12. fejezet
               A hülyeséget nem lehet fokozni? Dehogynem! Kínos csend.

(írói megjegyzés: Hwo szerkójáért az író nem vállal felelősséget, nem volt eszénél aznap éjjel!! XD Just to Asuky: ezt a pizsamáért! xDD)

Jin felriadt álmából. Egy sötét szobában találta magát, majd amikor meglátott téged, rájött, hogy hol is van. Igazából csak félhomály volt. Az ajtó résnyire nyitva volt és fény szűrődött be rajta. Kazama felállt, végignézett a szobán.(*csepp rendetlenség*) Látta, hogy még mindig alszotok Hwoval, ezért nem akart felkelteni titeket. Elsétált az ajtóig, halkan kinyitotta, majd végigment a folyosón, le a lépcsőn és így tovább. Nem akart mégtöbb bajt a fejetekre hozni, ezért úgy döntött, elmegy. Szó nélkül tervezte a távozását, de amikor már végre elsettenkedett a bejárati ajtóig, a háta mögül megszólalt egy hang:
 - Heey, állj! Nem gondolod, hogy csak így leléphetsz! Én legalábbis biztosan nem...
Jin káromkodott egyet magában, majd megfordult. Joe állt a konyha ajtóban egy késsel a kezében.
 - Hm, azzal akarsz megállítani? - Jin arcán egy lenéző vigyor jelent meg. - Nevetséges. - Ismét megfordult és már menetre készen nyitotta az ajtót, amikor a kés elsüvített a feje mellett pár cm-vel és bele állt az ajtófélfába.
 - Azt mondtam, állj!- mordult fel Joe.
 - Idióta!... De legyen ahogy akarod! Én nagyon szívesen visszajövök... - Kihúzta a fából a kést, majd emberfeletti sebességgel Joe mögött termedt és a torkának szegezte a "vad fegyvert". - Megfelel ez a felállás? Most nincs itt egyetlen öltönyös barom sem, aki megmenthetne! Ilyen szitura, hogy készültél fel, kis szemétláda?! - súgta Kazama elfolytott, és érces hangon a riadt guynak.
 - Az én halálom csekély veszteség a "mi" győzelmünk érdekében. Már tudják hol keressenek! - harsogta Joe egy halálra kész, őrült vigyorral.
Ekkor már Jinnek tényleg elege lett belőle. Elkapta a hév, a szeme ismét démonian izzott és a kést egyre erősebben szorította a torkához, mígnem a penge vékony vágást ejtett a bőrön.
 - Mi van itt?!! - hallatszott ismét egy hang, természetesen Jin háta mögül. Eltaszította magától a srácot, végre észbe kapott, hogy mit tett. A kés fémes csendüléssel a padlóra esett. Egy izzadtságcsepp szaladt végig Jin arcán. Közben Joe a hátát a falnak vetve ujjal mutogatott a támadójára, egy hang se jött ki a torkán a sokktól.  Jin tétovázott, majd végül lassacskán, szakaszosan megfordult. Majdnem dobott egy hátast. A pizsamás Hwo a szemét dörgölve, egy mamuszban és hálósapkában állt "fenyegetően" előtte. A fénytől még nem igazán látott, valószínűleg nemrég kelt fel. Jin alig bírta visszafogni a röhögést, már könnyes volt a szeme, de próbálta visszatartani az ádáz röhögést, aztán végül nem bírta tovább. A földön fetrengve röhögött. Joe ugyanolyan fásult arccal nézett, mint eddig, de ez a guy majd' megszakadt.
 - Na jó higgadj má' le... - mondta Hwo két ásítás között. - Istenem... ilyen nincs, komolyan megverem... húúúha, nagyon vicces... felébreszt aztán még neki áll feljebb... ha nem marad már kussba tényleg bemosok neki egyet... *és még sok morgolódás az orra alatt*
Jin összeszedte minden erejét és sikerült visszafognia magát úgy fél percre, de amint felállt és szembenézett a komoly tekintetű, fenyegetőző és mogorva és és... de akkor is hogy néz már ki!! Ilyen szerelésbe egyszerűen nem lehet komolyan venni! Szóval Jin ismét padlót fogott, Hwo a fejét fogta, hogy hogy lehet valaki ennyire idióta. Amikor végre megelégelte a dolgot, elment a konyhába, lekapta magáról a hálósapkát és apizsama felsőt és ismét Jin elé állt.
