Konohában az összeszedett csapat mint egy turista nézte végig a falut. Nem hitték volna, hogy ilyen hamar újjáépült az a támadás után. Karin, és Juugo viszont nem értették csapattársuk eltűnését.
- Nem értem...mi lehet azzal a cápafogúval? – bosszankodott Karin.
- Nem tudom...de...most Sasuke is eltűnt.
- Csak elment sétálni a közeli városba.
- Te jó ég! Ha valami balhét csinál, nekünk végünk.
- Ki is a balhé mestere?
- Na és ki a kavarásé?
- Te meg miről beszélsz?
- A vak is látja, hogy mit kavartok Tobival. Azt mondom állj le, mert nem lesz jó vége!
- Na, csak a játék kedvéért. Kicsit unatkozunk, és egyébként is...Sasuke-sama biztosan utálja azt a lányt.
Juugo makacsul hallgatott. Egy kis gondolkodás után megszólalt:
- Nekem mindegy, de ha valami sérelem ér téged, ne mondd, hogy én nem szóltam!
- Rendben.
Velük szembe jött Naruto, Sakura, és Sai. Sakura nem hitte volna, hogy Sasuke máris leszakad a csapatától. Csak pár óra nélkülözés, és már ott is hagyja őket.
- Hát Sasuke-kun, merre jár? – kérdezte Sakura.
- Mi sem tudjuk pontosan. – felelte Karin. – Na, milyen volt a bál? – Juugo oldalba bökte – Au! Ezt meg miért? Te vagy Suigetsu helyettese? – Juugo nem szólt semmit.
- A bál? Kicsit balhés volt. Az a szemét ránk támadt...illetve Sasuke-kunra. Ha találkoztok vele, mondjátok neki, hogy...
- Itt vagyok már. – mondta Sasuke futtában.
- Remek! Gyere, valamit szeretnék mondani. - leültek egy padra. – Naruto felajánlotta, hogy aludhatsz nála.
- Naruto? De miért pont ő?
- Jó kérdés. Nálam nincs hely, a házadat meg...kiadták. Szóval, más lehetőséged nincs, és állandó felügyelet mellett kell lenned.
- Értem. Kérdezhetek valamit?
- Hallgatlak.
- A hátadon...tényleg...van egy tetoválás?
- Ezt ne mondd el senkinek se!
- Persze...befogom. Ja, még valami.
- Igen?
- Holnap ráérsz?
Sakura csodálkozva nézett Sasuke-ra. Elmosolyodott.
- Ez most randi?
- Nem.
- Kár. De attól még ráérek.
- Oké. Holnap reggel hétkor a kapunál.
- Remekül hangzik! Na, megyek! Kumiko már vár.
- Mit csináltok?
- Edzek...ő meg okoskodik. – Sakura elrohant. Sasuke felállt, és elindult a faluban szétnézni.

Már este felé járhatott. Naruto Sasuke-t kereste, de senki sem tudta, hol van. Már kereste Ino-nál, Chouji-nál, Shikamaru-nál, és minden barátjánál, de nem érte utol. Sasuke sehol. Végső elkeseredésében bement Kakashi kedvenc könyvesboltjába. Kakashi-t, mint mindig, ott találta. És nem hitt a szemének: Sasuke is ott volt! Naruto ezt nem gondolta volna barátjáról.
- Sasuke, egész nap téged kerestelek. Hol voltál?
- A faluban. – leemelt a polc tetejéről egy könyvet, és Kakashi felé fordult. – Kakashi-sensei, erre gondoltál?
- Őőőőő... – Kakashi alaposan megnézte a könyvet, majd kikapta Sasuke kezéből. – Igen, ez lesz az. Köszönöm. – a kosarába tette, amiben már vagy húsz darab könyv volt egymás hegyén, hátán.
- Kakashi megkért, hogy segítsek neki. – mondta Sasuke volt tanára felé pillantgatva. – És te, miért is kerestél?
- Nem tudom, hogy szóltak-e neked, hogy ma nálam kapsz szállást. Csak ennyi. – leemelt a polc tetejéről egy könyvet, és elkezdte olvasni.
- Igen. Sakura mondta. Egyébként. Ez nem egy „Icha-Icha Violence”? – a könyvre mutatott.
- De...és?
- Semmi, csak...a hátulját.
- „18 éven felülieknek” Óh, igen...már ki is ment a fejemből. Hihi.
- Értem. – mondta Sasuke, majd ő is leemelt egy példányt. Belelapozott. – Nem tudom, Kakashi-sensei, hogyan képes egy ilyet elolvasni.
- Egyszerű: eljön ide, leveszi a polcról, kifizeti, kinyitja, és elolvassa. Miután végzett, becsukja, így, és a polcára teszi. Ha nincs otthon, a zsebébe. – minden lépést mozdulatonként megmutatott Sasuke-nak, amitől Sasuke enyhén kiborult.
- Eddig én is eljutottam. – tovább olvasta. Naruto figyelte, ahogy Sasuke arca egyre jobban elvörösödik. Sasuke később becsapta a könyvet, majd visszatette a polcra. – Hülyeség. – tette hozzá hűvösen.
