3. rész: Viselkedj természetesen!

-Mostmár tudom, milyen érzés lelépni a suliból Hollowot irtani!- dőlt neki Renji az iskolaépület falának.
-Mintha ez lett volna az életcélod...- tette hozzá Rukia csendben.- Nem nagy ügy...
-Furcsa vagy... csak azt ne mondd, hogy miatta!- Renji ellökte magát a faltól, és meg sem várva Rukia válaszát, folytatta.- Figyelj, senki nem kényszerített, hogy maradj! De ha már ittmaradtál, tartsd magad a játékszabályokhoz!
-Persze, hogy maradtam! Végétére is nem lehet olyan könnyen elfelejteni olyasvalakit, mint ő...- vallotta be Rukia, és leszegte a fejét.
-Rukia...- Renji a lány vállára tette a kezét.- Az ő döntése volt...
-De én nem értek vele egyet...
-Én sem, de a legjobbat akarod neki, nem? Értsd meg, neki ez tűnt a legjobbnak...
Rukia nagy levegőt vett.
-Igazad van... majd igyekszem...
-Nem sokáig maradunk már itt. Ha megbizonyosodtunk róla, hogy minden rendben zajlik, elmegyünk. Addig azonban viselkedj természetesen, jó?
-Rendben van...
-Hát ti meg mit sutyorogtok itt?!- jelent meg hirtelen Inoue.
-Te-tessék?! Mi csak beszélgettünk!- vágták rá egyszerre.- Egyáltalán mit keresel itt?!
Kuchiki-san, lenne kedved velünk ebédelni?
Rukia Renjire nézett. Az a tekintetével jelezte, felőle a lány azt csinál, amit akar.
-De igen... szívesen!- válaszolta végül.- Legalább jobban megismerlek titeket!
Kár, hogy Rukia már mindannyiukat ismerte. Csak ők nem emlékeztek rá...