Benyitottam a szobába. Már köszöntem volna, de senki nem volt bent. Lehet, hogy még nyaral… (Még bőven benne voltunk a nyári szünetben, csak a sulinak ilyenkor vannak a rendezvényei.) Jól körülnéztem. 1 emeletes ágy az ablaknál. Mivel a suli egy ilyen dombos részen volt, éjszaka jól láthatom majd a kivilágított várost. Mind a két ágy falánál polcok, 2 kis éjjeli szekrény, 1 digitális óra az ajtó előtt, 2 tükrös szekrény és 2 íróasztal. Még függöny is volt, sőt a minihűtő és a bordásfal se maradhat ki a szobabemutatásából. Miért érzem úgy, hogy van még itt valaki? Megfordultam és látom, hogy van itt még egy ajtó. Közelebb mentem és zajokat hallottam belülről. Ahá! Tehát bent van a szobatársam… Nem akartam benyitni (gondoltam, hogy a mellékhelység lehet), ezért inkább kopogtam.
-    Várjál! – hangzott belülről a válasz.
-    Rendben! – válaszoltam, addig leültem az egyik székre. 1. perc múlva kinyílt az ajtó. Egy göndör, barna hajú lányt láttam magam előtt. Kicsit ki volt sminkelve, de láttam rajta, hogy normális. Gyorsan fel is álltam. Ilyenkor sose tudok megszólalni. Csak néztem. Olyan szép és kedves arca volt, és olyan menő… Nagyon különbözünk! Egyszer csak el kezdett nevetni.
-    Mit nézel rajtam annyira? Haha!!
Ez a mosoly! Cuki!!! Ekkor abba hagyta a nevetést és mosolygott.
-    Meg kéne pár dolgot beszélnünk Ayumi! Hogy is mondjam… Különbözünk! De ezt szerintem te is észrevetted! ^^ Ne érts félre! Nagyon aranyosnak tűnsz! Szerintem jól megleszünk itt! Mi lenne ha a különbséget csökkentenénk kettőnk közt? Mondjuk kezdjük egy városi sétával!
-    Bocsi! De a városokat nagyon nem…
-    Lécci!! Ilyenkor este a város olyan szép!!!
-    Na jó… De el kéne menni vacsorázni is, nem? Aztán körbevezetnek minket a kollégiumban… 
-    Jah… Tényleg… De holnap?
-    Hajrá!!!
Kint megszólalt a zene.( a Japán iskolákban általában a csengő egy rövid kis zene.) Lementünk az ebédlőbe. Miso leves és Shukiyaki volt a vacsi. Nem mondom, hogy kitűnő, de nem is, hogy borzasztó! 4-es asztalok voltak, de már nem nagyon szabad szék. 2 fiú mellett akadt még nekünk 2 hely.
-    Oshichi! Ez jó ötlet? – kérdeztem fanyar képpel
-    Jajj! Most 2 fiú! Ne parázz már!
Na jó… Éppen dumált a két srác.
-    De az a ritmus még jónak is tűnt, de…
Oshichi kicsit odavágta a tálcát, hogy jelezze: megérkeztünk. Megkövülten nézett rá a két fiú. Én is kicsit megijedtem.
-    Bocsi! Remélem nem zavarunk!
Oschichi tök nyugodt volt. Én gyorsan ettem, hogy minél hamarabb távolabb legyünk a fiúktól. A két fiú közben szépen lassan végignéztek rajtunk, majd össze néztek és szemöldöküket vonogatták. Az egyik fekete hajú volt, a másik vörös. Nem nagyon néztem rájuk, de a vörös az helyes volt. Oshichi és megette kajáját, és már a tálcánkhoz nyúltunk és álltunk volna fel, de a két fiú szeme rajtunk függött. A vörös csak engem nézett! Ezek szerint beosztottak minket. Én vagyok a vörösé! Hát ez szívás Oshichi! Bebe! Oshichi teljesen kiborult.
-    Mit néztek?!
A két srác el is kapta fejét. Azért nem mertünk az előbb felállni, mert nem akartuk, hogy teljesen végignézzenek rajtunk… Amíg nem néztek ránk, kaptunk a pillanaton és felálltunk. De a fiúk egyből ránk néztek. Mondanom sem kell, hogy megnéztek minket… -.- Reménytelenek…
Kajálás után végig szenvedtünk egy kolesz bemutatót. Nyilvános fürdő, büfé, nagy terem, edzőterem, koncertterem…
Volt egy kis időnk megnézni a rajzkiállítást. Szépek voltak, de ezt most nem részletezném. Visszafelé Oshichi-vel jól megnéztük, hogy kik fognak idejárni. Pont előttünk jött két cicababa. Mind ketten sóhajtottunk. Elég durván néztek ki. 1 kilós smink, rikító ruhák, de gondlom tudjátok, hogy néznek ki ezek. Az egyik sziszegett valamit nekem a foga között. Visszanéztem. Nem tudom mit mondott, csak kérdőn néztem rá.
-    Hm? Mit nézel? -kérdezte elég fülsértő hangon és megvetően végignézett rajtam. Már sok diák körülvett minket.  Nem szeretem ha bámulnak.
-    Egy hülyét… - csúszott ki a számon, de nem túlságosan estem zavarba. Csak a szempillám rezzent meg. Éreztem van itt valaki, akinek nem kéne ezt hallania.
-    Én meg egy falusi ringyót! – látszott rajta, hogy nagyon ideges.
-    Már nem vagyok falusi! Jobb volt ott, mint itt ebben a…
-    Majd akkor nem leszel falusi, ha ilyeneid lesznek! – mutogatta villámló, sminktől fekete szemét és rikító műkörmeit.
-    Nekem aztán nem leszek ilyen hülyeségeim! Nem akarok olyan lenni, mint ti…
Osichi egy szót sem szólt, csak mosolyogva figyelt. Ekkor már a másik cicababa is beszállt a viszályba.
-    Nincs pénzed… Ahogy egy falusitól vártuk.
Most körbe néztem. Láttam, hogy a vörös hajú srác is itt van a haverjával. Engem nézett. Biztos elejétől fogva itt volt és hallotta miket mondtam… Előre törte magát a tömegben közben megszólalt:
-    Ilyen szarságokra nem is költené a pénzét, mint ti…
-    Hehh… - mondta lenézően a két csaj majd összenéztek és elhúztak
-    Szánalmasak… - nézett mosolyogva felém a fiú. Én gyorsan és pirulóan elkaptam a fejemet. Oshichi szerint még azután is mosolygott mikor elment.
Oshichi megrándította a vállamat, hogy menjünk a szobába. Látta álmodozó arcomat és kaján vigyorral nézett rám.
-    Tetszik a srác?
-    Ne szívass már! – röhögtem, majd ő is elnevette magát.