M�snap reggel, miut�n Rukia hivatalosan is a Tizenharmadik osztag kapit�nya lett, nagy nehezen kikecmergett az �gyb�l. Alig aludt valamit az �jjel. Minden annyira gyorsan t�rt�nt. Mikor egy h�ttel ezel�tt a jelent�s�t k�sz�lt leadni Ukitake kapit�nynak, az bemutatta mindenkinek, aki az�ta csatlakozott az osztaghoz, hogy a l�ny elment.

J� �rz�s volt visszat�rnie oda, ahov� tartozott, m�gis ez egy probl�m�s hazat�r�snek �g�rkezett: az �vek nem voltak kegyesek Ukitak�val. Sokkal s�padtabb �s v�konyabb volt, mint ahogy Rukia eml�keiben �lt.

 - Rukia-san... - mondta. - �r�l�k, hogy �ps�gben visszat�rt�l.
Ezel�tt Ukitake mindig Rukia-channak h�vta, de ez most megv�ltozott, �s nemcsak a kapit�nya, hanem szinte mindenki, akit Rukia ismert, eg�sz m�s szemmel n�zett a hal�listenn�re, mint a t�voz�sa el�tt.
Rukia nem tudta pontosan, ennek mi lehet az oka: az �j, feln�ttesebb teste, az �j er�, amit felfedezett mag�ban, vagy valami m�s.

 - �n is �r�l�k, hogy �jra itt lehetek, Ukitake kapit�ny. - v�laszolta a l�ny, �s meghajolt.

 - Egy nap, rem�lem Juushiro-nak fogsz nevezni engem. - s�hajtott fel a kapit�ny, majd elmosolyodott, �s le�ltette Ruki�t az asztal�val szemk�zti sz�kre. A hal�listenn� izgatottan v�rta, milyen feladattal is b�zz�k meg.

 - Rukia. - Ukitake hangja komoly lett. - Egyre betegebb �s gyeng�bb leszek. - miel�tt Rukia k�zbesz�lhatott volna, a kapit�ny felemelte a kez�t, �s csendre intette. - Hamarosan m�r nem lesz el�g er�m ahhoz, hogy megv�djem Soul Society-t, vagy hogy az al�m beosztott shinigamikat ir�ny�tsam. Miel�tt elment�l volna, abban rem�nykedtem, hogy a hadnagyomm� nevezhetlek ki, �s m�r majdnem el�rtem a b�ty�dn�l, hogy enged�lyt adjon erre. Miut�n elment�l... - folytatta. - Megesk�dtem, hogy ameddig csak lehet, halogatni fogom, hogy �j hadnagyot vegyek fel, abban rem�nykedve, hogy biztons�gosan hazat�rsz majd. A mai napig senki sem vette �t Kaien hely�t mellettem. Az �vek sor�n az eg�szs�gi �llapotom egyre csak romlott. Enn�l jobbra nem is id�z�thetted volna a visszat�r�sedet. Szeretn�m, ha �tvenn�d t�lem a Tizenharmadik Osztag kapit�nyi posztj�t.

Rukia arra sz�m�tott, hogy Ukitake majd a hadnagyi �ll�st aj�nlja fel neki. Sosem hitte volna, hogy arra k�ri majd �t, vegye �t a hely�t az osztag �l�n.

 - Ukitake kapit�ny �r... Juushiro... - jav�totta ki mag�t. - Igaz�n nagy megtiszteltet�s, hogy engem sz�nt erre a tiszts�gre, de nem hiszem, hogy k�szen �lln�k erre. 

 - Rukia, igenis k�szen �llsz, csak ez m�g nem tudatosult benned. Ami azt illeti, m�r �vek �ta k�szen �llsz. Most, hogy m�r k�pes vagy a Bankai szinte, semmi k�ts�g, hogy �t fogsz menni a kapit�nyi vizsg�n, m�ghozz� minden k�l�n�sebb neh�zs�g n�lk�l.

 - H�l�s vagyok, Juushiro... - mondta Rukia. - Ami�rt ennyi hit�t vetette bel�m. Minden meg fogok tenni, hogy ez ne legyen hi�baval�.

K�t nappal k�s�bb Rukia szabadon engedte a Bankai-�t, m�ghozz� Hitsugaya Toushiro ellen, hogy megmutathassa, mekkora er� birtok�ba jutott. Jelen volt m�g Yamamoto, Soifon �s Kyoraku is.
A hal�listenn� �rezte, hogy k�pes a saj�t erej�b�l szembesz�llni Hyorinmaruval, m�g annak Bankai alakj�ban is. A m�sik, amire r�j�tt, hogy an�lk�l is k�pes felm�rni Hitsugaya erej�t, hogy Holoww� v�ltozna. H�l�s volt ez�rt, mivel m�g mindig nem tudta biztosan, milyen hat�ssal lehet r� a Hollow, most, hogy a Hogyokut elpuszt�tott�k.

