Még mindig az erdőbe szaladok. Az idő is rosszabbra fordul, rettenetesen fúj a szél, így egyenesen a képembe kapomm az esőt. Ez jellemző rám. Mindig ott vagyok ahol a baj is. 
Megállok. Egy kis tisztásra értem ki.
- Nem kell bújkálnod, tudom, hogy itt vagy - nézek oldalra, s közben sunyi mosolyra húzódnak ajkaim. 
- Heee? Észrevettél volna? - bújt elő az idegen. - Az érzékeid jobbak, mint hittem. 
- Ki vagy te és mit akarsz tőlem? - vetem oda figyelmen kívül hagyva előbbi kijelentését. 
- Ó, milyen udvariatlan vagyok, be se mutatkoztam - állt elém a kb. 20 év körüli srác. - Cam vagyok. És hogy miért jöttem ide? Várost nézni, olyan nehéz elhinni?! - kérdezi színpadiasan. 
- Ja - fintorgok.
- Igazad van, nem ezért jöttem - vált komolyabb hangnemre. - Unatkoztam. Ez a hely annyiraa érdekes. Démonok szövetkeznek démonvadászokkal - hatásszünet. - Nem értem. Egy hozzád hasonló jó képességű, halkan megjegyzem nálam NEM jobb képességű démon, miért szövetkezik egy vadásszal. Talán, mert elérted azt a kort és belezúgtál, mi? - szóra nyitom volna a szám, de ajkaimra teszi a mutatóujját. - Sss! Mostmár úgyis mindegy, mert itt fogsz meghalni. - elmosolyodik a végére.
Elütötöm a kezét a számról és hátrébb ugrok. Előkapom a kilenc miliméter kaliberű, fekete Sava Magnumomat és lövök. Ő könnyűszerrel kikerüli, s beugrik az egyik fa mögé. 
Legközelebb arra eszméltek föl, hogy egy íjpuskából kilőtt nyíl tart felém. A fenébe, szóval ő ilyeneket használ. 
Haladni kéne a korral Cam. 
Kicsit későn eszmélek fel, ezért a jobb vállam súrolja ez az átkozott nyíl. Hogy a villám csapna bele. Én is beugrok egy fa mögé, ha ott maradnék volna könnyű célpont lennék. 
A vállamhoz kapok. A francba is ez fáj. 
- Ugyan kislány ne bújkálj! Ellenem úgy se győzhetsz. Bár így élvezetesebb lesz a győzelmem. - Engem miért becézget mindenki?
Mögöttem van pár méterre valamelyik fa mögött. Hogy került ilyen gyorsan mögém? Mindegy, megfordulok és lövök.. Épp felém ugrik, a lábát el is találom, de ő ezzel mitsem törődve előttem terem. Kicsavarja a kezemből a Magnumomat. Megragadja jó erősen a sérült vállam, s ezután a másik kezével többször is gyomorszájon vág, ezzel térdre kényszerítve engem. Ezután az arcomba térdel, így a hátamra estem. Felcsattan a szám. 
- Te rohadék... - mondom zihálva, mikor felülök és hátrébb csúszom. 
Zihálok, miközben több kicsi verejték csillog az arcomon az esővel vegyülve. Villámként csap belém a felismerés. A nyíl...biztos mérgezett.
- Látom rájöttél, a nyíl természetesen mérgezett volt. Ezért is sokkal lassabb a mozgásod az enyémnél - kuncog. - Jajj, olyan jó látni így téged. Kócos, vizes, sáros haj. Vérző száj és váll. És ugyancsak sáros és vizes ruha. Ráadásként meg is vagy mérgezve - ismét csak kuncog, majd megragadja a hajam és a elkezd ráncigálni. 
- Hova viszel? - fakadok ki, s közben a sírás határán vagyok. Az én gyönyörű hajammal így bánni. Ezt nem bocsájtom meg. 
- A tisztáshoz. Ott akarlak megölni, hogy mikor a barátaid ideérnek, rögtön meglássanak. Szép látvány fogja majd fogadni őket. Mindenhol a te véred lesz - lenéz rám és megáll. - Csak nem sírni készülsz? Ezt muszáj látnom - elém áll. - Igen, igen ez hiányzott nekem. Sírj, könyörögj az életedért! - felnevetet. 
- Sír a halál! - kiáltom. - Ja és ne becsülj le! 
Ülésből egy felfelé rúgással állba rúgtam így kissé megszédül. Ezt kihasználva felállok, s egy forgórúgással a földreterítem. 
