5.fejezet
                                                          A kezdet


A meccs helyszíne felé menet furdalt az a gondolat, hogy a robbanás után: vajon mi lett Jinnel?
Hwo bekapcsolta a kocsiba a fűtést. Amikor a hideg már nem zavart, csak ez a kérdés foglalkoztatott. Vártál még 5 percet, de aztán nem bírtad tovább... muszály volt megtudnod. A robbanás ereje aznap téged csak mérsékelten ért el, mégis nagy sebeket okozott. De a srácok ott voltak a közvetlen közelébe.
Végül rászántad magad, hogy megkérdezd.
 - Hwo...
 - Hm?
 - Aznap este... a robbanás után... mi történt??
 - Ájultan feküdtél a földön, haza hoztalak.
 - De előtte... Jin.. mi történt Jinnel??
Várt néhány percet. Tudtad, hogy titkol valamit.
 - Akkor, éjjel Jint ugyanazok a katonák vitték el mint anno engem... Heihachi Mishima emberei.
 - Neked már többször is volt dolgod a TekkenShu harcosokkal, miért nem védted meg őt is?
 - Túlerőben voltak...
 - Na persze... simán megvertél egy osztag katonát, néhány ember igazán nem számítana.
Ismét néhány percnyi  kínos hallgatás következett. Aztán megszólalt:
 - Néhány héttel az IronFist Toournament előtt vagyunk. A selejtezőn átmentünk, de a Mishima Corporation emberei még mindig választhatnak egy másik koreai csapatot. Nem kockáztathattam meg, hogy egy ilyen baklövés elrontson ennyi évi munkát.
 - Szóval egy ember, azaz Jin megmentése csak egy baklövés lett volna a számodra??
 - Nem tudtam volna egyedül megmenteni mindhármunkat. Jint is el akartam hozni, de amikor egy katona, fegyvert szegezve a fejednek, megállt tőlem 10 méterre... Csak azzal a feltétellel hagytak elmenni élve, ha Jint átadjuk nekik. De volt mégegy kikötés...
 - A ma este...
 Bólintott - A mai megbeszélésen döntöttek arról, hogy ezek után indulhatunk e a Torunamenten... vagy bármilyen mérkőzésen ezek után.
 - De nem értem... miért küzdenénk meg bárkivel is a megbeszélés után??
 - A küzdelmen a mi sorsunk dől el... nem tudtam mit tegyek... így is úgy is kinyírnak. Az ellenfelünk ismeretlen. Valószínűleg  nem fogják hagyni, hogy élve elmenjünk.
 - Most a Corporationhöz megyünk, igaz?
Hwo bólintott és folyton csak az utcákat bámulta.
 - Szóval mindenképp végünk? A harcot úgy tervezted, hogy ringbe sem szállsz?? Jól van, ha te kínhalált akarsz ha-...
Hwo befogta a szádat...
 - Meg foglak védeni... az életem árán is...
Bár tudtátok mindketten, hogy a vesztetekbe rohantok, mégis teljes higgadtsággal folytattátok az utat.
Megérkeztetek. Egy felhőkarcoló előtt álltatok meg. Kiszálltatok, majd az épületbe katonák kísértek be. Neon csövekkel kivílágított folyosóhoz érkeztetek.
A folyosó végén balra fordultatok és egy ajtónál megálltatok. Egy katona kopogott. Két őr ajtót nyitott. A teremben egy hosszú asztal két szélén ültek a tanács tagjai, köztük Lee Chaolan és Heihachi Mishima.
 - Nem is tűnik olyan keménynek az öreg... - súgtad oda Hwonak miközben bevitettek a terembe.
 - Áh, dehogy... 72 éves korában, az első Tournament megrendezésekor kettéharapott egy baltát...
Ehhez már semmi hozzáfűzni valód nem volt. Heihachi felállt és intett a katonáknak. A terem végében lévő ajtóhoz vezetett. Az ajtó mögött egy hosszú folyosó terült el, amit félhomály borított.
Néhány méterrel később megláttatok egy kaput, amit további 2 katona őrzött. A csapat megállt a kapu előtt. A két őr meghajolt:
 - Mester! - visszhangzott a folyosó.
Cellák sorakoztak végig az egyre méllyülő félhomályban. A kaputól balra, egy asztal mellett ült egy katona.
 - A hetes kulcsot! - üvöltötte oda Heihachi.
 - Igen, Mester! - mondta, majd meghajolt és odaadta a kulcsot.
 - A hátizsákból kobozzanak el minden veszélyes tárgyat és fegyvert! - Szólt Mishima és téged odalökött az őrnek. - A fiúra pedig bilincset!!
Hwot lefogták és megbilincselték, majd elvonszolták az üres cella elé.
Az őr átkutatta a hátizsákodat, néhány dolgot az asztalára tett belőle.
 - Rendben, mehet! - odakísértek Heihachiék mellé. Hwot hátba taszították, a szoba közepére zuhant. Az esést a kezével sem tudta tompítani.
Egy ütésre készültél Heihachi felé, de ő az arca előtt néhány centivel megmarkolta az öklödet és egy mozdulattal lefegyverezett. Háttal álltál neki, ő nem engedett a csuklód és a vállad kemény szorításából.
 - Hmm... milyen harcias! Meglátjuk, hogy a mérkőzésen hogyan teljesít a hölgy!!
Erre könyékkel hasba vágtad, ő engedett a szorításból, majd egy lábtaposással elérted a célodat, altoltad magadtól és bementél Hwohoz a cellába.