A városban
Útközben Sasuke folyton ezt kérdezte a lánytól:
-Biztos, hogy nincs más sebed?
Sakura már a tízedik ilyen kérdés után nagyon ideges lett.
-Most te Sasuke vagy, vagy a perverz hasonmása?
-Nem szabad aggódnom?
-Aggódj a te drágaságos Karinod után!
-Mi? Ezt sértésnek vettem.
-Bocsánat. Biztosan nem ő a te eseted.
-Pontosan.
-Hanem Ino.
-Már te is kezded? Először Tobi piszkál, majd Karin is belemegy az ő kis ostoba játékába. Egész nap megint hallgathatom, hogy...
-Hogy?
-Áh, mindegy, nem fontos. Máris itt vagyunk? – csodálkozott Sasuke, mikor meglátta Konoha kapuját.
-Nem szakadhatsz el tőlem! Most már kétszeresen is közveszélyes vagy.
-Kétszeresen?
-A falu, meg a lányokat is veszélyezteted.
-Te kis... – Sasuke már kezdett egy kicsit ideges lenni.
-Állj! No erőszak! – szólt rá Sakura, mikor beléptek a kapun.
-Utoljára kérdem: nincs több sebed, ugye?
-Te aztán nagyon pofátlan tudsz lenni!
-Ne haragudj, de semmi kedvem ahhoz, hogy azzal vádoljanak, hogy megöltelek. Akkor semmi értelme sem lenne találkoznunk. Most az a dolgom, hogy megvédjelek. – Sasuke megállt.
-Na, mi az?
-Beszéltél arról a jutsuról. Megmutatod?
-Persze! Gyere!
Sakura egy szűk utcába vezette.
-Nagyon figyelj, mert nem mindennap láthatsz ilyet. – a kezébe vezette a chakrát. Egy kis fehér gömb jelent meg benne. Sasuke-ba nyomta, ami egyáltalán nem fájt a fiúnak.
-Ez tényleg nem teljes...és nem is tiltott.
-Ugye? De honnan veszed, hogy tiltott?
-Azt hittem. De semmit sem csinál?
-Eddig nem igazán jöttem rá, hogy mi haszna van. Na, mindegy. Menjünk Tsunade-hoz jelenteni, hogy megérkeztünk!
-Jó.
Elmentek Tsunade-hoz. Az irodában ott voltak a többiek. Leszámítva Suigetsu-t.
-Suigetsu? – kérdezte Sasuke. – Hol van? A Tea országában azt mondta, hogy eljön a faluba jelenteni, hogy minden rendben.
-Nem láttuk. – felelte Zetsu.
-Nem is volt itt?
-Nem. – mondta Tsunade – Amint látom, sikerült kikerülni a veszélyt. Mindketten jól vagytok?
-Igen, Tsunade-sama.
-Köszönöm. Akkor...menjetek a dolgotokra!
Mindenki kiment az irodából. Karin, és Tobi körülfogták Sasuke-t.
-Na, milyen volt a bál? – kérdezte Tobi.
-Táncoltatok? – kérdezte izgatottan Karin.
-Volt ölelés?
-Vagy csók?
-Esetleg valami más?
-Na, mit táncoltatok? – nyaggatta Karin. – Mondj már valamit!
-Nem volt semmi! Leszálltok rólam? Még ma!
-Naaaaaaaa...csak nem titkolsz valamit? – kérdezték egyszerre.
-Nincs semmi titkom!
-És, most hova mész?
-Egy közeli városba...nézelődni.
-A mozi falán mindig van egy plakát! Csak ha nem találod! – kiáltotta utána Tobi.
-Mi ez a nagy lelkesedés? – jelent meg mögöttük Juugo.
-Semmi különös. – mondta Karin. – Te semmit sem tudsz Suigetsuról?
-Nem...de mi történhetett vele?
-Fogalmam sincs. Na, én megyek. Ha Sasuke-val találkozol üzend neki, hogy a szállása Naruto-nál lesz.
-Rendben...szegény Sasuke-sama...