Elkezdtek vánszorongni a fekete Magnumom felé. Igen, ez csak vánszorgás, még sétának se lehet hívni. Tehát lépésről-lépésre "vánszorogom" a fákba kapaszkodva. Minden lépést zihála teszek meg, iszonyú fájdalmak közt. 
A következő lépésemnél Cam elkapja a lábam, én így becsületesen hasra esek. 
Mikor a hátamra fordulok, felettem támaszkodik a kezeivel. Hirtelen előkapom a másik Magnumom és hasba lövöm. Szájából a kifolyt vér egyenesen az arcomon landol. 
- Be...Bedől...tél - nyögöm ki nagy nehezen - Mindig... két Magnum van... nálam - jelentem ki büszkén, akadozva. 
- Még találkozunk... - böki ki egy halvány mosoly kíséretében. Hát igen ennyítől még nem hal meg. Eltűnik. Nem úgy, hogy nagyon gyorsan elszalad, egyszerűen csak eltűnik. 

Nem tudom mióta fekszek itt, de hirtelen egy alakot látok meg felettem. Ez a valaki felkarol és a karjaiban velem elindul. Nem tudom teljesen kinyitni a szemem, de a vörös, tépett hajat tisztán kiveszem. Közben halk szidkozódást hallok az illetőtől. Egy nagyon ismerős hang szidkozódását. Eddig bírom, a szemeim lecsukódnak. 

Mikor kinyitom őket egy ismeretlen helyen találom magam. Egy franciaágyban fekszem. Rajtam egy vérvörösszínben pompázott súlyos takaró pihen. A fejem alatt is egy ugyanilyen színű párna van. Az ággyal szemben a falba beépítve egy hatalmas plazma tv van, alatta az elmaradhatatlan dvd-vel, videojátékkal stb. Jobbra pillantva egy szekrényt látok. A szobában van még egy kis asztalka a sarokban, rajta egy laptoppal. Bal oldalt két ablak, melyeket piros függöny takart. A két ablak között egy üvegajtó vezet az erkélyhez. A fal színe vörös.
Felülök. 
- No felébredtél Csipkerózsika? - hallok meg egy gúnyos, de mégis aggodalommal teli hangot. Odafordulok. Ott ül a kis asztal melletti fotelben. 
- H-hogy kerülök ide? És egyáltalán hol vagyok? - zavartságom kiül az arcomra is. 
Kiszáll a fotelből és leül az ágyra mellém. 
- Nyugi cica! Én hoztalak ide és most a szobámban vagy - mosolyog angyalian Seth, bár még mindig látom rajta, hogy aggódik miattam. - Hogy vagy?
- Én? Hát...jól - most nézek végig magamon. Nem az a ruha van rajtam, mint eredetileg. Egy hosszú fekete pólót és egy rövidnadrágot viselek. A vállam be van kötözve, a hajam pedig valószínűleg meg van mosva, mert tiszta. 
- Elláttam a sebeidet és rendbe hoztalak - mondja mikor értetlenkedő tekintetemmel találkozik az övé. - Rémesen festettél. A méreggel meggyűlt a bajom, de mostmár rendben vagy, csak pihenned kell - folytatja Seth. 
- T-te átöltöztettél engem? - hápogok. 
- Szép vagy - kajánul elvigyorodik. Mint mindig a közelében, most is elpirulok. 
Ezután csendben hallgatunk. 
- Köszönöm - szólalok meg. Meglepődött. 
- Ugyan cica, nincs mit. Hisz tudod, neked bármikor bármit - kacsint, majd átkarol, mire én hozzásimultam. 
- A francba is, egy napja ismerlek erre itt ölelkezünk - suttogom még mindig őt ölelve. 
- Kettő. Már szombat van - válaszol. 
- Mi? Otthon tudják mi történt és hol vagyok? És te tudod mi történt? - nézem nagy szemekkel. 
- Én tudom, de nekik csak azt mondtam, hogy nálam alszol pár napig - itt sunyin mosolyog.
- Köszi, nem akarom, hogy aggódjanak. Ja és miért is alszom nálad? - én is úgy mosolygok, ahogy ő. 
- Hogy szórakoztass engem! - kacéran felnevet. 
- Mivel is? - kérdem, bár sejtem a választ. 
- Magaddal - súgta édes hangon a fülembe. 
- Perveeeerz - nyújtom el - Lezuhanyozhatok? És van itt valami ruha számomra? - pattanok fel, valahogy lepleznem kell zavarodotságom. Túl gyorsan szállok ki és el is estem volna, ha Seth nem kap el. 
