A nap vészjósló ébresztőt fújt Konoha-ban. Ő már látta a közeledő betolakodókat. Maatsuma csapata a falu felé tartott. Maga a vezér nem volt köztük... neki más dolga akadt. Kora reggel rátámadni ártatlan emberekre... erkölcstelen, és gaz tett. Csak a hatalomért. Maatsuma tudta, mit ér el Tsunade meggyilkolásával: végső káoszt, ami háborúba sodorja az egész ninja-világot. Most neki csak ez az egy kellett: a teljes káosz. De mindenre gondolt, és azt is tudta, hogy Jégfaluban keresztül lesz húzva a terve... vagy mégsem?

Sakura kinyitotta a szemét. Reggel volt. Az ágyában feküdt.
- „Álmodtam volna?” – kérdezte magában. Azonnal felpattant, és kirohant a szobából. Sasuke szobája felé ment. – Add, hogy álom legyen!
Az ajtó zárva volt.
- Biztosan alszik még...
Bekopogott, de nem jött válasz. Egy határozott mozdulattal kiütötte az ajtót. A szoba üres volt... teljesen üres. Sakura zokogva a földre rogyott.
- Hát mégis... elárult... ELÁRULT!
Kezébe temette az arcát.
- „Miért... miért kellett így történnie? Minden olyan tökéletes volt... még így is... olyan boldog voltam! Végre mellettem volt! Vigyázott rám! És... csak hazugságból... egész végig a halálomat várta... hogy mikor végezhet velem... pedig azt hittem, megváltozott...”
Valami furcsa érzésre lett figyelmes: valami vágta a lábát. Felkapta a fejét. Sárgás chakra áramlott ki belőle. A saját chakra-ja. Eluralkodtak rajta a képességei. Visszarohant a szobájába, és magára kapta a ruhát, amit a edzés közben hordott. Pont erre a célra szolgált. Utána fölé vett egy normális ruhát, majd a kabátját is magára öltötte. Összepakolt mindent, és elhagyta a szállodát.
- „A tekercs... azzal megmenthetem őt... muszáj lesz megszereznem!”

Maatsuma szövetségesei betörtek Konoha-ba. Megkezdődött a falu kiürítése. A ninja-k ott maradtak harcolni, a többi embert a járatokba küldték. Naruto, és Hinata a kapu felől levő támadásokat próbálták elhárítani csapatával.
- Ezek szerint... nem sikerült nekik! – állapította meg Naruto. Egy rúgással kiütötte a körülötte levő ninja-kat. Hinata Naruto-t fedezte.
- Nem tudom, Naruto-kun... de... úgy érzem, Maatsuma nincs itt...
- Miből?
- A csapat nagyon szétszórt... és... ahogy leírtátok Maatsuma-t, biztosan nem ilyen terveket dolgozna ki.
- Igen... nem végezne hanyag munkát. – ekkor valaki elkapta a vállánál fogva, és a falhoz szorította. – Pein?!
- Itt az út vége, Kyuubi...
Pein ájultan a földre zuhant. Minato állt mögötte.
- Apa?
Minato kézpecséteket formált.
- Kuchiyose no Jutsu! – kiáltotta. Egy pillanat alatt Gamabunta hátán termett. Naruto követte a példáját.
- Anya?
- Itt vagyok! – kiáltotta Tsunade csigájáról. Ebben a pillanatban az ellenségre bombák hullottak.
- Itt a felmentő sereg!
Naruto felnézett. Deidara galambját látta elsuhanni a feje fölött. Naruto elmosolyodott. Ismét az ellenségnek rontottak.

