igyelem! Ebben a fejezetben előfordulhatnak kényes dolgok! Egy 14-es karikát a helyetekben odatennék. Jó szórakozást! ^^*


December 31.
Az év utolsó napja. Most az utcán forgattak. Shortgatya, és top mínusz fokban... még Sasuke-kun is vacogott... persze ő nem shortcuccban, és topban volt, de eléggé nyárias volt az öltözéke. A forgatás annyiból állt, hogy „harcolnunk” kellett egymás ellen... dögunalom, de... mindent a faluért! Először azt hittem, igazából kell támadnom, hát bemostam egyet Sasuke-kunnak... amúgy is már rég megérdemelte volna.
- Sakura! Nem kell ilyen élethűen! – nevetett Nadia. – És amúgy is! A családon belüli erőszakért dutyi jár!
Családon belüli erőszak? Teljes tévhitben él! Mi nem vagyunk együtt! De ezt magyarázhatom neki... na, elölről kezdtük... Sasuke-kunnak nem lett maradandó sebe... szerencsére... így a levegőbe rugdosni olyan unalmas volt! Ááá... majd elaludtam... de tényleg! Ezt vagy egész nap próbáltuk... de még volt más is... ping-pong, foci, műkorcsolya... abban csak én voltam... meg volt fényképezkedés is... estére végeztünk... végre... majdnem állva elaludtam volna... úgy unatkoztam... visszavettük normális, téli napokhoz illő ruhánkat, és elindultunk hazafelé.
- Nincs kedved sétálni? – kérdezte Sasuke-kun. Na, ezt nem vártam volna! Készül valamire, azt érzem! Itt legbelül... bólintottam... még mindig a mangabolti eset zúgott a fejemben... elmondtam neki, de nem hagyott békén a tudat... ő - úgy tűnt – feldolgozta. – Hát... ennek az évnek is vége. – mondta. Elmosolyodtam.
- Igen...
- Nem akarod az évet valami különlegeséggel kezdeni? – kérdezte kaján mosollyal az arcán.
- Mi... miről beszélsz? – kérdeztem. Éreztem, hogy egyre jobban pirulok.
- Én? Csak kérdeztem...
- „Ha valamilyen szempontból kezdeményezni akar, nagyon bénán csinálja...”
Egy parkhoz értünk. Ismét nekiállt havazni. Megfogta a kezem.
- Tudod... mikor megtudtam, hogy erre a válogatásra akarsz menni, nagyon féltettelek... nem akartam, hogy eltűnj... örökre...
- Hm... ezért követtél?
- Igen...
- És... miért nem akartad, hogy eltűnjek? – kérdeztem. Valami nagyon jóban reménykedtem.
- Mert... te is egy kiszemelt áldozat vagy. – megint az a gonosz vigyor...
- Te!!! – leguggoltam, és gyúrtam egy hógolyót. Nagy erővel a fejéhez vágtam. Ő lassan megfordult... ölni tudott volna a tekintetével. Gyúrt egy jóval nagyobb hógolyót, és lassan felém sétált vele. – Nem! Sasuke! Úgy sem mered! – hátráltam.
- Ugye tudod, hogy most ezért fürdetés jár?
- Uchiha Sasuke! Ha meg mered tenni, megverlek!
- Csakugyan? A családon belüli erőszakért besittelnek.
- Nem is vagyok családtag... és egyébként is... te most éppen mire készülsz?
- S rangú bűnöző vagyok... nekem szabad...
- Nem... Sasuke! Vigyázz, mit csinálsz!
- Véged...
Teljes erővel futottam előle... de ő utolért. Jól megpakolta a nyakamat hóval... marhára égetett. Én cserébe az arcába nyomtam egy keveset. Nevetve eldőltünk a hóban... még sosem hallottam nevetni... de... aranyos volt...
- Most viszont menjünk haza! – mondtam. – Jól esne egy kis meleg zuhany.
- Jó ötlet. – felállt, majd felsegített engem is. Leporoltuk magunkról a havat, és sétáltunk tovább. Ismét megfogta a kezem... jó érzés volt... már nem volt messze a lakásunk. Útközben nem szóltunk egymáshoz. Végül megérkeztünk. – Nincs kedved feljönni egy kicsit? – ez már sok volt tőle... de beleegyeztem. Felmentünk a lifttel. Sasuke kinyitotta az ajtót. A nappaliból gyönyörű kilátás nyílt a havas Tokio-ra. Egy ideig bámultam ki az ablakon, majd az órára néztem. Tizenegy óra volt. Sasuke leült a kanapéra. Odaültem mellé. – Szerinted visszajutunk? – kérdezte.
- Igen... biztos vagyok benne.
Elmosolyodott. A szemembe nézett, és megsimogatta az arcom.
- Örülök, hogy nem adod fel... – mondta. – Pont ez az egyik, ami tetszik benned.
Ettől teljesen elpirultam. A tekintete olyan megnyugtató volt... fekete csillagként ragyogott. Beletúrt a hajamba.
- Szeretlek... – suttogta, és egy gyengéd csókot adott nekem. Visszacsókoltam, majd ő lassan hátradöntött a kanapén. Magamba szívtam bódító illatát. Egyre vadabbul csókolt... majd egy kicsit lejjebb haladt, és a nyakamat kezdte el csókolgatni... majd visszatért az ajkamhoz. Hosszú percekig csókolóztunk, míg kezdett komolyabbra fordulni a dolog. Éjfélre már teljesen meztelenül feküdtünk a kanapén, és az újévet egy csodálatos éjszakával nyitottuk...