8. fejezet
                                                     A végső határok
         (írói hozzászólás: remélem mindenki tudja milyen egy panelház ><)


Kézenfogva követtétek Jin-t a mélygarázsban. A történtek után furcsán érezted magad. A fejedben rengeteg kérdés kavargott, de nem akartad feleslegesen nehezíteni a helyzeteteket.
 - Vajon az előbb csak szórakozott vagy... tényleg komolyan gondolja?? És ha végre haza jutunk, akkor ugyanolyan rideg lesz, mint eddig volt? - gondoltad. Ehhez hasonló kétségek gyötörtek egész úton.
Hwo rád nézett, te szomorú tekintettel néztél vissza rá... átkarolt és rád mosolygott. Ezzel a gesztussal valamennyi kétségedet elűzte történtekkel kapcsolatban.
Jin a szeme sarkából visszanézett rátok, majd hátradobott Hwo-nak egy kulcsot, aki riadtan feleszmélve kapott utána.
A porsche kulcsai voltak.
 - Visszavigyük a kocsidat is, vagy itt hagyjuk??
 - Ha te vezetsz, akkor marad!! - Hwoa végig csak vigyorgott.
 - Chöhh, menj már a szerelmes fejeddel! Na, dobd ide! - Még mentetek egy darabig, aztán Jin megállt egy ajtó előtt. Bement, majd egy fél perc sem telt bele és vissza is jött. Megálltatok kicsit pihenni.
 - A kocsi ott áll és ha egyenesen tovább megyünk vele, akkor nemsokára már kint is vagyunk.
Fellélgeztél, majd ránéztél Hwo-ra. A falnál állt. Az arca fehér volt és a kötésén ismét átütött a vér. Egy darabig csak tétován állt, mint aki nem lát semmit és nem érzékeli a külvilágot. Aztán egy pillanat alatt összeesett a szemed láttára.
Odarohantál mellé és próbáltad felkelteni. Kazama várt egy darabig, majd látta, hogy ez sehogy sem akar összejönni, úgyhogy leguggolt mellétek, félvállára vette Hwo-t és elindult vele a kocsi felé.
 - Nem sokáig maradhatunk észrevétlenek a Corporation területén. A zűrzavar hamarosan lecsillapodik és keresni fognak. Sietnünk kell. Szerintem a kocsi sem marad épp jó állapotba, ha üldözőbe vesznek.
Bólintottál, majd követted őket a kocsiig. Nemsokára egy oszlop mögött megláttad a fekete porsche-t. Hwo-t a hátsóülésre fektettétek, majd te is beültél mellé. Jin előre szállt be. Ahogy megmondta, a kocsitól nem messze volt a kijárat. Kazama a gázra lépett és elhúzta két Shu mellett a csíkot. Egy utcányira megálltatok és visszanéztetek a Corporation épületére. Egy pillanattal később kb a 10. emeleten lángok csaptak ki, majd egy robbanás söpört végig mindenen. Egy csapat menekülő katona észrevett titeket, majd eszeveszetten rohanni kezdett utánatok. Jin igyekezett eltűnni a panelházak között. A katonák motorral vettek üldözőbe és a gépfegyverrel sorozták a kocsi hátulját.
Jin balra rántotta a kormányt *kis kézifék*, a kocsi befarolt és egy téren megállt. A kocsi füstölni kezdett.
 - Szálljatok ki!!
Kikászálódtál Hwoával a kocsiból, majd futni kezdtél vele Jin után. Már majdnem utolérted, de megbotlottál és elestél a hóban.
Kazama visszafutott hozzátok, látta, hogy már nincs idő a menekvésre a robbanás előtt. Rádvetette magát, hogy megvédjen a kocsi törmelékeitől.
Csukott szemmel feküdtél és csak a robbanások zajait hallottad. A második után megpróbáltad magadtól eltolni. Jin nem eresztett. Anyi helyet adott, hogy megfordulj alatta. 2 cm-re az arcodtól... ismét az a szempár... a szájából folyt a vér, az egyik szarva végigkarcolta az arcodat ahogy elfordítottad a fejed.
 - J-Jin... - lelökted végre magdról, majd alap harci helyzetedbe álltál.
Letörölte a szája sarkából a vért, és ügyet sem vetve rád, elfordult a katonák felé.
Az oldalába fúródott fémdarabot megfogta, kihúzta, majd a seb nyom nélkül eltűnt. Az események után és a szörnyeteg láttán a katonák remegve fegyvert szegeztek az általad barátnak ismert szörnyetegre.
 - Ke...kezeket fel!!... - nyögte ki végül egy Shu. Előrelépett a sorból és riadtan meredt a két üres, és kifejezéstelen szempárba. Kazama hátra nézett rátok egy olyan tekintettel:" ha velük végeztem akkor ti jössztök.", majd vállat vont és valamilyen vörös lézer lövellt ki a száján, ami megbénította a Shu-kat. A katonák sorba rogytak a földre. Devil Jin a levegőbe repült és eltűnt a hóviharba, a felhőkarcolók között. Te kihasználva a helyzetet, elvonszoltad Hwo-t a sarokra és lefektetted egy ház mögé. Ott felhívtad Dwayne-t, hogy jöjjön a bandával az Otaru sarkára.
 - Mi történt?? Hova tűntetek el?? és .....
 - Dwayne!! Dwayne... csak kérlek siess, majd elmondok mindent!
 - De!... okay... egy fél óra max és ott vagyunk.
 - Hello!