Sakura már rég kiért a faluból. Egy hóviharba keveredett. Fázott is egy kicsit. Még mindig a sharingan hatása alatt érezte magát. Fáradt volt, és gyenge. De magabiztosan tört előre. A templom már nem volt messze. Már látta a két hegyet, ami között a Haruno templom feküdt. Ahogy közeledett, enyhe fényt látott pislákolni: megelőzték. Sietősebbre vette a lépteit. Csak egy Haruno tudja kinyitni a templom ajtaját... tudta, kit talál majd bent. Az ajtó előtt megállt. A díszes bejárat nyitva volt. Finoman belökte a kezével, és bement az épületbe. Fáklyák világítottak mindenhol. Remegő lábbal haladt végig a folyosón, majd az egyik ajtó előtt megállt. Vett egy mély lélegzetet, és benyitott. A tekercs már nem volt ott. Ekkor az ajtó becsapódott előtte.
- Hát újra látlak... ennyi év után...
Sakura megfordult. Egy negyven én körüli nő állt mögötte. Sápadt bőre, és hosszú, fekete haja volt. Szeme fehéres színű volt... hideg, fehéres szín. A szem, amitől Sakura egész életében rettegett.
- Maatsuma...
- Hát emlékszel rám?
- Sosem felejtem el...
- Pont ezen a napon történt... hát nem furcsa? Ezen a napon vesztettél el mindenkit, akit szerettél. Milyen furcsa, hogy pont ma találkozunk...
- Hol van a tekercs?
- Már elvittem... jó helyen van...
- Add ide!
- Nem tehetem... tudod, szükségem lesz rá... hogy téged is megöljelek.
Sakura körülnézett.
- Hol van Sasuke-kun?!
- Nem tette azt, amit kértem tőle. De tett egy ajánlatot... így meghagytam az életét...
Sakura ökölbe szorította a kezét.
- Hol van?! – kérdezte ingerülten.
- Jó helyen... felajánlotta a képességeit nekem... most fosztják meg imádott Kekkei Genkai-ától. Ha minden igaz, túléli...
- Te szemét! – Maatsuma-nak rohant. A nő elkapta Sakura kezét, és hátrafeszítette.
- Ez nem szép dolog... bántani egy idősebb nőt...
- Tönkretetted az életem! Megölted a családomat, bántottad a barátaimat! Mindenkit elvettél tőlem, aki kedves volt számomra... miért?!
- Mindenkinek ismernie kell a halált... és ezt így lehet a legjobban ismertetni... milyen érzés elveszteni azokat, akiket szerettél? Válaszolj!
Sakura nem válaszolt semmit. Nagyon jól tudta, milyen érzés elveszíteni másokat. És nem akarta még egyszer átélni.
- Egész életemben megvetettek a képességeim miatt! Akik nem fogadják el a másikat, halált érdemelnek!
- Hazudsz! Te nem fogadtad el saját magadat! És a körülötted levőket mindig ellökted magadtól! Te... te érdemelnél halált! De akkor senki sem élne! Én sem tudok elfogadni mindenkit! Mégis itt vagyok!
- Akkor neked is ez lesz a veszted...
- ELÉG LEGYEN! – ellökte magától Maatsuma-t, majd harci pózba vágta magát. A nő felállt, és Sakura-ra nézett.
- Hát legyen... harcot akarsz? Megkapod. Hogy lásd, milyen kegyelmes vagyok, nem használom a Haruno Kekkei Genkai-t... de te azt használsz, amit akarsz! Egy kis előny... talán így még felismerik a hulládat...
Sakura letépte magáról a kabátot, és elhajította. A kiáramló chakra darabokra tépte normális ruháját. Csak a rövid top, a kesztyű, és a szoknya volt rajta.
- Nagymami ruhája? Hát ez bájos! – gúnyolódott a nő. – A drága mami, akire te annyira felnéztél, és aki miattad vesztette el az ő használhatatlan életét.
- Fogd be! Fogd be a szád! Csak meg akart védeni engem! Ahogy Sasuke-kun is!
- Ha ennyire fontos neked ez a fiú... ölj meg! Ha mersz egyáltalán...
Sakura ökölbe szorította a kezét.
- „Ez az egyetlen lehetőségem... nem hibázhatok! Egy rossz lépés, és vége...”

Akármilyen szétszórt volt Maatsuma serege, jó munkát végeztek. Minden épület romokban hevert a hirtelen támadástól. Csak egy személyt akartak: a Hokage-t. Naruto a palotába rohant. Oda még nem hatoltak be az ellenséges erők. Hinata, mint mindig, vele tartott. Tsunade az ablaknál állt, és onnan figyelte Konoha pusztulását.
- Naruto! Menj, és segíts a falun! – kérte higgadtan.
- De Baa-chan! Téged akarnak!
- Menj, és segíts a többieknek!
- Nem! Menekülj! Hagyd el a falut!
- Egy Hokage nem futamodik meg, Naruto. Amíg él, küzd a faluért.
- De te semmit sem teszel! Itt állsz, és figyeled, ahogy sorban halnak meg az emberek!
- Menj már!
Ebben a pillanatban Madara tört be az ajtón.
- Tsunade-sama! Jöjjön! Elvisszük egy biztonságos helyre!
- Hozzá ne merjen érni! – kiáltotta Hinata, és Madara-nak rohant.
- Hinata, mit jelentsen ez?! – kérdezte Tsunade.
- Az Akatsuki elárult minket! Menekülj, amíg csak lehet! – felelte a lány. Addigra Madara már Tsunade mögött volt. most Naruto-n volt a sor. A férfinak rohant. Madara egy könnyed mozdulattal a falhoz szorította a fiút.
- Már csak te maradtál, kislány. – mondta Hinata-nak. A lány Naruto-ra nézett.
- Engedd el Naruto-kunt! – kiáltotta.
- Sajnálom, kislány... Naruto-nak velem kell jönnie... amint végeztem Tsunade-val.
Hinata ökölbe szorította a kezét.
- Hinata, fuss! – szólt rá Naruto.
- Nem! Nem hagyhatlak itt!
- Azt mondtam, menekülj!
- Nem! Egy ninja sosem hátrál meg! Nem hagyja cserben a társait! Én sem fogom...
- Hinata, menj már!
- NEM! – kezét széttárta. – Rokujyuu Yonshou! – kiáltotta. Madara-nak rohant. A férfi nem tudott kitérni Hinata ütései elől. Miután Hinata a 64. ütésen is túl volt, Madara egy kunai-t vett elő. Naruto-t a szoba másik végébe hajította.
- Itt az út vége, hölgyem. – monda, és a késsel elvágta a torkát. Tsunade holtan a földre bukott. Naruto ökölbe szorította a kezét. Madara-nak rohant. A férfi eltűnt a szemük elől.
- Na... Naruto-kun... nem a te hibád... – vigasztalta Hinata.
- Akkor ki másé?! Itt volt előttem, és nem tudtam megmenteni!
- Ha itt maradunk, akkor a többiek is így járnak!
Naruto felállt.
- Igazad van. - az asztalra nézett. Rajta volt a Hokage-i fejfedő. – Van egy ötletem...

