Rukia nem tudott aludni. Először azt hittem, a telihold miatt van. Aztán, ahogy álmatlanul forgolódott, képek villantak fel a szeme előtt. Ichigo haláláról.

A telihold fehér fénye lámpaként világította be a kihalt utcát. Csak kétféle szín létezett azon az éjszakán. Fekete és fehér. És mégis, megszegve ezt a "szabályszerűséget", Ichigo vére úgy vöröslött az utca betonján. Ichigo a földön térdelt, és kezét a mellkasán tátongó sérülésre szorította, amiből ömlött a vér. Alig kapott levegőt, érezte, ahogy a vér lassan elönti a tüdejét. Meg fog fulladni, mielőtt még elvvérezhetne.
-Szép...- suttogta, miközben maga elé meredt- Itt fogok meghalni egyes egyedül... anélkül, hogy bárki is hallaná az utolsó szavaimat....
Eszébe jutott valaki. Valaki, akit már hónapok óta nem látott. Egy shinigami. Arcán halvány, keserű mosoly körvonalazódott.
-Anélkül, hogy tudná, mit érzek...
Hirtelen rájött a köhögés. Fulladt, ahogy a tüdejéből felöklendezett vért a betonra köpte.
Amikor jobban érezte magát, feltekintett a felhőtlen égboltra, a hatalmas holdra. A fény fehérre festette így is sápadt arcát.
-Sajnálom... Rukia....
Ichigo hirtelen egy fekete pillangót pillantott meg. Az leszállt a srác kézfejére, majd tovareppent.
-Mit sajnálkozol?- hallotta a háta mögül.
A hang szörnyen ismerős volt.
-Rukia? Mit keresel itt?- Ichigo alig hitt a szemének.
A lány Ichigo mellett termett, és szemügyre vette a sérülést.
-Ezt meg hogy szerezted?- kérdezte.
-Ma éjjel csak 32 Hollowot kellet kinyírnom. Szerinted?! Egyáltalán hogy kerülsz te ide?! Nem a Soul Societyben kéne lenned?!
-Látom, nagyon örülsz nekem.- jegyezte meg Rukia, és elkezdte gyógyítani Ichigot. - Hívtál...
- Hívtalak?! Én aztán nem!- húzta fel makacsul az orrát Ichigo.
-Majdnem meghaltál, de kötekedni azt tudsz, mi?! Amúgy sem beszélhetnék fél liter vérrel a tüdődben te idióta!- morogta Rukia, majd a hangja hirtelen megváltozott- Lehet, hogy nem tudtál róla, de segítséget kértél.
-Nincs szükségem mások segítségére, jó?!
-Az előbb még nem úgy tűnt.- mondta Rukia gonoszan- "Itt fogok meghalni egyes egyedül..."
-Ezt meg mikor hallottad, mi?! Mióta hallgatóztál, ameddig én haldokoltam?!
-Azt azért nem hagytam volna!- csattant fel a lány.
-Akkor meg mire vártál?!
-Tudni akartam valamit, na! Most boldog vagy?!
-És ezért tetted kockára az életem?!
Bocsánat! Mostmár megmaradsz!
-Mit akartál tudni?- Ichigo dühe hirtelen elpárolgott.
-Mostmár vagy olyan jól, hogy Uraharahoz is elvonszoljalak.- Rukia úgy tett, mint aki nem is hallotta az előző kérdést.
Ichigo a kardjára támaszkodva felállt.
-Hát persze, majd te fogsz engem cipelni, mi? Mit akartál tudni?
-Induljunk, mielőtt még összeesnél...
Ichigo a lány keze után kapott.
-Mit akartál hallani, Rukia?! Addig nem megyünk innen sehova!
-Mi a fenéért olyan fontos ez?! Mit érdekel az téged?!
-Válaszolnál?!- Ichigo élesen nézett a lány szemébe.
Rukia némi hallgatás után belekezdett.
-Azt akartam hallani... ahogy azt mondod...- nyögvenyelősen jöttek a szavak- Hogy hiányozni fogok... Tudni akartam, vajon gondolsz-e rám, ha azt hiszed, véged van. Gyerekes viselkedés volt emiatt veszélyeztetni téged. Nem is tudom, mi üthetett belém, én sa...
Rukia bocsánatkérését Ichigo nevetése szakította félbe. Ám a srác egy idő után abbahagyta, mer fájni kezdett a tüdeje.
-Épp bocsánatot próbálok kérni, erre te beleröhögsz?! Ezt mégis hogy képzeled?!
-Fogd már be te idióta! Kezdetben elég felháborító volt a dolog, de így utólag belegondolva.... egész aranyos! XD
-Te mennyi vért vesztettél?! Majdnem meghaltál miattam, és egy cseppet se vagy mérges?!- Rukia értetlenül nézett Ichigora.
-Tudod, ha akkor végig tudom mondani, amit akartam, és te nem jelensz meg, mit mondtam volna? "Sajnálom Rukia, de nem búcsúzhatok el tőled. Hiányozni fogsz." Ha csak fél perccel tovább vártál volna, megkapod a választ a kérdésedre! XD
A lány csodálkozva meredt Ichigora.
-Ichigo... induljunk Uaraharahoz, mielőtt még összeesnél!- látszott, hogy nem ezt akarta mondani.
Ichigo azonban hallgatott, és inkább bicegve elindult, oldalán Rukiával.