Kifejezetten nyugodt �jszak�nak n�ztek el�be a k�rh�z �jszakai �gyeletesei. Hiyama Mihoko m�r j� ideje csak unottan firk�lgatott a jegyzetf�zet�be, ami lassacsk�n betelt a lapsz�lekre rajzolt vir�gokt�l, �s egy�b rajzokt�l. Aizawa egy k�nyvet lapozgatott, valami ritka orvosi estekr�l sz�l�t. Egyik�k sem sz�lt semmit a m�sikhoz, remek�l elsz�rakoztak �k magukban is.
Amikor Hiyama csal�dottan konstat�lta, hogy tolla kifogyott, ahogy egy malacka k�rvonalait pr�b�lta meg kih�zni vele, bossz�san h�zta ki egyik fi�kot a m�sik ut�n, igaz mindhi�ba.
 "Ebben a nyamvadt k�rh�zban m�g egy tollat sem lehet tal�lni?!" csapta be d�h�sen az utols� fellelhet� fi�kot is.
 - Bel�d meg mi �t�tt? - k�rdezte t�le Aizawa, s k�zben fel sem n�zett olvasnival�j�b�l.
 - Nincs egy tollad? - k�rdezett vissza Hiyama.
 - Nesze. - Aizawa a l�ny fel� ny�jtott, egy a k�rh�z embl�m�j�val d�sz�tett �r�eszk�zt.
Az csak kikapta a kez�b�l, mik�zben egy halk k�sz�n�m-et sziszegett.
M�g csak b� k�t �r�ja hagyt�k �ket egyed�l - Fujikawa elt�k�lt szolidarit�si mozgalma addigra fulladt kudarcba, �s ink�bb hazament - de az�ta ez volt kett�j�k k�z�tt az els� p�rbesz�d, ami elhangzott.
Hiyama m�rget mert volna venni r�, hogy sok�ig ez is lesz az utols� sz�v�lt�suk, �gy k�b� az �jszakai m�szak v�g�ig.
A l�ny ism�t belemer�lt a rajzolgat�sba. Ha jobban belegondol, am�gy sem besz�lgetnek sokat Aizaw�val. Valahogy �gy j�tt ki a l�p�s, amikor el�sz�r tal�lkoztak, �s ez ellen egyik�knek sem volt k�l�n�sk�ppen kifog�sa. Mihoko nem �rzett sem ellenszenvet, sem ehhez hasonl�t Aizawa ir�nt, igaz, nem szerette a sr�c n�ha lekezel� �s arrog�ns modor�t.
Mi�ta csak az esz�t tudja, mindig k�pes volt olvasni az emberek fej�ben. Ha valakivel sok id�t t�lt�tt, apr� jelekb�l rengeteg mindenre k�pes volt k�vetkeztetni az illet�vel kapcsolatban. Shiraishi-t �s Fujikaw�t p�ld�ul m�r t�k�letesen kiismerte, de azt soha nem tudta, vajon mi j�rhat Aizawa fej�ben. Ez volt az egyetlen dolog, ami �gy istenigaz�b�l bosszantotta a l�nyt Kosaku-val kapcsolatban. Tal�n emiatt volt az is, hogy a t�bbiekhez k�pest idegennek �rezte a sr�cot.
�s neki pont ezzel az emberrel kell egy�tt �gyelnie eg�sz �jjel... A tudatra nagyot s�hajtott, mik�zben kisat�rozott egy f�lresiker�lt nyuszit a f�zete sark�r�l.
�r�lnie k�ne, hogy nincs egyetlen s�rg�s eset sem, � m�gis sz�vesebben hajtana v�gre valakin �letment� m�t�tet, mint hogy tov�bb kelljen �cs�r�gnie, az asztal t�loldal�n t�relmesen olvasgat� Aizawa Kosaku t�rsas�g�ban.
