9. fejezet
       "Patkány fogás avagy az a pillanat ami képes elrontani mindent"
                                               
              (írói megjegyzés: tudjuk, hogy mi a Rammstein, nem?)


Hirtelen felnyílt a szemed és minden álmod elszállt. Próbáltál visszaaludni, vagy még lustálkodni egy kicsit, de hiába forgolódtál, nem jött össze. Túl nagy volt a válladon a teher. Az elmúlt napok eseményei gyötörtek, a fejfájásod pedig elviselhetetlen volt.
Reménytelennek találtad a pihenés lehetőségét, feladtad a próbálkozást és végül felültél az ágyon.
Ismerős volt valahonnan a hely. Kicsit megerőltetted a memóriád és néhány emlék foszlány beugrott.
 - A felfordulás miatt ez tuti Hwo szobája. - gondoltad miközben ledobtál egy alsógatyát a takaróról. - Csak egyszer voltam itt... amikor még újonc voltam a bandában. A srácok körbevezettek minden jelentősebb helyen. - Azaz csak Dwayne, Drew és Joe, mert Hwot akkor sem érdekelte különösebben az, hogy már te is velük vagy. - Aznap lejártam rendesen a lábam... és Baek szónoklásai... fuh, tiszta történelem óra volt miatta az egész! Mégsem várhatták, hogy mindent megjegyezzek!!
Morgolódva, de mégis megpróbáltál felidézni mindent.
-Tehát... Dwayne valami olyasmit mondott hoooogy... csak ritkán járnak ide. De miért is... miért is? - hát a korán reggeli gondolkozás sem épp a te erősséged, de azért csak összejött - Ez a hely a riválisok támadásainak elkerülésére szolgál. Rejtve van az ellenfelek elől, így az alap szállásunkat, tartózkodási helyünket támadják... Ez igazán remek, bár nem tudom ez mire jó egy olyan társasággal (testülettel) szemben, akik az egész világot behálózzák... - végül elvetetted magadban a témát, mert jobban érdekel, hogy mi a szitu a többiekkel. Nyújtóztál egyet, majd jobban körülnéztél.
A csatatér erre a szobára nem volt kifejezés.
 - Mintha bedobtak volna egy atombombát... Hwo se ismeri a rend szót...
Mostmár feltűnt, hogy Hwo ezer éves cuccai vannak itt. Ez mind szép és jó lenne, ha ezalatt nem a kaját és a szennyes cuccokat értené. Itt-ott hevert egy-egy penészes kajakupac, néhány szelet kenyér és parizer végig a padlószőnyegen.  Szóval nem volt valami szép látvány.
Terepszemle után megtervezted az utat a szoba túlsó felébe, "át az ismeretlenen"...
Átvergődtél egy kupac koszos zoknin és alsógatyán, sikeresen kikerültél egy 1000 éves zacskó chips-et és annak földre borult tartalmát, de figyelmed egy pillanatra elhagyott és megbotlottál... a pofáraeséstől megmenekültél, de egy levakarhatatlan taknyos zsebkendő ragadt a talpadra. A gondolattól viszolyogva megcsípted két ujjal egy tisztának tűnő sarkát és elhajítottad a többi szemét közé, szóval bárhová eshetett "jó helyre került". Végre eljutottál a táskádig. Kihúztad a cibzárat, majd sikoltottál egyet és két lépést hátráltál tőle. Sok apró szempár pislogott rád belőle, aztán egy rohadt nagy patkány mászott elő a zsákból. Kiszaladt, felkapott mellőled egy "érett szagú" zoknit, aztán visszafutott az újdonsült otthonába.
 - Na joh', nem érdekel a tiétek lehet... - morogtad, majd bosszankodva kimentél a szobából. Hwo itteni szobálya a lépcső alatt volt és nem túl messze helyezkedett el a közös konyhától.
Az asztalnál Dwayne ült, valami magazint olvasott. Levágódtál mellé, majd még mindig attól a vadállattól sokkolva a vállának dőltél.
 - Hello! na mi a helyzet? - kérdezte miközben letette az újságot. Egy szót sem szóltál, örültél, hogy ismét mellette lehetsz. Látszólag a srác is örült, átkarolta a vállad.