K�s�bb, ugyanazon a napon Rukia Yamamoto el�tt tal�lta mag�t, Byakuya pedig ott �llt mellette.
 - Kuchiki Rukia, megfelelt�l a kapit�nyi vizsg�n. Felaj�nlom neked a Tizenharmadik Osztag kapit�nyi c�m�t.

Rukia a b�ty�ra n�zett. Nem tudta, mit k�ne v�laszolnia.

 - Kuchiki Rukia... - mondta a F�kapit�ny, mikor �szrevette a l�ny haboz�s�t. - Ez egyed�l a te d�nt�sed.

Annyi �ven �t, mindent megtett, hogy megszerezze Byakuya tisztelet�t �s szeretet�t. Boldogan �lt az � szab�lyai szerint. Soha nem emelte fel a hangj�t, ha n�la j�val k�pzetlenebb shinigamit l�ptettek el�.

Ez�rt cser�be Byakuya otthont adott neki, �s a maga m�dj�n, szeretetet is. Soha nem akarta megb�ntani a b�tyj�t. �s r� kellett j�nnie: valami megv�ltozott, miut�n visszat�rek Soul Societybe. �gy ment el Las Nochesbe, hogy tudta, ez egyet jelent a biztos hal�llal, m�gis t�l�lte. Nemcsak t�l�lte, er�s lett. K�pes volt r�, hogy d�nt�seket hozzon, �s viselje azok k�vetkezm�nyeit.

 - H�l�san k�sz�n�m, F�kapit�ny �r. Elfogadom.
Ennyi volt. Meghozta a d�nt�st. K�t nap m�lva hivatalosan is �tveszi az osztag ir�ny�t�s�t.

Ahogy � �s Byakuya t�voztak Yamamoto irod�j�b�l, Rukia szembefordult a b�tyj�val, �s gyeng�den a v�ll�ra tette a kez�t.
 - Nii-sama... - mondta. - Rem�lem, egy nap meg tudsz majd bocs�tani nekem.

 - Nincs semmi, amit meg k�ne bocs�ssak neked, Rukia. - v�laszolta Byakuya. - B�szke vagyok r�, hogy a h�gomnak nevezhetlek.  

***

Rukia els� reggele a Tizenharmadik osztagn�l viszonylag g�rd�l�kenyen ment. A k�t harmadik tiszt, Kotetsu Kiyone �s Kotsubaki Sentarou, annak ellen�re, hogy sokat bolondoztak, seg�tettek neki meg�rteni, hogyan is telnek az osztag mindennapjai, �s milyen munk�kat kell elv�gezni. Rukia m�g annak idej�n ismerte meg mindkett�j�ket, amikor az osztaghoz ker�lt, ez�rt hozz�juk volt a legk�nyelmesebb fordulnia, ha k�rd�se akadt.

A reggel azzal kezd�d�tt, hogy Rukia az eg�sz osztagot kih�vta a gyakorl�p�ly�ra. Annak ellen�re, hogy a csapatok ki�rt�kel�s�re h�rom h�napon bel�l ker�lt sor, a l�ny az elk�vetkezend� napokban szerette volna harc k�zben megfigyelni az osztag tagjait, hogy felm�rhesse a k�pess�geiket. Rukia �gy tervezte, hogy mindenki az adotts�gaihoz megfelel� edz�sben r�szes�l majd.

Ez az �tlete azonban nem s�lt el olyan j�l, mint ahogy azt gondolta. Ahogy visszafel� tartott az osztag �p�let�be, meghallotta, ahogy n�h�ny shinigami, akiknek m�g tiszti rangjuk sem volt, az �j edz�stervr�l panaszkodnak, �s r�la is. Ismerte annyira az osztag�t, hogy ne akadjon fenn az ehhez hasonl� megjegyz�seken. Sz�mukra � csak egy idegen volt. A Tizenharmadik osztag egy�ltal�n nem ismerte �t, nem tudtak r�la semmit, legf�k�pp a harci k�pess�geir�l. Rukia el akarta �rni, hogy ezent�l jobban tisztelj�k �t.

