3.Fejezet
                                             A múlt eseményei


Még mindig a szobában ültök. Próbálod kiszedni Hwoból, hogy mi is történt. Jó öt percig kínos csend lepte el a szobát, majd Hwo megszólalt:
 - Szóval minden előzményre is kíváncsi vagy?
Bólintottál, majd folytatta.
 - Akkor kezdjünk is bele. - mondta majd leült az íróasztala mellé. - Néhány évvel ezelőtt a mesterem tudtán kívül hoztam létre a bandát, majd nem sokkal később nagy hírnevet szereztünk az utcai harcosok körében.
Jódarabig minden simán ment, veretlenek voltunk, de megjelent egy újonc.
Természetesen a legelső meccsre őt küldték. A sorsoláson engem húztak ki. Tiltakoztam az egész ellen. Én egy újonc ellen? Röhejes. De amikor az összegről esett szó... mindent feltettek erre az egy meccsre.
Egy egész estés meccs lett belőle.
Minden erőnkkel küzdöttünk, de a végén ő bizonyult a jobbnak....
 - Jin Kazama volt az??...
Hwoarang felállt és elindult az ajtó felé.
Bár még ennyi idő után is látszott rajta, hogy mennyire megalázottnak érezte magát, mégsem hagyhattad csak így elsétálni.
A keze már a kilincsen volt, de közben végig téged bámult.
Mikor elfordította a tekintetét és már nyitotta az ajtót, te minden tapintatosság nélkül utána kiáltottad, hogy:
 - Várj!!
A gondolataiban elmerült, feszült srácot látszólag szíven ütötte ez a hang.
Kifürkészhetetlen tekintettel megfordult és lassú léptekkel elindult feléd, miközben egyfolytában, merev kifejezéssel az arcán, mélyen a szemedbe nézett.
Majd mozdulatlanul megállt előtted. Előrehajolt. A kezét a te kezedre tette, az arca néhány centivel a te arcod előtt volt.
 - Várj... - suttogtad miközben már csak azt érezted, hogy az ő szája a te ajkadhoz ér....
Majd fogta a cuccát, és elment.
Felfogtad, hogy mára ennyi éppen elég volt. Te is kimentél a szobájából.
Lementél reggelizni, pedig már lassan az ebéd közelgett.
Reggeli után, mivel már senki nem volt otthon, neki álltál megcsinálni az ebédet is. Természetesen mire a kaja kész lett, mindenki hazajött a vállán egy tornacuccal.
Hwo egy nagy és beképzelt vigyorral ledobta a konyha közepére a zsákot és elment melletted egy szó nélkül.
Te felkaptad a tornazsákot és sértődötten utána vágtad. A lövés célba ért, pont tarkón találtad.
A fejét vakargatva vissza fordult és rád nézett.
Karba font kézzel álltál meg a konyha előtt, egy jókora gonosz vigyorral az arcodon.
Dwayne ettől a jelenettől majd' megszakadt a röhögéstől, de amikor meglátta Hwo arcát, már kevésbé tetszett neki a dolog. Széépen-lasssan visszaaraszolt a konyhába.
Mindketten ugyanolyan beképzelt tekintettel elindultatok a másiktól az ellenkező irányba.
A srácok a konyhában már könnyeztek a röhögéstől amikor beléptél.
Sóhajtottál egy mélyet, azután te is leültél közéjük enni.