 - Áh, mi ez a szag?! - kérdezte.
 - Kettőt tippelhetsz... szerinted kinél aludtam??
 - Jah... ki akartam takarítani az ő szobályát is, de tudod milyen... főleg ha hozzá nyúlsz a gitárjaihoz! Attól idegbajt kap...
 - Tudom. Mondjuk úgyse gyakran járok hozzá.
 - Haha, ahogy elnézlek titeket, ez hamar meg fog változni.
 - ??? Pff... ugyanolyan tuskó lesz mint volt... - mondtad kissé szomorúan miközben visszagondoltál a történtekre.
Dwayne rád kacsintott, majd odadobott neked egy kulcsot - Menj és zuhanyozz le nálam, addig rendberakom ezt a kócerájt! - mondta miközben Hwo szobájára mutatott és elment.
 - Vá-várjá' már! Hol van Jin és Hwo?
 - Jah, elmentek reggel, de nem mondták hova.
 - És mikor jönnek kb.?
 - Mostmár csak max egy óra.
 - Akkor biztos jól elvannak... remélem nem szedik szét egymást.
 - Áh annyira biztos nem hülyék! - Dwayne arcára kiült egy "vagy mégis?" tekintet - Össze voltak verve mindketten, szóval biztosan nem. Amúgy tényleg, mi történt?
 - Ha nem bánod ezt a felelősséget átruháznám Hwora, ő úgyis többet tud az egészről.
 - OK. Na menj! Közben megpróbálom lakhatóvá tenni a szobáját.
 - Még mindig ez a terved? Akkor egy tipp: vigyél patkányírtót!
Dwayne furcsán és hüledezve nézett rád, majd vállat vontál és felmentél az emeletre. Dwayne ajtaja előtt megálltál egy kicsit és végignéztél magadon. Csak most tűnt fel... Hwo egyik pizsamája volt rajtad és mivel te nem öltözhettél át eszméletlenül önszántadból, ezért csak egy lehetőség maradt...
 - A ROHADÉK!!! Na gyere csak haza, ezért úúúúgy seggbe rúglak, hogy egy hétig nem ülsz motorra!! - morogva elkezdtél a kulccsal babrálni. Úgy felhúzott a dolog, hogy majdnem berúgtad az ajtót, mert az nem akart kinyílni. Végül higgadtabban bejutottál a szobába és előtúrtál valami használható cuccot Dwayne szekrényéből zuhanyzás utánra. Bementél a fürdőbe, beálltál a zuhany alá és végre tiszta fejjel végiggondoltad a dolgokat. Egy esemény sem kerülhette el a figyelmedet, mindent hajszálpontosan felidéztél.
Nem kellett volna... elkezdtél Hwo miatt aggódni...
 - És mi van ha annyira eszelős, hogy tényleg kiáll Jin ellen? - el akartad magadban nyomni ennek még a gondolatát is, úgyhogy a forrózuhanyból hidegre váltottál. Ezután megtörölköztél és felöltöztél Dwayne Rammstein-es pólójába, meg egy szürke-terepszín gatyába. A szárítóról levetted Hwo "alvós szerkóját" és kissé fanatikusan magadhoz ölelted... Őszintén szólva eléggé hiányzott...
Gondolataidban elmerülve kimentél a szobából, le a lépcsőn, végig a folyosón, majd Dwayne mellett...
 - Hello all! - mondta a srác akire mindeddig vártál.
Elindultál felé - Végre itt van... és semmi baja - gondoltad, aztán amikor odaértél hozzá... mindenki szemeláttára átkaroltad és a mi számolásaink szerint elcsattant a harmadik csók. A srác elpirult, de kétségkívül élvezte a dolgot.
Valószínűleg lemehetett a vérnyomásod, mert bármennyire akartad élvezni a pillanatot és bármennyire akartad neki erősnek mutatni magad, nem jött össze, csak ismét elhomályosult minden és a tehetetlenség eluralkodott rajtad.
Csak egy pillanat lehetett az egész, mert újra eszméletednél voltál mikor az ölébe vitt a szobája felé, de épp elég volt ahhoz, hogy elszúrjon mindent...