5. rész: Szemtől szemben...

Ichigo egész nap olyan volt, mint aki egy zavaros ködbe keveredett. Egy valami foglalkoztatta: ki lehet az a Kuchiki Rukia, és miért van olyan kisgárzása, amit egyszer már érzett? Sőt, nem csak egyszer...
Úgy döntött, a végére fog járni a dolognak, nem fogja kerülgetni a forró kását, közvetlen az érintett személytől fogja megkérdezni a dolgot!
-Kuchiki, beszédem van veled!- lépett oda a legnagyobb határozottsággal a lányhoz.
Az látszólag nyugodt volt. Látszólag...
-Mit akarsz? Ha Renji-t, keresed, nem tudom, hol van.- vetette oda Rukia.
-Azt mondtam, veled van beszédem, nem azzal az idiótával.- Ichigo a "veled" szót megnyomva válaszolt.- Velem jönnél?
-Bocs lányok, de most el kell mennem... hogy is hivnak?
-Kurosaki Ichigo...
-Szóval Kurosaki-kunnal, mi most odébbállunk.
Ahogy eltávolodtak a fűben ücsörgő lányoktól, Rukia nekidőlt egy fának.
-Szóval, mit akarsz tőlem... mit mondtál, hogy is hivnak?
-Ichigo!
-Mit akarsz tőlem, Ichigo?- kérdezte a lány fölényesen.
-Nem kertelek: ki vagy te, és honnan ismerjük egymást?
-Nem tudom, miről beszélsz, én még életemben nem láttalak.- jött a válasz.
-Ez hülyeség! Tudom, hogy ismerjük egymást valahonnan, de ez nem egy olyan távoli ismerettség! Ez igeni s közeli,  és te is igy vagy ezzel!
-Nem tudom, miről hablatyolsz, de ezzel a dumával nem fogsz felszedni, azt most közlöm veled.
-Akkor meg miért néztél rám úgy ma reggel, mint aki mindjárt sirva fakad, és a karjaimba borul, ha nem történik valami?
-Ne kelljen ismételnem magam.- mondta a lány érzéketelenül.
-Nah jó, ha ez az egész egy nagy marhaság, akkor miért kerülöd a tkeintetemm, mióta ketetsben vagyunk?
Ichigo közelebb lépett a lányhoz. Az a fától nem tudott hátrálni.
-Ha akarod, nyugodtan a szemedbe is megmondom: nem tudom, honnan vettél ilyesmiket, és mit ne mondjak, ezzel a bizarr viselkedéssel csak azt éred el, hogy erülni foglak.
Rukia élesen Ichigo szemébe nézett. A tekintete nem tükrözött egy pillanatnyi megingást sem.
-Most pedig el az útból.
-Nem...
Ichigo még közeleb lépett alányhoz. Maga sem tudta, hogy mit csinál, mintha nem is ő irányitotta volna a testét.
-Mit képzelsz, ki vagyte?! El az útból!
-Nem...
Ichigo két kezét a fatörzsnek vetette, igy elzárva a menekülési útvonalat Rukia elől.
-Tudom, hogy mi ketten régen ismertük egymást, és fontos voltál nekem... és én is neked... a szemeid már nem tudnak hazudni mint az előbb...
Rukiának még a lélegzete is elállt.
-És ezt te is tudod...
-Ichigo... én...
Rukia úgy érezte, meg fog törni, és mindent bevall, ha nem történik valami záros határidőn belül.
-Te...
-Én...- suttogta a lány.
-Veszed le rólad a kezed?!
Ichigo erős ütést kapott, amitől megtántrodott.
-Re-Renji?
"Épp időben... ha csak egy fél percet késik, mindennek vége..." gondolta magában Rukia, és vett egy nagy levegőt.
-Jól vagy Rukia?
-I-igen...- válaszolta a lány.
-Ha mégegyszer meglátom, hogy csak ránézel, véged! Gyere, Rukia!
Ichigo csak nézte, ahogy Rukia és Renji eltávolodnak. A láy néha megállt, és hátrapillantott, de Renji mindig rászolt, hogy menjenek tovább.
-Miégis mi folyik itt...
Meredt utánuk Ichigo, miközben az előző ütést fájlalta az arcán.