M�r eb�did�re j�rt, amikor valaki bekopogott hozz� az irod�j�ba. Ahogy kidugta a fej�t egy hatalmas pap�rhalom m�g�l, Ichig�t pillantotta meg, aki az asztala el�tt �csorgott. A kez�ben k�t bentou dobozt szorongatott, �s �gy t�nt, mosolyog.

 - Fen�be, most biztos nem �rsz r�, igaz? - k�rdezte. - Nos, Kuchiki kapit�ny... - Ichigo �gyelt r�, hogy megnyomja a "kapit�ny" sz�t. - Hogy telik az els� napod?

 - Ahogy arra sz�m�tottam. - j�tt a v�lasz, mik�zben Rukia f�jdalmas arccal meredt a felhalmoz�dott pap�rmunk�ra. - �tven adag pap�rt kell al��rnom, hogy hivatalosan is elfogadj�k a kapit�nny� v�l�somat, a beosztottaim pedig m�r most nyavalyognak.

 - De te szereted ezt, nem?

 - De igen. - h�zta mosolyra a sz�j�t a l�ny.
" M�g ennyi �v ut�n is... " gondolta mag�ban Rukia. "... m�g mindig �tl�tsz rajtam, Ichigo."

 - Mit sz�ln�l egy eb�dhez �s egy kis gyakorl�shoz, hogy form�ban maradj? - Ichigo megemelte a bentou dobozokat. - Mikor is edzett�l rendesen utolj�ra?

Rukia felnevetett.
 - Azt hiszem, egy h�napja lehetett.
A hal�listenn� eml�kei a Hueco Mundoban t�rt�ntekr�l m�g mindig zavarosak voltak, de az id� m�l�s�val egyre t�bb �s t�bb r�szletre eml�kezett bel�le.
Az arckifejez�se megv�ltozott, ahogy r�j�tt, mit is mondott az el�bb.

 - Mi ez az arc? - k�rdezte Ichigo. - Az nem te volt�l, Rukia. Tudom. - a helyettes melegen mosolygott a l�nyra.

Ez j� hat�ssal volt Ruki�ra.
 " T�bbet mosolyog, mint r�gen. " gondolta mag�ban. " Boldognak t�nik. "

 - Sz�val, mi lenne, ha megenn�nk ezt az iz�t, miel�tt m�g teljesen kih�l?

***

Ichigo enged�lyt kapott r�, hogy a Sereitei ar�n�ban edzhessenek. Ezt a helyet csak nyilv�nos esem�nyekre haszn�lt�k, ez volt az egyetlen hely, ahol nem nyugodtan gyakorolhattak an�lk�l, hogy b�rki is megzavarhatta volna �ket. A hatalmas stadion teljesen �res volt, amikor meg�rkeztek, majd helyet foglaltak a f�ld�n, hogy megeb�deljenek.

 - Yamamoto j�l v�lasztott. - mondta Ichigo ev�s k�zben.

 - Mmm? - k�rdezett vissza Rukia tele sz�jjal.

 - Megfelel� shinigamit v�lasztott Ukitake hely�re. Tudom, hogy agg�dsz amiatt, hogy bet�ltsd az �rt, amit h�trahagyott, de ne f�lj, remek�l csin�lod.

A l�ny arc�ra halv�ny p�r �lt ki, de nem �r�lt neki. Hogy v�lthatta ki bel�le ezt Ichigo? N�ha annyira kedves tud lenni. M�r el is felejkezett err�l.

 - K�sz, Ichigo. - j�tt az egyszer� v�lasz.

P�r percig csak n�m�n ettek, majd ez�ttal Rukia t�rte meg a csendet.
 - Ichigo, te boldog vagy itt?

 - Ja. Azt hiszem, az vagyok. - felelte az vigyorogva. - El�g sok id�be telt, am�g r�j�ttem erre, de azt hiszem, boldog vagyok.

***

Ichigo az �l�k Vil�g�ba tartott. Amikor meghallotta, hogy Yuzu megs�r�lt, �gy �rezte mag�t, mint akit alaposan k�pen t�r�ltek. A siets�gben, amit az okozott, hogy elhat�rozta, megkeresi Ruki�t, el is felejtkezett r�la, hogy el�z� �jjel a v�rosban kellett volna ell�tnia helyettesi feladatait. Mire a legk�zelebb tart�zkod� shinigami el�rte a helyet, ahol a Hollow megjelent, Yuzu m�r megsebes�lt.