A harc már hosszú percek óta folyt. Nem lehetett eldönteni, ki minősül jobbnak. Sakura kezére húzta a kesztyűt, és öklébe vezette minden chakráját. Maatsuma elkapta a kezénél fogva, és a falnak hajította a lányt. Sakura feltápászkodott, és ismét a nőnek rohant. Maatsuma egy egyszerű rúgással kiütötte.
- „Ezek a mozdulatok... túl erős... de... nem ilyen volt régebben...” – felállt. A falból kirántotta kunai-át. Chakra-ját belevezette. – Akari no Kunai! – kiáltotta. A kunai pengéje körül sárgás fény keletkezett. Ezzel rohant Maatsuma-nak.
- Haruno chakra első szint? Csak ennyire vagy képes? – kézpecséteket formált. – Katon, Goukakyuu no Jutsu! – Sakura-t ellepték a lángok. Maatsuma önelégedett mosollyal várta, hogy láthassa Sakura hamvait. A lángok közül egy sárgás burok jött elő. - Akari Tate... az első szint pajzsa... csak ennyi?
- Van még folytatás, Maatsuma. Ne félj! – egy tekercset rántott elő, amiből fegyverek röpködtek ki. Maatsuma könnyen kitért a támadások elől.
- Tudsz te ennél jobbat is... vagy nem?
Sakura eltűnt a szeme elől, majd a háta mögött kötött ki. Egy forgórúgással kiütötte Maatsuma-t.
- Nézz a hátad mögé!
Maatsuma egy füstköd kíséretében eltűnt.
- Inkább te nézz a hátad mögé! – hallotta maga mögül a nő hangját. Egy erőteljes ütéssel a falnak ütötte a lányt. A papírfal kiszakadt. Sakura elterült a fehér hóban, mely vérétől pirosas árnyalatot vett fel. – Add fel, Sakura! Ellenem nem győzhetsz!
- „Először a családom, majd Sasuke-kun... és ki tudja, mi van most Konoha-ban...” – szabadjára engedte minden chakráját, hogy egy új, számára még ismeretlen erőt használjon. Maatsuma csak erre a pillanatra várt. Sakura egy fájdalmas nyögés kíséretében a földre rogyott.
- Kicsi Sakura... a második szint nem neked való... – lassan elindult Sakura felé. – Azt hiszed, hogy a Haruno Kekkei-genkai egy egyszerű játék... csupa móka, és kacagás, miközben tanulod. Hogy elsajátíts egy ilyen képességet, hogy teljesen a magadévá tehesd, nagy árat kell fizetned! Az életedet kell kockáztatnod!
- Szerinted én mit csináltam eddig?!
- Megmondom neked: menekültél. Féltél a szemem elé kerülni, pedig én ott voltam a faluban... ezt te is tudod... – előrántotta kardját. Sakura félénken hátrált. – Nocsak, még mindig félsz tőle? Hát igen... ez a kard végzett mindenkivel, akit szerettél... furcsa, nem? És most te következel... ez az igazi végzet: 24 Haruno... ugyanazzal a karddal...
- És a 24. te leszel! – Maatsuma-nak ugrott. Torkánál megragadta, és a templom falához taszította. – Életedben először kerülsz halálközelbe... milyen érzés? – erősen megszorította a nő torkát. Elővette a kést, amin az Uchiha-k jele volt. – Ezt Sasuke-kunért kapod! - Maatsuma szívébe döfte a kést. – Vége! – kiáltotta. Elengedte Maatsuma-t, aki élettelenül a földre bukott. Füstköd keletkezett körülötte. Maatsuma helyén egy fekete hajú fiú feküdt. Fehér inge vöröslött saját vérétől. A kard pedig egy kunai-á változott vissza, amin a Haruno-k jele volt...