- Szerinted a romantika hülyeség? – kérdezte Naruto karba tett kézzel. -  Akkor te is hülye vagy.
- Miért is?
- Jaj, ne játszd a hülyét! Látom, hogy nagyon csíped.
- Kit?
- Sakura-chant. – mondta Naruto gúnyos kuncogással.
- Te viccelsz.
- Látszik rajtatok. Na, valld be! – Naruto oldalba bökte Sasuke-t. -  Láttam, mikor a padon beszélgettetek. Le se vetted róla a szemed.
- Talán mert beszélgettünk.
- Te aztán bénán hazudsz. Na, a kedvenc virága a nárcisz, a kedvenc étele pedig a...
- Hé, álljálljállj! Ki mondta, hogy tetszik nekem?
- Mondtam, hogy látszik rajtatok. Le sem tudjátok venni egymásról a szemeteket. Hallottam, hogy mondtál neki valamit a hátával kapcsolatban. Mit csináltatok ti tegnap? – szeme gyanakodva megvillant. Sasuke továbbra is határozott maradt.
- Egy mérgezett tűt a hátába szúrtak. Mivel a hátát nem érte el, én kezeltem le a sebet, és hatástalanítottam a mérget. Ennyi.
- Aztán arra kért, hogy maradjon ez titokban?
- Te hallgatóztál?
- Csak a hátával kapcsolatban hallottam valamit. A többit a mozdulatokból vettem le. Ja, és azt is láttam, hogy majdnem...megcsókoltad. – Naruto egy gonosz vigyort vágott. Sasuke-nak ez már sok volt. Lekevert egy jó nagyot Naruto-nak, és kisétált az üzletből.
- Ezt most miért kaptam? – kérdezte Naruto, miután utolérte.
- Túl sokat kérdezel. Egyébként, ha jól tudom, neked tetszik.
- Igen, igen, de Hinata is ott va... – a szája elé kapta a kezét.
- Hinata?
Naruto körülnézett.
- Kérlek, ne mondd el senkinek!
- Jól van, én befogom. De bármit láttál, rosszul láttad. Nincs közünk egymáshoz.
- Te tudod. Na, akkor utánam! – Naruto Sasuke elé ugrott. Sasuke jól tudta merre van Naruto otthona, de hagyta, barátja hadd tartson neki idegenvezetést. Mikor megérkeztek, Naruto kinyitotta az ajtót. Sasuke alaposan körülnézett. Sosem látta barátja otthonát. Mint mindig, most is nagy rendetlenség volt, de ez Sasuke-t nem zavarta. Naruto bevezette őt egy szobába, ahol már meg volt ágyazva neki.
- Maradt egy üres szobám, és...nem tudtam mire használni. Gondoltam, vendégeknek jó lesz. – mondta szerényen Naruto.
Sasuke Naruto dolgozószobájában nézett körül. Naruto a falhoz rohant, és egy nagy papírt letépett róla.
- Mi az nálad? – kérdezte Sasuke.
- Ááááá...semmi-semmi...te csak nézz szét, én addig készítek valami vacsorát...
- Na, mutasd már meg!
- Mit?
- Valamit leszedtél a falról. – Naruto értetlenül nézett rá. – Ne játszd a hülyét! Láttam.
- Nem...nem érdekes.
- Add ide! – Sasuke kikapta Naruto kezéből a lapot. A szobájába ment. Szegény Naruto...majdnem elsüllyedt szégyenében. A lapon Sasuke feje volt...áthúzva. Mikor Sasuke elolvasta a feliratot, ledőlt az ágyra, és hangtalanul felkacagott. Naruto nem értette. Végül Sasuke olyan fél perc után fulladozva megszólalt:
- „Le-lenyomni Sasuke-t?” – újból nevetni kezdett, most már hangosan. – És ezt...ezt mikor írtad? – Újból nevetett. De Naruto-nak furcsa volt, hogy ebben a nevetésben nem volt semmi gúny. Mi több, sokkal barátságosabbnak tűnt számára, és Naruto is megkönnyebbült. Félt, hogy, ha Sasuke meglátja, azonnal megsértődik. Vagy rosszabb: kinyírja. Úgy érezte, csak a játék kedvéért vissza kell valamivel vágnia, ezért kinyitotta Sasuke táskáját. Kivett belőle egy fekete bőrkötéses könyvet.
- Ez mi? – kérdezte szemtelenül. – Csak nem a NAPLÓD???
- E-eszedbe ne jusson! – lihegte Sasuke.
- Kezdjük a tegnapi nappal...lássuk, mit írtál a bálról.
- Adod ide! – Sasuke ki akarta venni a kezéből, de Naruto kikerülte.