- Csak lassan cicus, lassan! - súgja a fülembe. - Ott van a fürdőszoba - mutat a szobából nyíló egyik ajtóra. - és szedek össze valami ruhát. Majd leteszem az ágyra - Bólintottam. Megvárom míg Seth kimegy a szobából, majd bemegyek.
A puha barna szőnyegről, a fekete márványkövekre lépek rá. Az ajtóval szemben levő falat teljes egészében tükör fedi, jobb oldalt egy mosdókagyló, balra a zuhanyzó helyezkedik el. Leveszem ruháimat, vagyis Seth ruháit, és beállok alá. Rögtön megnyitom a melegvizet. Különféle tusfürdők vannak kikészítve. Előveszek egy narancs illatút és azzal kenem be magam. A vállam környékén óvatosan nyúlkálok, mert még mindig fáj egy kicsit. 
Megmosom a hajam egy ugyanilyen illatú samponnal, majd kiszállok a zuhanyzóból és magamköré csavarok egy törülközőt. A tükör előtt megszárítom a hajam, majd kimegyek a fürdőszobából. 
Az ágyra pillantva meglátom a nekem kikészített ruhát. Felveszem a bugyit, melltartót, az ultra mini fekete szonyát és az ugyanilyen színű toppot. Az ágy mellett egy mamusz van. Rózsaszín. Nincs mit tenni, fel kell venni. 
De Seth-nek honnan vannak ilyen göncei?
Ezt a kérdést latolgatva lépek ki a szobából. Az emeleten vagyok. Pár lépés után megpillantom a lefelé vezető lépcsőt. Elindulok rajta. Leérve két egymással szemben levő kanapéval találom szembe magam. Köztük egy kávézó asztal van. A jobboldaliba ül Seth. Mikor leérek féloldalasan mosolyog rám. 
- Ribancnak öltöztettél, örülsz? - nagyban bólogat, miközben a röhögés határán van. - Egyébként honnan vannak ilyen gönceid? - nem kertelek, ami érdekel azt megkérdezem. 
- Nem az enyémek, hanem az övéi! - mutat a másik kanapén ülő Jake-re. 
- Ó, értem. Szóval Jake. Te az egyéjszakás kalandjaidról vagy híres? - szemétkedek. 
- Hm. Téged is kiakartalak próbálni, de Seth nem engedte - grimaszol Jake, s közbe széttárta karjait. 
- Meg is ölnélek... - dünnyögte az orra alá Seth. Féltékeny a drága. 
- Nyugi, Jake nem az esetem - Seth-re kacsintok. Erre ő látszólag felvidul, kinyújtja értem a kezét és az ölébe húz. Együtt nevetünk. 
- Reméltem, hogy ezt mondod - elvigyorodik, majd egy puszit lehel az arcomra, mibe belepirulok, de nem teszem szóvá. 
- Seth, figyeeelj! - kezdem nyávogós hangon és nagy boci szemekkel. - Éhes vagyok!
- H-hát nincs itthon most valami sok kaja, de ha gondolod elmegyek, veszek valamit - mondja a fejét vakarva. Ahogy elnézem meglepődött ezen a nyávogós hangon. Hát igen, nekem van egy ilyen énem is, főképp ha akarok valamit. 
- Köszönöm! - egy elbűvölő mosolyt küldök felé. Én hülye, még bíztatom. Inkább le kéne vakarni a hátamról, de nem, én bíztatom. 
- Most olyan kedves vagy - zavar meg Seth. Látom őt is meglepte a viselkedésem. 
- Eeggeen, én se értem mi üthetett belém - bököm ki az igazat. 
- Okés, akkor én mentem is, majd jövök - feláll, felveszi a kabátját és már a kilincsen van a keze amikor visszaszól. - Jake, ha egy ujjal is hozzá mersz nyúlni elevenen megnyúzlak! Kicsim, te meg üssed, verjed ha kell! - mondja majd elmegy. Kicsim?! Egyre jobbakat talál ki.
Miután elmegy csöndben ülünk egymással szemben Jake-kel. Ő törje meg előbb a csendet. 
- Nem értem mit szeret benned ennyire Seth - szólal meg csöppet sem udvarias hangon. 
- Chö. Nyugi én se bírom a fejed - váltok én is gorombább hangnemre. Csak egy gúnyos mosolyt kapok válaszul. 
Meg fog gyűlni még a bajom ezzel a Jake gyerekkel az biztos.