltam a legbetegesebb hangot kicsikrani hozzá... néha köhögtem is...
- "Á! Saku! Mi a helyzet?"
- Nem vagyok valami jól...
- "Ne is folytasd! Hallottam a hangodon... komoly?"
- Hát... egy-két napig tuti eltart...
- "Megfázás?"
- Is...
- "Rendben! Majd gyere be, ha meggyógyultál! Viszont Sasuke nem jött, pedig 8-kor itt kellett volna lennie."
- Sasuke? - a hálószoba felé sandítottam. - Ő is ott volt a dokinál tegnap...
- "Mikor?"
- Este...
- "Értem... gondoltam, hogy beteg lesz... elég letört volt tegnap... majd felhívom..."
- Őőőőőő... Itt hagyta nálam a telefonját.
- "Sikerült kibékülnötök?"
- Mi? Szó sincs róla!!!
- "Akkor?"
- Nem rád tartozik...
- "Érteeeem! Elkaptátok egymástól! És csak smároltatok, vagy volt..."
- HÜLYE PERVERZ! - lecsaptam a telefont. Ezt utálom benne... mindig ilyen kényes témákról akar csevegni... tiszta Sai...

Visszamentem a hálószobába. Sasuke még mindig aludt... tegnap este óta meg sem mozdult... de lélegzik... ez megnyugtatott. A biztonság kedvéért elővettem egy fejfájáscsillapítót, és töltöttem egy pohár vizet. Hamarosan hallgatahattam Mr. Bosszúálló nyavajgását, fel kellett rám készülnöm. Kicsit néztem a TV-t, meg olvastam. Olyan 11 körül végül felébredt.
- Hogy kerültem ide? - nézett rám, de szinte azonnal a fejéhez kapott. Szó nélkül a kezébe nyomtam az előbb kitöltött vizet, és adtam neki a fejfájáscsillapítóból. Engedelmesen bevette, majd visszadőlt az ágyba.
- Basszus... - motyogta. Leültem mellé.
- Hallod, tegnap te voltál a világ 8. csodája...
- Mert?
- Olyan állapotban nemhogy állni, még beszélni is tudtál... úgy, ahogy...
Zavartan nevetett.
- Te találtál meg, vagy...
- Te jöttél ide magadtól... beszéltem Nadia-val... azt mondtam, beteg vagy...
- És te?
- Úgyszintén... de nem sokat hazudtam... te... te aztán beteg vagy! Engem meg tuti kikészítesz.
Megint zavartan nevetett.
- Öm... tegnap... valamit mondani akartál... kettőnkről...
Sasuke elővette legkomolyabb tekintetét. Egy kis ideig engem nézett, majd halkan megszólalt:
- Tudod... ami történt... sajnálom... nem tudom, mi ütött belém...
Megint olyan szomorúan nézett rám... azt hittem, elsírom magam. Átöleltem.
-    Nehéz lesz kiengesztelned... – mondtam.
-    Ha azt mondom, hogy aláírtam a filmszerződést, akkor megbocsátasz?
-    Te... beleegyeztél?
-    Gondolkodtam rajta... lehet, hogy ezzel megmenthetjük a többieket.
-    Akkor már csak rám vártok?
-    Igen.
Erre már nem tudtam mit mondani... megcsókoltam... már úgy hiányzott... ő lassan simogatta a hátam. A mellkasára hajtottam a fejem, és becsuktam a szemem.
-    Alszol? – kérdezte.
-    Nem, dehogy! Csak pihenek...
Ismét szólt a mobilom. Felvettem.
-    Igen?
-    „Hol van az az idióta Sasuke??? Beszélnem kell vele!!!”
Nadia volt az... eléggé ideges volt a hangja.
-    Mi történt?
-    „Csak elment a cég számlájára iszogatni!!!”
Sasuke-ra néztem.
-    „Kinyírom, ha mégegyszer ezt csinálja!!! Ha összefutsz vele, mondd neki, hogy levonom a béréből!”
-    Persze, megmondom neki... nyugodj meg! ennyitől még nem fogunk befuccsolni.
-    „Ez igaz...”
-    Pihenj egy kicsit! Fárasztó lehetett egy ilyen hülyével dolgozni. – Sasuke-kunra néztem.
-    „Rendben... úgy lesz... szia!”
Letettem a telefont.
-    Nadia? – kérdezte Sasuke-kun.
-    Ő, hát... megszívtad... levonja a béredből...
-    Gondoltam...
-    Miattad üvöltötte le a fejem... úgyhogy, ezért büntetés jár.
-    A pénzlevonás nem elég?
-    Az Nadia büntetése...
-    Na és te?
-    Kénytelen leszel nekem délután bevásárolni.
-    E-ezt most nem mondod komolyan???
-    De! És... mivel elfogyott a sminkem, azt is neked kell válogatnod... nem kell kipróbálnod, de nehéz dolgod lesz...
-    Mi? Nem teheted lapátra a becsületem!
-    Azt már megtetted te magad!
-    Mikor?
-    A falunak három éve, nekem meg az elmúlt napokban... nálam nem lesz olyan nehéz visszaszerezni, de Konohában...
-    Jó, rendben... meglesz... csak melyikből milyet vegyek?
-    Azt te döntöd el.
-    Ne... ne szivass kérlek! Megfájdul tőled a fejem!
-    Az már eleve fájt. – nevettem, és egy csókot nyomtam az arcára. – Készítek egy kis reggelit... mindjárt jövök...