Rem�nyvesztetten pillantott a fali�r�ra. M�g el�tt�k a f�l �jszaka, � pedig itt fog meg�r�lni, ha ez tov�bb folytat�dik...
Felpattan a sz�k�b�l, �s elindult kifel�.
 - Hova m�sz? - Aizawa tov�bbra is a jelek szerint roppant �rdekes k�nyvet b�jta. - Nem mintha �rdekelne.
 - Csak k�rben�zek, minden rendben van-e. - v�laszolta Hiyama, ahogy ny�jt�zott egyet.
Aizawa egyszer csak becsapta a k�nyv�t, �s � is fel�llt.
 - Veled megyek. - k�z�lte sz�ntelen�l.
 - Ahogy gondolod. - vont v�llat a l�ny, �s tov�bbindult.
Csendben haladtak v�gig a s�t�t folyos�kon, �s fut�lag be-bepillantottak a k�rtermekbe. Rajtuk k�v�l senkit nem l�ttak, az �jszak�s n�v�rek a n�v�rszob�ban m�latt�k az id�t.
Miut�n tettek egy k�rt, Hiyama �s Aizawa elindultak visszafel� az orvosiba. A l�nynak j�l esett megmozgatni ernyedt tagjait, �s most el�gg� lelombozta a t�ny, hogy ism�t firk�lgat�ssal kell el�tnie az idej�t.
 "Ha legal�bb Aizawa besz�desebb kedv�ben lenne..." egy pillanatra a sr�c semmitmond� arc�ra n�zett. "Veszett �gy..." nyugt�zta v�g�l, �m ebben a percben Aizawa megsz�lalt.
  - Mi van a betegeddel? Tudod, azzal a ki�llhatatlan n�vel, aki homeop�tia m�ni�s.
 - Semmi k�l�n�s. P�r napig m�g benn tartj�k megfigyel�sre, azt�n hazaengedik szerencs�re. M�r kezdett az agyamra menni az �lland� hisztij�vel, hogy a f�veit akarja! - v�laszolta tetetett bossz�ss�ggal Hiyama.
Aizawa csak b�lintott.
 - �s a kissr�ccal mi a helyzet? - k�rdezett vissza a l�ny f�lszegen n�mi sz�net ut�n.
 - Semmi. - v�laszolta Aizawa nyersen. - Tov�bbra sem �bredt fel a k�m�b�l. F�l�, hogy k�rosodni fog az agya.
 - �gy t�nik, a sz�veden viseled a sors�t. Gyakran l�tlak n�la id�zni. - jegyezte meg a l�ny.
Aizawa meg�llt.
 - M�g sz�p. Nem fogom hagyni, hogy egy gyerek meghaljon.
 - Mintha b�rmit is tehetn�l. - ingatta a fej�t Hiyama.
 - Nem sz�m�t. Ugyan�gy felel�s vagyok az �let��rt, mintha tehetn�k �rte valamit. - Aizawa hangja rideg volt. - Nem az sz�m�t, mit tehetsz �s mit nem, hanem hogy mit akarsz el�rni.
A tekintet�vel szinte felny�rsalta a l�nyt, miel�tt tov�bb indult volna. Az egy darabig csak n�zett ut�na.
Nem volt benne biztos, de mintha egy pillanatra siker�lt volna belel�tnia Aizawa fej�be. Nem tudta pontosan milyen �rz�seket l�tott, csak azt, hogy igenis voltak �rz�sek a sr�c szavai m�g�tt.
Egyszer Shiraishi azt mondta neki, hogy Aizawa-kun am�gy nagyon kedves ember, csak ezt is, ak�rcsak az �rz�seit szereti elrejteni m�sok el�l. Bizony�ra �gy gondolja, gyenges�g, ha az ember ilyesmiket k�pes a felsz�nre hozni.
Hiyama nem tudta, Shiraishi honnan vett ilyesmit.
 "Aizawa egyszer�en csak bunk�." jelentette ki mag�ban, �s k�vette a sr�cot visszafel�.