7. Fejezet
                                                                Kiút?

Hwo legyőzte Chaolant és elindult, hogy megnézze mi van veled... és akkor... egy halk hang... érezte a vállába fúródó hideg pengét.
A támadója a falhoz szorította és egyre méllyebben döfte bele a kést.
 - Kár volt ebbe bele avatkoznod szivi...
 - Nina?! - Hwo arcára egy gonosz mosoly ült ki. - tudhattam volna, hogy te sem hagysz ki egy ilyen Mishima bulit.
Nina Williams unokatestvére Lee szeretője. Mindketten gyűlölik egymást apjuk halála óta. Megtesznek mindent, hogy kinyírják a másikat vagy bármilyen eszközzel sarokba szorítsák egymást. A testvéri vita már hosszú évek óta folyik, Chaolanért is versengtek annak idején. Nina, a "vereség" után évekre eltűnt, majd született egy fia Paul Phoenix-től : Steve Fox
Nina jelt adott, majd egy csoport TekkenShu özönlött be a dojoba fegyvert szegezve Heihachi Mishimára.
Mikor Williams elfordult, Hwo megragadva az alkalmat ellökte magát a faltól és megpróbált menekülni. Azonban néhány méter után egy forgórúgással Nina ismét a földre terítette. Hwoarang minden erejét összeszedve, ellentámadásba lendült. Egy ugró-forgó rúgást három bal egyenes és egy fejelés követett. Williams véres fejjel feküdt a földön, aztán... valaki betörte a riasztó üvegét . A zajra odakintről Jack-5-ök és az épületből pedig még több TekkenShu érkezett. Williams-et elvitte négy katona, majd a dojo-ban hatalmas felfordulás keletkezett. Hwo a térdére támaszkodva felállt és odasétált melléd. Megállt fölötted és átszellemült tekintettel nézte ahogy ülsz ott eszméletlenül. Lassan ébredeztél... meleg vér folyt végig az arcodon és a kezeden... Hwo vére...
Még látta ahogy kinyitod a szemed, aztán elhomályosult előtte minden. Felálltál és igyekeztél elkapni. Mindketten a falnak estetek. Ahogy felfogtad, hogy mi zajlik körülöttetek, már csak azon járt az eszed, hogy ki kell jutnotok innen valahogy! Átkaroltad Hwo vállát és megpróbáltál az ajtóhoz jutni vele. Lassacskán ő is ismét magához tért a robbanások hallatán. Visszamentetek az öltözőbe. Ott magatokra zártad az ajtót és megpróbáltad valamivel bekötözni a vállát. A Gi-d egy darabját levágtad a lábához csatolt késsel és próbáltad elszorítani a vérzést.
 - Menjünk!... - mondta és lassan felállt. Hagytad, hogy rád támaszkodjon, majd elindultatok a cellák hosszú sora felé. A folyosó padlóján apró vércseppek jelentek meg, majd ahogy haladtatok, a vonal egyre sűrűbb lett. A cellák legvégén vérbe fagyva feküdt a cella őr, akinél az elkobzott tárgyak és a kulcsok voltak.
 - Maradj itt! - mondtad és berohantál a hátizsákokért. Félválladra vetetted és észre vetted, hogy a nyomok itt még nem érnek véget. Az őr mellett véres lábnyomokat láttál meg. Elindultatok tovább, majd nem sokkal később egy véres bilincs hevert a földön... darabokra törve...
 Innentől két út vezetett tovább, az egyik egyenesen a termekhez visz, ahol a fejesek tárgyalnak, a másik pedig balra kanyarodott el.
 - Heey!! - hallattszott a hátatok mögül egy férfi hangja - Megállni!!! - Egy TekkenShu rohant felétek. Elkezdtetek ti is futni és gyors döntésből a balra vezető utat választottátok. Ismét egy folyosóhoz érkeztetek, de ez sokkal szűkebb és sötétebb volt mint az ahonnan jöttetek. Az út ívesen jobbra fordult így a katona látóhatárán kívülre kerülhettetek, ezzel némi előnyhöz jutva haladhattatok tovább. A folyosó végéig ész nélkül, teljes erőbedobással futottatok. Az út végén a folyosó ismét 3 részre szakadt. Lihegve megálltatok, majd elindultatok jobbra. A kanyar után megragadott egy kar és magához rántott. Szorosan a mellkasához szorított, hogy ne mozogj és hogy ne látszódjon az árnyékod sem. Sötét volt, nem tudtad, hogy ki az... megpróbáltad eltaszítani magadtól, de ő nem engedett...
 - Nyugalom... - suttogta, majd néhány másodperccel később meghallottátok a ziháló katona lépteit. Ő is megállt az elágazásnál, de ő egyenesen rohant tovább.
Mindhárman felsóhajtottatok amikor elment végre és a lépések sem hallatszottak már. Ekkor feleszméltél és ellökted magadtól a kezét. A sötétben csak két fehér szempárt láttál rád meredve... Hátráltál, majd ő is előlépett a félhomályból, ahol már valamivel tisztábban láthattad az alakot. Két hatalmas szárnya volt, azokkal a fekete tollakkal amiket a robbanást megelőzően utoljára láttál. A szarvai követték az arcvonalát. A kezén karmok voltak, a homlokát és a mellkasát tetoválások borították, de mégis... mégis teljesen olyan... olyan volt mint Jin. Ismét hátráltál, majd oda mentél Hwo mellé, aki gyűlöletteljesen nézte a szötnyeteget.