- Nono! Szóval: „Ma volt az a...bál. A hátam közepére nem kívántam, de mivel kedves „Dobe” barátom olyan idegesítő volt, hogy inkább belementem, mintsem, hogy a könyörgését halljam egész nap, viselnem kellett minden következményét. A bál előtt volt a futóverseny. Idate – hajszál híján – megnyerte. A verseny után jött az az idióta Karin, hogy egész végig Maatsuma követett minket. Elindultam, hogy összeszedjek mindenkit, de Sakura-t nem láttam a tömegben. Valami erős fény sütött a szemembe. Ez a vakító izé azt akarta jelenteni, hogy én vagyok az a „szerencsés”, aki táncolhat egy totál ismeretlen lánnyal. A párom – kész mázli – Sakura volt. Többé-kevésbé sikerült neki a tánc közben elmondani a közelgő veszélyt, utána...” – Naruto a földre vágta magát, és onnan már nem igazán lehetett fölsegíteni, annyira röhögött. Sasuke kikapta a kezéből a naplót, és visszatette a táskájába. – Kész! Nekem végem! Ezt nem...nem bírom tovább. Te-te egész...egész végig? N-nem hiszem el! A „nagy, és magabiztos Uchiwa Sasuke”.
- Jól van, jól van. Röhögj csak nagyokos! – mondta Sasuke beletörődve. -  De azért meg tudnád mondani, merre van a fürdőszoba?
- Persze! Bejárat mellett balra.
- Kösz. – a hátára kapott egy törülközőt, és elindult a fürdőszoba felé. Mikor végzett,  Naruto már türelmetlenül sétált fel-alá az ajtó előtt.
- Ha kell valami kaja, a hűtőben találsz.
- Rendben. – visszaindult a szobájába. Naruto éjjeliszekrényén viszont megakadt a szeme. A régi csapatképük volt rajta. A kezébe vette. Az a rengeteg kaland, és küldetés, amin hárman végigmentek, örök emlék maradt számára. A csengős próba, Hullámok földje, a Chuunin vizsga, Kakashi maszkja, a Tea országa...és az első harca Naruto-val. Most így visszagondolva rá...nem is volt olyan rossz. A harcot leszámítva. Megakadt a szeme Kakashi-n. - „Vajon mi lehet a maszkja alatt?” – gondolta magában. Emlékszik arra az egy hétre. Csak azért gürcöltek, hogy megtudják. Tanáruk persze kicselezte őket. Elnevette magát, majd visszatette a képet. Ekkor ért vissza Naruto. A pizsamája változott ugyan, de a rozmáros sapkát még mindig ráerőltette a fejére.
- Na, gyere, vacsorázzunk. – mondta Sasuke-nak. Természetesen Naruto csak ramennel tudott szolgálni, de Sasuke-nak az is elég volt. Nagyon csodálkozott, hogy barátja már a harmadik tálnál járt, ő meg eggyel is jól lakott. Egy kicsit elmosolyodott. Ezt Naruto észre is vette. – Mi az? – kérdezte.
- Kakashi-ra gondoltam.
- Mármint az arcára, igaz?
- Hogy találtad ki?
- Jaj, Sasuke, ne hülyéskedj! Szerintem téged jobban érdekel, mint engem.
- Az nem biztos.
- Én már a kutyákat is megkérdeztem.
- Tényleg? – ütötte fel a fejét Sasuke. – És mit mondtak?
- Mindegyik mást. Végül megkérdeztem Pakkun-t. Egy egész normális arcot mutatott.
- Tényleg?
- Aztán szólt, hogy tévedtek.
- Ne már!
- Ez rejtély marad. Kérsz még? – a táljára mutatott.
- Nem, köszi.
- Jól van...van még kérdés? – kérdezte, miután lepakolta az asztalt.
- Esetleg...van egy ébresztőórád?
- Van...miért?
- Elkérhetem?
- Mit akarsz vele?
- Holnap...őő...sürgős dolgom van 7-kor.
- Olyan korán?
- Őőőő...igen! Tudod...csapatmegbeszélés...emlékeztetnem kell őket, hogy ne kavarjanak...meg...hogy...Suigetsu-val beszélt-e valaki azóta. Nagyon...feledékenyek.
- Az a cápafogú már biztosan messze jár.
- Ezzel meg mire akarsz célozni?
- Hagyjuk. Na, akkor mindjárt odaadom. De majd mikor elindulsz, ébressz föl!
- Jól va, jól van. Na, jó éjt!
Naruto már rég aludt, de Sasuke a másik szobában is hallotta barátja mocorgását. Becsukta az ajtót, majd visszafeküdt az ágyába. Nem értette, miért nem tud aludni, hiszen nagyon fáradt volt. Az órára nézett, ami már hajnali 2-őt mutatott. Nem hitte volna, hogy így repül az idő. Kinézett az ablakon. Az ég teljesen tiszta volt, a csillagok bágyadtan néztek le rá. Kiskorában mindig is szerette nézni a csillagokat. Vajon a bátyja mit csinálhat éppen? Hiszen él...valahol. Hiányolja őt? Gondol rá? Szereti? Sasuke-t nem hagyták békén ezek a gondolatok. Amit a nő mondott...lehet, hogy nem kellett volna Sakura-nak megengednie, hogy meggyógyítsa. Na mindegy, megtörtént. A kezével az ablakpárkányra támaszkodott. Fejét ráhajtotta, és elaludt.