 " Itt vagyok, egyre csak keresek valamit, amit �vekkel ezel�tt elvesztettem. " gondolta mag�ban, k�zben pedig sz�rnyen �rezte mag�t. " Ahelyett, hogy megv�den�m az embereket, akiket szeretek. "

Ahelyett, hogy az Urahara Shopba t�rt volna vissza, Ichigo a Kurosaki klinik�hoz nyittatta a Senkai kaput. Mivel Yuzu s�r�l�sei nem azok a megszokott jelleg�ek voltak, Isshin a k�rh�zi ell�t�s helyett a klinik�n tartotta Yuzut.

Ichigo a h�ga szob�ja el�tt tal�lta meg az apj�t. M�g mindig shinigamik�nt toporgott el�tte.
 -  Hogy van? - k�rdezte lihegve.

 - Fel fog �p�lni. - mondta Isshin. - A Hollow cs�ny�n megsebes�tette, de a L�lek l�nca �p. Att�l tartottam, hogy Orihime ereje nem lesz el�g, hogy meggy�gy�tsa �t, de szerencs�re t�vedtem. Az a l�ny er�sebb, mint gondoltam.

 - Bemehetek hozz�? - k�rdezte Ichigo.

 - Persze, de ne maradj t�l sok�ig. Pihennie kell.

Yuzu szemei csukva voltak, ahogy Ichigo bel�pett a szob�j�ba, �s le�lt mell� az �gyra. Megfogta a h�ga kez�t, �s finoman megszor�totta.
 - H�... - k�rdezte. - Minden rendben?
Nem volt benne biztos, hogy Yuzu l�tja vagy hallja �t, m�g �gy sem, hogy tudta, a testv�r�nek is van n�mi k�pess�ge, amivel �rz�kelheti a szellemeket.

A l�ny megszor�totta a kez�t.
 " H�la az �gnek... " gondolta mag�ban Ichigo megk�nnyebb�lve.

 - Te vagy az, Nii-san? - k�rdezte Yuzu halkan, ahogy lassan kinyitotta a szemeit. - Viccesen n�zel ki. Minden csillog.

 - Semmi baj, Yuzu. - a helyettes m�g mindig a l�ny kez�t szorongatta. - Emiatt ne agg�dj.

 - Tudod, Karin elmondta, hogy te egy shinigami vagy. - mondta Yuzu mosolyogva,

 - Igaz�n? Sz�val kider�lt a titkom, mi?

 - Nem mondom el senkinek, Nii-san. - Yuzu ism�t lehunyta a szemeit. Elaludt.
Ahogy Ichigo elhagyta a szob�t, �gy �rezte, mintha m�zs�s s�ly hullott volna le a sz�v�r�l. Yuzu j�l van. Sosem bocs�tott volna meg mag�nak, ha valami t�rt�nt volna vele.

 - Tudom, mire gondolsz, apa. - mondta, ahogy a falnak t�maszkod� apj�ra pillantott.

 - Igen?

 - Arra gondolsz, az �n hib�m az eg�sz, mert mag�ra hagytam �t.

 - Nem �ppen. - j�tt a v�lasz. - Nem erre gondoltam.

 - Akkor, elmondan�d, hogy mire? - Ichigo kezdte zavartan �rezni mag�t.
N�ha egyszer�en nem tud sz�t �rteni az apj�val.

 - Azon gondolkodtam, hogy n�ha az embernek d�ntenie k�t sz�m�ra fontos dolog k�z�l, m�g ha az neh�z is. De ha nem v�lasztasz, azzal mindkett�t elvesz�theted.

Ichigo a padl�ra meredt. Majdnem elvesz�tette a testv�r�t az�rt, mert nem tudott v�lasztani az �l�k vil�ga �s a Soul Society-beli �lete k�z�tt? A k�szikla, ami nemr�g m�g a sz�v�t nyomta, Isshin szavaira ism�t a lelk�re nehezedett.

Akkor �jjel, amikor ugyanabban a szob�ban, ahol annak idej�n � �s Rukia el�sz�r tal�lkoztak, Ichigo v�gigny�lt az �gy�n, �s kib�mult az ablak�n. Az �g felh�s volt, csak p�r csillag f�nye hatolt �t rajta.

" Igaza van. " gondolta mag�ba, ahogy felid�zte a fej�ben Isshin szavait. " V�lasztanom kell. �g�retet tettem, hogy az �l�k Vil�g�ban maradok, hogy befejezzem a f�iskol�t, �s hogy megv�djem a bar�taimat �s a csal�domat. Nem tudom egyszerre Ruki�t is megkeresni. "

Nem tudott elfeledkezni Ruki�r�l, meg akarta tal�lni �t, de nem  most �rkezett el ennek az ideje. Legal�bbis, m�g nem most...