4. Fejezet
                                                   Zavaros egy szombat



Másnap szombat reggel volt, a srácok hamarabb jöttek haza az edzésből, mint általában. Kint esett a hó.
Hwo megállt melletted, egy cetlit nyomott a kezedbe, majd felment.
Kicsit ázott volt a papír és elmosódott a szöveg, de eltudtad olvasni, hogy mit írt:
"Este meccsünk van, 20 perc múlva gyere fel a szobámba."
Oda írta az utca nevet és a pontos időpontot is.
A 20 perc leugrottál a boltba, venni ezt-azt. Amikor hazaértél a kaja készítést már Dwaynere bíztad.
Átöltöztél valami kényelmesebbe és átmentál Hwohoz. Kopogtál, ő ajtót nyitott.
Bementél a szobába, leültetek egymás mellé. Meg voltál illetődve a történtek miatt.
 - Vajon mit akarhat? - gondoltad, és eközben csak a földet bámultad. Már épp meg akartad kérdezni, amikor megszólalt:
 - 20:30-kor mennünk kell. Csak 2 embert hívtak és én arra gondoltam, hogy... hogy én megyek mint a csapat kapitány és téged viszlek magammal.
Egy pillanatra felemelted a fejed és ránéztél, de nem akartad elkapni a tekintetét, ezért inkább gyorsan másfelé fordultál.
 -... és amúgy is, van még veled egy kis dolgom. Remélem nem gond.
 - p-persze, hogy nem.
Na mostmár a kezedet is tördelted. Egyre jobban látszott rajtad az idegesség minden jele. Hwo a térdén támaszkodott és a hajába túrt.
Feléd fordult és ismét csak téged bámult.
 - Hm... még mindig kíváncsi vagy, mi? - egy mosoly ült ki az arcára, bár látszott rajta, hogy nem nagyon akarja elmondani.
 - Rendben. A küzdelem után katonák érkeztek és elvitettek, bár nem követtem el semmit. Indokot pedig nem adtak az elhurcolásra.
Egy év katonaság után, amikor a srácokkal visszajöttünk a frontról, kaptam egy levelet amiben az állt, hogy téves okok miatt voltam bezárva, feleslegesen kockáztattam az életemet, ja és persze az elnézésemet kérik minedezért.
A mesterem visszavitt a dojo-ba. Mostmár körülbelül el tudod képzelni, hogy miért utálom ennyire Jint.
Azóta úgymond "nem vagyunk túl jóban". Ennek az eredménye volt az az éjszaka is.
 - De Jin... és mi volt az a fény, meg a robbanás?...
 - Héj, muszály mindent egyszerre megtudnod??
 - De hát... nem.
 - Lassan készülődj, nem sokára indulunk.
 - De még csak 6 óra van.
 - Mondtam, hogy még van egy kis dolgunk előtte is, hamarabb kell indulnunk.
 - És mit hozzak magammal?
 - Csak készülj normálisan egy küzdelemre, hozd a cuccod, nem kell semmi extra.
 - Oké. Akkor szia.
Felálltál, az ajtóhoz mentél. Még egyszer visszanéztél, ő csak rád vigyorgott. Elmentél a szobádba, felvettél egy bőrdzsekit, a késed a lábszáradhoz csatoltad, hogy ne érjen semmilyen esetleges kellemetlen meglepetés. A többi cuccot a zsákodba raktad. Lementél enni valamit. A folyosón összefutottál Hwoval. Már ő is kész volt.
A konyhában fogtál egy szendvicset és leültél a nappaliba vele TV-zni.
Hwoarang odaült melléd, hátradőlt a kanapén és az órára nézett.
 - Még van egy fél óránk.
Megetted a szendvicset és elindultál megnézni a motorod... azaz ami maradt belőle...
Jó nagy romhalmaz állt a helyén. Hwo a garázsajtóból figyelt. Leguggoltál a roncs mellé. Felismerhető állapotban csak a felnik és néhány kisebb darab volt.
 - Csak ennyit tudtunk összeszedni belőlük.
Odasétált melléd, leült, majd a kezébe vett egy darabot.
 - Heey, de akkor mivel megyünk??
Egy titokzatos mosollyal az arcán a válladra tette a kezét és felállt.
 - Mondtam, hogy ne foglalkozz a részletekkel. - mondta, majd elment.
Bementél te is a garázsból, éppen akkor adott valamit Dwayne Hwoanak.
 - Akkor majd jövünk.
 - Helló!
Hwo is felvett egy dzseki, aztán kiment a házból. Követted őt. A ház előtt elakadt a lélegzeted is.
 - Na, hogy tetszik a kicsike??
Egy fekete Porsche állt közvetlenül a ház előtt és Hwo a kulcsait pörgette az ujján.
Egy szót sem tudtál hozzáfűzni. Oda sétáltál a kocsi mellé, lesöpörted róla a friss havat és egy jó darabig csak álltál ott és bámultad.
 - Lassan indulnunk kéne...
 - Oké - mondtad, majd beszálltatok mindketten.
 Már jóideje úton voltatok és te egyre türelmetlenebb lettél. Feleslegesen kérdezted volna meg, hogy hova mentek, úgysem jött volna rá válasz.
Hwo a műszerfalon lévő órára nézett:
 - A francba, el fogunk késni!!!
 - Honnan?
 - Időben meg fogod tudni...
 - Miért nem tudsz konkrét választ adni?? - némi düh és türelmetlenség is volt a hangodban.
Hwo befékezett, lehúzódott majd megállt.
 - Ha hamarabb mondtam volna el, akkor valószínűleg te most nem lennél itt, vagy ha most elmondanám, akkor itt kiszállnál és hazagyalogolnál a hóban. Utána meg azzal jönnél, hogy miért nem kértem meg valaki mást??
Csak magad elé bámultál...
 - De mostmár úgyis tök mindegy, mert már elkéstünk. - a kormányra vert egyet, aztán kiszállt.
Utána mentél. Kint a hóba rúgott egyet, majd egy ház falának dőlt. Hátulról a vállára tetted a kezed.
 - Sajnálom.. - mondta, majd megfordult és te átkaroltad őt... aztán csak álltatok a hóesésben.
Néhány perc után kelletlenül megszakítottad a csendet:
 - Nem kéne lassan tovább mennünk?
 - Minek? Mostmár úgyis mindegy, meg amúgy sem lett volna egy leány-álom a dolog. - mondta miközben még mindig téged ölelt.
 - De azért a meccset nem kéne lekésnünk, vagy már az is le van fújva?
 - A meccs is ugyanott lett volna.
 - Jó, a küzdelem előtti szitut lekéstük, de harcolni még tudunk így is, nem?
"Eltolt magától", majd bólintott és ismét beszálltatok.
Útközben a tájat figyelted, de aztán beugrott egy nyomasztó kérdés:
 - És aznap este mi lett Jinnel??....