6.fejezet
                                           Élet vagy Halál?


Az este elég nyugtalanul telt. A cellában csak egy ágy volt, amin ketten aludtatok. Te feküdtél a fal mellett, Hwo pedig az ágy szélén. Ő hamar elaludt, de te szinte egész este virrasztottál. Sehogy sem tudott elnyomni az álom, csak feküdtél Hwo mögött, támasztottad a fejed és néztél a vaksötétbe.
Nem tudtad hány óra lehetett amikor végre sikerült elaludnod.
Reggel éles fény sütött a szemedbe és elűzte az álmaidat. Felültél, nyújtóztál egyet és... és eszedbe jutott, hogy hol is vagy. Hwo már fent volt. Az ágy szélén ült
Odamentél hozzá, a hátára terítettél egy takarót és a vállának dőltél. Behunytad a szemed, nem is akartál tudomást venni a helyzetetekről.
Valószínűleg gyűlöli még a börtön gondolatát is. Két évvel ezelőtt sokat szenvedett, biztosan most sem számít másra. Lassan kinyitottad a szemed. A keze a bilincs alatt csupa heg. A csuklója végig véres és horzsolt volt, a bilincs pedig már kopott és karcolt. Minden ezközzel próbálkozhatott megszabadulni tőle.
Végigsimítottad a karját és még szorosabban odahúzódtál mellé. Bár nem láttál semmi kiutat, mégis örültél, hogy együtt vagy vele és tudtad, hogy meg fog menteni.
Sajnos a pillanatnak vége kellett, hogy szakadjon. Heihachi Mishima állt meg a cellátok előtt.
 - Hozzátok őket! - mondta az őröknek, majd elindult az ellentétes irányba.
Felálltatok és a katonák utána kísértek titeket. Egy hatalmas teremhez érkeztetek. Olyan volt, mint egy dojo, csak kisebb és nem volt nyitott része. A termen keresztül egy másik ajtúhoz vittek, majd bekísértek egy öltözőbe. Valami ruhát nyomtak a kezetekbe és bezárták az öltözőajtót. Még mielőtt az ajtó teljesen bezáródott volna, odadobtak neked egy kulcsot.
A szobában négy pad és két szekrénysor volt. Odamentél Hwoaranghoz és levetted róla a bilincset a kulccsal. Ő rád se nézett. Elment a másik szekrénysor mögé átöltözni. Te is így tettél. A szerelésed fekete volt, vörös szegéllyel és egy nagy Mishima felirattal a hátán. Gyűlölted, hogy ezt a logot kell viselned. Amikor megfordultál, Hwo állt szembe veled. Rajta is ugyanilyen szerkó volt.
Nekidőltél háttal a falnak és szépen, lassan leereszkedtél a földre. Melléd ült, átkarolta a vállad. Megfogtad a sebes csuklóját és néhány perc múlva csak egymást bámultátok. Nem eresztetted többé a tekintetét, azt a szomorú és mégis erőt sugárzó, gyönyörű tekintetet. Csak ültetek a földön és nem érdekelt, hogy mi lesz, csak vele akartál lenni és végre megszabadulni ebből a pokolból. Végigfutottak a fejedben az emlékeid képei, amikor először találkoztatok, mikor együtt motoroztatok és amikor összevesztetek, amikor mellette voltál a harcokban, amikor a hóesésben átkarolt és az első csókra...
mellette még a halál gondolata is elviselhetőbbé vált. Aztán eszedbe jutottak a srácok. Dwayne olyan volt mint a legjobb barátod. Minden nap együtt hülyültetek és mindig segített ha kellett valami, és ezek után... összeszorította a szívedet az a gondolat, hogy soha többé nem láthatod viszont sem Dwaynet, sem a többieket. Végleg elveszítettél mindenkit.
Egy könnycsepp folyt végig az arcodon a sok gyötrő gondolat miatt. Hwo feléd fordult, letörölte a könnyeidet:
 - Ne aggódj, nem lesz semmi baj... ott leszek melletted ha kellek és megvédelek... - mondta majd átölelt. A mellkasának dőltél. Végre biztonságban érezhetted magad. Amikor a közeledben van kevésbé érzed súlyosnak a terheidet és megnyugvást lel a lelked. És akkor... akkor amikor már csak tényleg ő jelentette számodra az egész világot, benyitott egy őr és végeszakadt mindennek. Hwo felállt és kisétált az ajtón. Úgy érezted kitéptek belőled egy darabot, ami sosem tér vissza, de tudtad, hogy menned kell. Meghúztad az öved, megigazítottad a Gidet és elindultál utánuk.
A teremben hideg volt a padló. Heihachi ott ült a szoba másik végében egy asztal mögött. Az ajtóban Lee jelent meg az utcaiharcos öltözékében.
 - Sensei! - bólintott Heihachi felé. Szúrós tekkintettel, harcra készen méregetett titeket. Elkezdett lazítani, majd felvette a harcipozícióját. Ugyanezt tettétek ti is. Heihachi egy intéssel elindította a meccset és lazán hátradőlt a székében.
Lee néhány jobbegyenessel indított, Hwo sikeresen hárította mindet, majd ellentámadásba kezdett. Néhány rúgás betalált. Hátráltak, majd te estél neki Leenek egy ütéssorozattal. Egy ütésed sem ért célba, viszont ő egy hasbarúgással térdre kényszerített, majd amikor már a földön feküdtél egy rugássorozatra készült fel. Hwo egy rúgással levédte a támadást és hátralökte Leet. Chaolan egy forgórugással a földrterítette Hwoarangot, majd ismét téged vett célba. Egy felütéssel állbavágtad, erre kicsit szédülten hátrált, de te nem akartál mégegy esélyt adni neki, két balegyenessel hasbavágtad, ezután négy rúgás következett, majd egy forgórugással zártál, amitől Heihachi előtt landolt az ellenfeled.
Lassan feltápászkodott mindkét srác. Lee dühödten indult feléd, egy Hwo gépfegyver rúgásához hasonló támadással a sarokba küldött és amikor földön voltál mindkét öklével sorozott. A fájdalomtól nem tudtál védekezni. Már nem láttál semmit, csak azt hallottad, hogy Lee a melletted levő falon csattan.
Aztán a hangok is elmosídtak és immár nem éreztél semmit.
 - Szóval gyorsan akarod lerendezni?!! - kérdezte Hwo ökölbeszorított kézzel.
Chaolan letörölte a szájáról a vért és felállt:
 - Ölj vagy téged ölnek meg! Ez a Mishima clan törvénye. Itt csak egy kérdés van: Élet vagy Halál? Ezt saját magadnak kell eldöntened, ha rosszul döntessz nincs többé számodra jövő, csak végzet.
Ismét a terem közepén álltak mindketten és újra felvették a harci pozíviójukat. A harctéren könyörtelen rúgások sora következett. Szó szerint véres verejtékkel harcoltak azért ami számukra a legfontosabb. Hasonló vérfürdőt is csak a Corporation engedhetett meg mnagának egész Ázsiában.
Körülbelül másfél óráig harcolhattak, amikor Hwoarang megelégelte. Lee-t egy jobbhoroggal képenvágta. A földre került, ott pedig újabb hat ütést és két rúgást kapott.
Hwo teljesen elintézte és megalázta a Forróvérű Harcművészt. Te mindezalatt eszméletlenül feküdtél a földön. Hwo odasétált melléd, 3 méterre megállt előtted és akkor hallatszott egy halk hang a háta mögül és egy hideg kés döfését érezte a vállában...