Elraktad a mobilod, majd betakartad Hwo-t a dzsekiddel és nézted az eseményeket, az immár biztonságos helyről.
Devil a hóesésben cikázott a házak között. A szemét alig tudta nyitva tartani a szembefújó szél és a hó miatt. Az üres tekintet lassan visszaváltozott a fájdalommal teli arccá. Jin próbálta átvenni az uralmat az elméjén uralkodó gonosz erőn. A bevillanó képek tartották benne a lelket a belső csatához: a régi iskola évek, te, Xiaoyu, az utcán vívott harcok, az egykori banda tagjai akikkel ez a szörny saját kezűleg végzett.
Az utolsó kép ami beugrott a te tekinteted volt, amikor utoljára látott ennek a vadállatnak a szemével. Úgy érezte cserben hagyott titeket azzal, hogy fel adta ellene a csatát. Minden erejét összeszedve ellenszegült a másik tudat akaratának a testében. A két elme harca közben a test öntudatlan állapotba került és magatehetetlenül zuhanni kezdett. A szárnyak összecsuklottak és "Jin" egy panelház tetején landolt. A feje a lapostető szegélyébe csapódott.
Jin a véksőkig kitartott a harcban, majd végül legyőzte az eluralkodó Devil gén hatalmát. Nem csak magának köszönhette, hogy ismét tudatára ébredhetett. Nektek, Junnak és a történteknek ugyanannyi szerepe volt benne , mint a kitartó küzdelemnek amit ő vívott magában. Ahogy uralma alá vonta a testét és ismét érezte minden végtagját, felkelt és több erőt érzett magában, mint eddig valaha.
Csak egy gondolatába került, hogy a szarvai, karmai, agyarai és szárnyai eltűnjenek. Bár még nem tökéletesen, de végre ő irányította a Devil hatalmát.
Az újdonsült erő határait próbálta felderíteni. Megtalálta azt a maximális szintet amit jelenlegi képességei szerint fent tudott tartani hosszabb ideig is.
Ismét a légbe szállt és felidézte azt a helyet, ahol utoljára látott titeket. Olyan sebességgel repült, hogy a szél sem zavarta a szárnycsapásait. A tetoválás vörösen felizzott a mellkasán. Az ereje nem volt stabil ilyen szinten, megpróbálta kordában tartani.
A sarokról hamarosan megláttad őt, figyelmeztetni akartad a lesben álló katonákra, de elkéstél vele. Tüzet nyitottak rá. A lövések sokasága a szárnyát érte. Zuhanni kezdett.
Nagy sebességgel tartott a föld felé, majd.... majd megszűnt a szárnyában a sorozatos, égő fájdalom, a sebei beforrtak és ismét a cél felé tarthatott. Leérkezett a földre, térdre ereszkedve. Felállt, körülnézett... a katonák körbe vették a tetőkön kiépített bázisokon. Jin merev arccal elindult feléjük. A katonák a fegyvereik mögé hajoltak lövésre készen. A parancsnok intett, hogy ne lőjenek még. Pattanásig feszültek az idegek.
Jin egyre közeledett, de a katonák még mindig csak vártak...
Végül az egyik Shu megtört... leadta az első lövést.
Jin arcát súrolta a golyó. Végigsimította a sérülést, majd a seb néhány másodperccel később eltűnt.
A katonák tágra nyílt szemmel figyelték a történéseket.
 - TŰŰZ!!! - üvöltötte kétségbeesetten a parancsnok.
Kazama, mintha mi sem történt volna, sétált tovább a golyók záporában. Egy szárnycsapással, az egyik tetőn lévő katona szemmagasságába került. A Shu leeresztette a fegyvert. Jin arcára kiült egy gonosz mosoly... az a mosoly, melyet a katona utoljára láthatott...
Ezek után hidegvérrel lemészárolt mindenkit. Nem bírtad tovább nézni, amit tesz. Könnyes szemmel ráborultál az öledben fekvő Hwo vállára és próbáltad megérteni... megérteni, hogy Jin mit érezhetett amikor az ő anyját ölték meg és elpártolt mellőle mindenki... megérteni, hogy a bosszúvágy hajtja és te sem tennél mást a helyében. Legalább 20 percig tartott még a vérontás... megértetted mit érez, de akkor sem tudtad ezt jó szemmel nézni...
A hátad mögül közeledő lépteket hallottál, majd valaki a válladra tette a kezét. Kinyitottad a szemed, majd ránéztél. Jin állt mögötted. Az karmain a katonák vére folyt, de az arca megkönnyebbülést sugárzott. Egy percre lehunyta a szemét... és visszaváltozott azzá akit a félhomályban láttál.
Leült mögéd, "átölelt" szárnyaival és próbált megóvni titeket a hóeséstől.
Átmelegedtél, majd bárhogy is ellenkeztél, elnyomott az álom. Ezek után kétszer ébredtél még fel, de csak egy rövid időre.
 Valamivel később, homályosan láttad két motor és egy kocsi reflektorát... aztán a fiúk hangját hallottad, majd ismét eltávolodott tőled a külvilág. A második esetben... valaki ölében feküdtél, valószínűleg egy kocsi hátsóülésén. A nadrágjáról és a kezén lévő sérülésről megismerted. Magadhoz húztad a téged melegen átölelő kart, majd  az út együtemű hangjaitól ismét összemosódtak a gondolataid és eltompultak a zajok. Blood Talon ismét vigyázott rád és "édes álmot hozott"....