Sasuke a városba érkezett. Már jó régen volt itt. De itt is, mint Konohában minden utcához kötődött valami emlék. A mozi előtt Kazahana Koyuki egyik új filmjét mutatták be. Hatalmas nagy sorok kígyóztak a jegyekért. Ő is látta az egyiket. Sőt! Egy forgatásán is ott volt. Utána a piactér felé ballagott. Itt találkozott Koyuki-val. Kínos pillanat volt. Pont a küldetésük megbízóját ejtették foglyul. Ekkor elment az egyik szálloda előtt. Zsebre tett keze ökölbe szorult. A Tsukoyomi...igen...itt történt. Ismét a bátyjára gondolt. Valahogy úgy érezte, még mindig ott van mellette. Elment a központba. Ott épült egy gyönyörű szökőkút. Belenézett a kút vizébe, ahol ismét látta Itachi-t. kezével a vízbe kavart, amikor hallott mögötte egy hangot, ami azt kiáltotta: nii-san. Megfordult. Egy kisgyerek rohan oda a testvéréhez. Hirtelen mellette megjelent egy síró kislány. Segítségért kiáltott. Senki sem volt mellette. Sasuke leguggolt hozzá.
-Te meg miért sírsz? – kérdezte. Kislány megtörölte a szemét, és halkan válaszolta.
-Az anyukámat...bántják.
-Hol?
-Ott. – és a mozi felé mutatott.
-Hogy néz ki?
-Szőke a haja, és zöld szeme van. Egy piros ruha van rajta.
-Piros ruha? Gyere, biztosan ott vár rád. – kézenfogta a kislányt, és elmentek a mozi felé. Valami furcsa dulakodást látott ott. Néhány vele egykorú fiú körülálltak egy nőt. A kislány anyja volt. Az egyik fiú megszólalt.
-Mi az, hogy nem tudsz jegyet adni?
-Mondtam: nincs pénz nincs jegy. Most pedig tűnjetek innen!
-Nincs pénz, nincs jegy? Tudod kivel beszélsz? – mondta egy másik fiú, és az öklét mutogatta a nő felé.
-Inkább neked kéne tudnod, hogy kivel beszélsz!
-Kérsz egyet? – kérdezte az előbbi fiú, és belerúgott a nőbe. Sasuke a kislányhoz hajolt.
-Maradj itt, és ne mozdulj! – átverekedte magát a tömegen. Mikor egy harmadik srác próbált belerúgni a nőbe, Sasuke a vállára tette a kezét. – Mi folyik itt? – kérdezte. A szeme kegyetlenül nézett a bandára. Mindenki rémülten Sasuke-t nézte. Végül az egyik fiú dadogva megszólalt.
-Te...te-te vagy Uchiha Sasuke?
-Ha nem akartok kék-zöld foltokkal hazamenni, békén hagyjátok ezt a nőt!
-Szólok a Hokage-nak. Ne hidd azt, hogy itt ólálkodhatsz! Mindenki hallott rólad. Háborút akarsz indítani a falud ellen. Ezen kívül...
-Ahhoz képest, hogy nem vagy ninja, sokat tudsz a világunkról. De nem mindent. – Sasuke hideg nyugodtsággal folytatta. - Tsunade-sama egy megbízást adott nekem, ezért vagyok a környéken. Az ANBU egyenruha sem álcaként van rajtam. De ez nem rátok tartozik. Most pedig kotródjatok innen!
A banda egy pillantás alatt elrohant a tett színhelyéről. Mindenki némán figyelt. Sasuke fölsegítette a nőt.
-Jól van, asszonyom? – kérdezte. Sasuke mögött félve kinézett a kislány. Könnyes szeme hol az anyjára, hol Sasuke-ra nézett. Végül nevetve odarohant az anyjához.
-Hogyan tudnám megköszönni? – kérdezte a nő.
-Semmiség...
-De nem mehet csak úgy el! Tessék! Itt van két jegy! Fogadja el kérem!
-Ingyen nem szeretném elfogadni. Inkább kifizetem.
-Hagyja csak! Kérem!
-Nem, köszönöm. – a nő kezébe nyomta a pénzt. – Így tisztességes. – lehajolt a kislányhoz. – Te pedig vigyázz magadra!
-Jó. – mondta halkan a kislány.
-További szép napot. – Sasuke megsimogatta a kislány fejét, és visszaindult a faluba. Néhány ember a nő köré állt.
-Ki volt ez a fiú? – kérdezték tőle.
-Ő? Uchiha Sasuke.
-Az nem lehet!
-De...igen, ő az. – a nő Sasuke után nézett. - És úgy látom...visszatért.
|