Elindulok a házban egy kis felfedező körútra. Mikor Jake-t megkértem, hogy vezessen körbe, azt mondta nem lehet, mert még a végén "véletlenül" a szobájába találnánk magunkat. Perverz...
A nappaliban a barna szín és annak árnyalatai a jellemző. A kanapék vörösek, az ablakokat súlyos barna függönyök takarják, ezért nem volt túl világos. A helység azt a részét, ahol nem az ablakok vannak, könyvespolcok takarják. Egyetlen egy porszemet sem látok rajtuk. Itt is, mint Seth szobájában, van egy plazma tv, alatta egy zenelejátszóval. A nappali sarkaiban növények helyezkednek el. 
A nappaliból át lehet menni a konyhába, vagy ki a házból. A konyhába épphogy belesek, nem érdekel különösebben, inkább kinézek. Bár az eső nem esik, a talaj vizes és az égre pillantva megállapíthatom, még nem esik, de fog. 
Épp visszaakarok menni a házba, mikor megpillantok egy garázsszerűséget. Kiváncsi természetemnél fogva benyitok. Egy gyönyörű fekete mazda áll bennt. 
Ez vajon Jake-é? Egy másik autónak mellőle hűlt helye. Kiváncsi vagyok Seth-é milyen lehet?!

- Te meg mit keresel itt? - Felsikkantok, mire Jake gúnyosan elkezd nevetni. 
- Épp csak körbenézek - nézek rá. Már nem nevet, arca komyolságot tükröz. - Ne gyereközelebb! - szólok rá határozottan mikor közeledik. Ő ezzel mitsem törődve, mikor már csak pár lépés van köztünk, neki lök a falnak, bal kezével megragadja a hajam, hogy megtartson, jobbjával pedig egy tőrt szorít a nyakamhoz. 
- Mit akarsz? - kérdem nyugodtan. Nem félek tőle. 
- Csak a tesóm miatt tűrlek meg a házban. Nem értem. Egyszerűen nem tudom megérteni mit láthat benned. Mert én csak egy hisztis nagyszájú, hülye libát - végig néz rajtam undorodva. Ilyen szépeket se mondtak még nekem sose. 
- Miért utálod ennyire a démonokat? - csúszik ki a számon a kérdés. 
- Mert a tefajtád ölte meg a szüleimet - még jobban szorítja a tőrt. Érzem ahogy a vér végigfoly a nyakamon. Ajjajj, úgy látszik feldühítettem. - Ha lehetne, téged is...és a barátnődet is zokszó nélkül megölném. 
- Azt, hogy engem szidsz, eltűrtem, de hogy Beckyt is, ráadásul a háta mögött, mertugye vele szemben jópofizol, azt nem - elütöm a kezét a nyakamtól, hasba térdelem és lefejelem, így kissé hátrébb tántorodik. - Megértem, hogy siratod a szüleidet, meg minden, de te legalább emlékszel rájuk. Én nem. Vagyis jut eszembe, de igen a sikolyukra. A sikolyukra, mikor meghaltak - dühösen nézek Jake-re. 
- Sajnálom, de nem érdekel a történeted - gúnyosan mosolyog. 
- Ó, igen? - előveszem a combomhoz rögzített Magnumomat és a fejéhez nyomom, mikor közeledik felém. - Ennyire sose akartam senkit sem megölni, mint most téged! - erre ő csak hümmög egyet, de látszólag meglepődik ezen a fordulaton. Villám gyorsan újra a torkomhhoz emeli a tőrét. 

A mi "kis" veszekedésünket egy halk motor dörömbölés zavarja meg. Felnyílik a garázsajtó és egy piros Mazda áll ott. Szidkozódások közepette kiszáll az autóból Seth. 

- Ti meg mi a francot csináltok? - Azt hiszem kiakasztotta az a látvány, hogy én egy fegyvert nyomok drága testvére fejéhez, míg az egy tőrt szorít a nyakamhoz. 
- Nem azt mondtad, hogy üssem, verjem, ha kell?! - kérdem gúnyolódva, de nem nézek rá. 
- Nem tűrök meg egy ilyen idegesítő nőszemélyt a házban - sziszegi a fogai közt Jake. 
- ELÉG! - ordítja a vörösöm - Abbahagyni! Istenem, olyan gyerekesek vagyok. Lucy, tedd le azt a valamit! És te is Jake, mert ha nem, elverlek benneteket! - Jézusom, ez a Seth tud ennyire ijesztő is lenni?! Cuki...

Lassan leemelem a fegyverem, ahogy Jake is a kését és mindketten eltesszük. Seth közelebb jön hozzánk. 

- Fogadok olyan önző vagy, hogy te ölted meg a szüleidet - mormogja az orra alá Jake. 
- Nem tudsz te semmit!! - ordítom a képébe. - Fogadok annyira idegesítetted a szüleidet, hogy ők önként szaladtak a démonok kardjaiba!!

- Abbahagyni!!!! - szól ránk hangosan Seth. - Jake, parkold be a verdámat, mi Lucyval bemegyünk a házba. - azzal megragadja a kezemet és elkezd húzni kifelé. 

Miután bementünk a házba, a nappalit vettük célba. Leültetett az egyik kanapéra, ő pedig mellém tanyázott. Néma csendben ültünk, majd ő szólalt meg előbb: 

- Elárulod, mi a baj? 
- Hm? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. 
- Most meglehetősen csendben vagy. Valami olyat mondott Jake, vagy mi? - fordul felém. 
- Semmi közöd hozzá - sziszegem a fogaim közt, a könnyeimmel küszködve.
- Majd lesz. 

Seth átkarol, én pedig a vállára hajtom a fejem. Nem sírok, csak olyan nyugtató érzés. 

- Örülsz? Majdnem megríkattál egy lányt - ülök ismét vele szemben. Erre ő csak egy jót kuncog. 
- Inkább egy hárpiát - lép be egy fekete hajú, szőke melíros nem kívánt személy. 

Kipattanok a kanapéból, kb. két méterre megállok Jake előtt és az öklömet fenyegetően felemelem. 

- Fogd be, különben péppé verlek, lúzer! - a mondat végén azt a kis jelzőt egy ördögi vigyor kíséretében mondom. 
- Hogy mondtad? - áll be ő is úgy ahogy én. 
- Jól hallottad, de a kedvedért elbetűzöm. L-ú-z-e-r! - kinyújtom rá a nyelvem. 
- Véged van kislány! - ő is kinyújtja a nyelvét. 
- Nuku egyediség ember? - kacagok, miközben ő bosszúsan néz rám. 

Míg mi Jake-kel beszólogatunk egymásnak, addig Seth hátradől a kanapén. 

- Ezek menthetetlenek - sóhajtja. - De mégis annyira egyformák. 
- Mi van? - ordítjuk egyszerre Jake-kel a vöröske képébe.