 - Ki vagy te? - kérdezted, miközben Hwoarang-hoz simultál.
Lesütötte a tekintetét, majd a szeme visszaváltott a normál állapotára és a karmai is visszahúzódtak.
 - Nem kéne itt lennetek... - mondta, majd megfordult és elindult az ellenkező irányba.
Az a szempár... fájdalmat árasztott magából, a félelem és a sajnálat érzetét keltette benned. Csak tétován álltál Hwo mellett és nézted ahogy távolodik. Nem tudtad, hogy utána menj e vagy sem... A történtek után minden okod meg volt arra, hogy rettegj tőle, de te mégsem fordultál el. Utána futottál, megfogtad a vállát és úgy néztél rá, mint utolsó reményre az élethez. Tudtad, hogy nem fordul ellenetek... régebben ismerted Jin-t és ha még abból az énjéből maradt valami, akkor a végsőkig ki fog tartani mellettetek és segít kijutni.
 - Kérlek... segítened kell eltűnni innen...
 - Semmi közöm hozzátok. Ha a barátod be tudta volna fogni a pofáját, akkor most nem lennénk itt. - mondta, majd vállat vont és megvető pillantást vetett a fal mellett álló Hwo-ra.
 Bár alig állt a lábán, mégis láttad rajta, hogy ilyen állapotban is akármikor szívesen elfogadna egy kihívást és fitogtatná az erejét Jin-nel szemben. Mindkettőjükben gyúlt a harag és a gyűlölet a másik iránt.
Hwo köpött egyet Jin lába elé.
 - ROHADÉK!!.. - alig tudtad visszafogni Jint a hirtelen felindulásából.
 - Pont te okolsz bárkit is??!! Már csak a puszta jelenléted veszélybe sodorja a fél világot! Téged kerestek, nem engem, nem őt és nem is a bandámat!!! Ha nem vagy ott...
 - Kuss!! - mondtad, majd visszalökted őket az árnyékba. - Ha egy percre fel tudnátok függeszteni ezt az értelmetlen vitát... kössz. - lépések sora hallatszott a három másik folyosóról.
 - A francba!! - Jin a padlót nézte... a vérnyomok mind hozzátok vezettek.
 - Gyerünk!!
Rohantatok végig a sorba következő folyosókon. Többször meg kellett állnotok a fiúk miatt. Végül egy mélygarázshoz érkeztetek. Néhány lámpa be volt törve a plafonon, ezzel is sötétítve a félhomályt.
 - Várjatok meg itt! - mondta Jin, majd elindult felderíteni a terepet.
Lassacskán eltűnt a látóhatárotokon kívülre. Egy ideig csak feszülten bámultatok utána a semmibe, majd amikor már minden zaj megszűnt, fellélegeztetek és egymásra néztetek.
 - Sajnálom, hogy bele rángattalak....
 - Heey, nem érdekel, hogy ki miatt és, hogy miért jutottunk ide. Most az a lényeg, hogy lehetőleg élve kijussunk innen. Tőlem utána ki is nyírhatjátok egymást. - az arcodra kiült egy mosoly, amire a *gonosz vigyor* leírás nem volt elég megfelelő kifejezés.
Hwo arcán is megjelent a "gengszter" vigyora.
 - Oké, de aztán ne panaszkodj. - alig tudta kimondani, mert végigfutott a fájdalom a hátán. Görcsbe rándult, a falnak dőlt és lecsúszott a földre.
A vállát szorította. Láttad, hogy a keze mellett a gi-jén átüt egy vérfolt. Leültél mellé, levetted a felsőjét, majd azt rászorítottad a sebre, hogy a vérzés csökkenjen.
 - Jól vagy?
Bólintott és egyfolytában csak téged figyelt eközben, te viszont kapkodtál, nem tudtad, hogy mit kéne tenned.
 - Jin talán hoz majd valamit... és tuti talál kiutat is és... - a mondatod vég nélkül maradt. Ismét érezted forró csókját az ajkadon. Először meghökkentett a dolog, de aztán már csak a pillanatnak éltél. Átölelt, te átkaroltad a nyakát és hozzásimultál a mellkasához. Úgy érezted, mindig hozzá tartoztál és nem akartad mégegyszer elveszíteni. Megfeledkeztetek mindenről és úgy éreztétek, ez a pillanat örökké tart.  Lehúzta a válladról a felsődet,  kibontottad a nadrág szíjját és már éppen kezdett komolyodni a dolog, amikor...
 - Heey szerelmes pár! Nem lehetne ezt máskor folytatni? Sietnünk kell, gyertek! - mondta Jin miközben ismét előbukkant a félhomályból. Gyorsan leugrottatok egymásról és leültetek a másiktól 2 méter távolságba. - Gyerünk! Még eltűnhetünk innen ha igyekszünk.
Néhány másodpercig csak tétlenül ültetek...  majd ránéztél, Hwo teljesen elpirult. Oda mentél mellé, megigazítottad a kötését és segítettél feltápászkodni. Majd kézen fogva elindultatok Jin után....