 - Na mostmár megfelel?... - sóhajtotta. Fél másodperces röhögési szünet volt, aztán megint elkezdődött! - Hát ez nem igaz!!! -(a mamusz xD) lerúgta a lábáról a két tapsifülest amik egyenesen a konyha előtt landoltak. Jin még szipogott vagy kettőt, aztán komolyra vette a feelinget. Mindhármuk tekintete egyszerre a véres végű késre vándorolt.
 - Tehát mi történt? - kérdezte végül teljesen higgadt hangon.
 - AZ A ***-!!! - kezdték üvölteni mindketten és már megint majdnem egymásnak ugrottak, de Hwoarang még időben közéjük állt. A bejárati folyosó két falának szegezte a srácokat. - Lehetőleg halkan intézzük el, ha csak  nem akarjátok, hogy ki**sszalak titeket amiért megint felkeltetek mindenkit! Szóval kuss...
 - Háh, félted a kis barátnédat, mi? - Jin egy lenéző tekintetet vetett rá. - Kényszeresen bele kell avatkoznotok minden ügyembe?! Gondolom, kinek az elkeseredett ötlete volt ez már megint... Mi a francért keresitek a bajt?...
 - Na jó, most fogd be... örülj, hogy megmentettük a tetves életedet, mégha tényleg semmi szükség sem volt rá. Hm, és szerinted mégis ki "elkeseredett ötlete" volt?... - Hwo a fejét rázta. - Barom...
 - Ugye, most te sem mondod komolyan?... a tiéd? Áh és még azt akarod, hogy el is higgyem? Ne röhögtess már.
Hwoarang ugyanúgy mereven rá nézett, ezzel egyértelművé téve, hogy nem szórakozik. - Na jó, de hát miért?
 - Heey! Nem feledkeztetek el rólam? A'sszem még én is élek, bár már nem sokáig. Ha nem látnád éppen vérzek!
 - Öcsém, mit vagy úgy oda attól a kis karcolástól?! Ha akartalam volna, te már rég nem élnél.
Hwo haragos pillantást vetett Jin felé. - Oké oké, befogtam, folytasd csak nyugodtan ha akarod...
 - Mintha úgy lett volna, hogy kuss van, nem? Mindegy... Joe elhúznál már végre a francba?! Te is biztosan tök' véletlenül kötöttél bele Jinbe az éjszaka közepén, úgy hogy egy késsel rohangáljon a lakásba...
 - De hát ki akart nyírni!!
 - Ja, még szerencse, hogy sietve idecsoszogtál a mamuszodban, mielőtt véresen meggyilkoltam volna a haverodat egy konyhakéssel... - kontrázott Jin.
 - Te! - Hwo már nagyon kész volt. - inkább meg se szólalj! Még a végén netán feltalállak dobni az MZ-nek. - egy fél mosolyt még odavetett Jinnek (Jint közben azért emésztette, hogy Joe ezt már rég megtette...), majd csapattársa felé fordult, és próbált nem ordítani vele, amiért még mindig nem lépett le az a szerencsétlen.
Miután ez is megtörtént és eltakarodott végre, bevonultak Jinnel a konyhába, de amikor éppen leültek volna beszélgetni, megérkeztél te is.
 - Miért keltél fel? - kérdezte Hwoarang.
 - Ez ugye csak költői kérdés volt? - kiborult és fáradt arccal néztél az értetlenkedő Hwora. - Az ordítozás, meg csörömpölés még oké volt, azután még sikerült valahogyan visszaaludnom, de most valaki úgy be**szta az ajtót úgy két szobával mellettem, hogy a fél életem lepergett előttem az ijedtségtől. - ásítottál egyet, majd  kérdőn folytattad. - Leülhetek, vagy húzzak el én is? - full fáradt tekintettel néztél Hwora, bárhol el tudtál volna aludni, nem zavartad volna meg őket semmiben. Már alig tudtad nyitva tartani a szemedet. Hwo bólintott, majd bizonytalan léptekkel odasétáltál mellé és a hozzád legközelebb eső széket teljesen oda toltad az ő széke mellé, hogy neki tudj dőlni. Átkulcsoltad a kezeidet a karján, és a vállának dőltél. A két srác mellett elnyomott az álom. Egymásra néztek, majd egy hosszú percekig csak síri csend volt...