T�z �v. Rukia nem akarta, hogy annyi id�re egyed�l maradjon, hogy elkezdjen gondolkodni rajta, mi t�rt�nhetett ez alatt az id� alatt. Belef�radt m�r az eg�szbe, �sszevissza vizsg�lgatt�k meg b�k�dt�k, Byakuya azonban ragaszkodott hozz�, hogy Unohana kapit�ny alaposan megn�zze a h�g�t, hogy mindent rendben tal�l-e n�la.
 - Kuchiki kapit�ny besz�lt nekem a s�r�l�seidr�l, amiket Hueco Mund�ban szerezt�l, Rukia-san. - mondta Unohana. - �gy t�nik, teljesen fel�p�lt�l. Nem l�tom ok�t, hogy benntartsalak a klinik�n, de azt hiszem, az lesz a legjobb, ha miel�tt elengedlek, m�g konzult�lok err�l Kurotsuchi kapit�nnyal.
Kurotsuchi, akit�l a l�nynak m�g mindig felkavarodott a gyomra, j�val hosszabb ideig vizsg�lta a hal�listenn�t, mint Unohana, miel�tt megosztotta volna a v�lem�ny�t.
 - Kuchiki Rukia. - kezdte p�r �r�val k�s�bb, mikor az �sszes vizsg�latot befejezte. - �gy t�nik, a Holloww� v�ltoz�sod meg�llt. Semmi sem g�tol meg benne, hogy visszat�rj a k�teless�geidhez. Azonban szeretn�lek m�g behat�bban tanulm�nyozni, hogy felt�rhassam az er�d forr�s�t, �s...
 - Erre semmi sz�ks�g, Mayuri. - szak�totta f�lbe a kapit�nyt Byakuya, Rukia legnagyobb megk�nnyebb�l�s�re. - A h�gomnak a tov�bbiakban nincs sz�ks�ge a szak�rtelmedre. Azt tan�csolom, hogy bar�tkozz meg a t�nnyel.
Eg�sz bes�t�tedett m�r, mire Rukia �s Byakuya elindultak hazafel�.
 - Nii-sama... - mondta Rukia, ahogy az ismer�s kerten haladtak v�gig. - K�sz�n�m, hogy hazahozt�l...
Byakuya csak b�lintott.
 " Semmit sem v�ltozott. " gondolta mag�ban a l�ny, amikor elv�ltak, �s elindult a h�l�szob�ja fel�. A gondolat valahogy megvigasztalta �t.
A szob�ja �gy volt, ahogy t�z �vvel ezel�tt hagyta. �gy d�nt�tt, megf�rdik. A rongyos, fekete hakam�t az �gy�ra tette. Meztelen osont �t a f�rd�be, �s tele engedte a k�dat forr� v�zzel. Ahogy ezt csin�lta, hirtelen megpillantotta mag�t a t�k�rben. Mintha nem is � lett volna, aki visszan�zett r�.
Amikor elhagyta Soul Society-t, Rukia m�r j�csk�n t�l volt a sz�zon, k�ls�re m�gis egy tizen�t-tizenhat �ves l�nyra hasonl�tott. Az a Rukia, akit a t�k�rben v�lt felfedezni, m�r nem egy l�ny volt. Magasabbnak tetszett, az alakja is sokkal n�iesebb lett. Ott, ahol eddig csak gondolatban voltak mellei, most m�r t�nyleg melleket l�tott.
Rukia egy�ltal�n nem csal�dott, ahogy a t�k�rk�p�t f�rk�szte. Mindig is kifog�sai voltak a kin�zet�vel kapcsolatban. M�gis, egy kicsit megr�m�lt, ahogy ezt az �j Ruki�t figyelte.
 " Rengeteget v�ltoztam... " gondolta. " Menyi minden v�ltozhatott m�g, mi�ta elmentem? " �s ekkor hirtelen arra gondolt, amit�l a legink�bb rettegni kezdett. " �s Ichigo? Mennyit v�ltozhatott? "

P�r �r�val k�s�bb egy szolg�l� azzal �rkezett hozz�, hogy l�togat�ja van. Rukia, aki most egy k�k �s feh�r sz�nekben pomp�z� kimon�t viselt, lesietett a bej�rathoz. K�v�ncsi volt, ki lehet az, aki m�r most hallott a visszat�r�s�r�l.
 - Renji! - ki�ltotta, amikor megpillantotta a f�rfit. Odarohant hozz�, �s szorosan mag�hoz �lelte. - Annyira j� �jra l�tni t�ged!
Azt meglepte a l�ny szokatlan ragaszkod�sa, ennek eredm�nyek�ppen pedig az arca eg�szen v�r�s lett.
 - Remek�l n�zel ki, Rukia! - mondta v�g�l zavartan, majd elmosolyodott.
 " Gy�ny�r�bb, mint valaha... " gondolta mag�ban, ahogy a hal�listenn� megv�ltozott k�lsej�t n�zte.
 - Az egyik �rt�l hallottam, akinek a Senkai kapura kellett vigy�znia, hogy visszaj�tt�l. - mondta Renji, miut�n ar�nylag megnyugodott. - Arra gondoltam, hogy nincs-e kedved egy kis iv�szatra. Van egy hely, ahov� �ltal�ban j�rni szoktunk...
 - Dehogy nincs! - szak�totta f�lbe Rukia.
A tudatra, hogy v�gre t�rsas�gban lehet, kicsit nyugtalans�g sz�llta meg. R� kellett j�nnie, hogy erre lehet, hogy m�g nem �ll teljesen k�szen. Azt�n arra jutott, hogy j�t tenne neki, ha kimozdulna egy kicsit, a k�ts�gei pedig lassan szertefoszlottak.
A hely, ahov� igyekeztek nem messze volt a hetedik osztagt�l. Ellent�tben a Rukongaiban tal�lhat� kocsm�kkal, ez tiszta volt, viszonylag t�gas �s eg�sz vil�gos.
Le�ltek egy asztalhoz. Rukia egy kicsit zajosnak tal�lta a helyet, de azokhoz k�pest, ahov� Renji m�g annak idej�n r�ngatta �t, amikor a l�ny csatlakozott a Tizenharmadik osztaghoz, kifejezetten csendes volt. Renji rendelt egy �veg szak�t, �s mindkett�j�knek tele t�lt�tte a pohar�t.
 - Megint a Tizenegyedikben? - k�rdezte Rukia, ahogy a shinigami hadnagyi karszalagj�ra sand�tott.
 - Ja. - mondta az vigyorogva. - A h�bor� ut�n parancsot kaptam.
 - A b�ty�m m�g mindig meg akarja mutatni, hogy ki a f�n�k, mi? - nevette el mag�t a l�ny. - Ugyanaz a Renji vagy, akit meg�riztem az eml�keimben. - a tudatra, hogy m�g mindig k�pes olvasni a f�rfib�l, mint egy nyitott k�nyvb�l, valahogy megk�nnyebb�l�ssel t�lt�tte el.
Beletellett m�g p�r k�rbe, mire a hal�listenn� el�g b�tors�got szedett �ssze, hogy feltegye Renjinek azt a k�rd�s, ami szab�lyosan �gette a bens�j�t.
 - �s mi van Ichig�val? - k�rdezte, mik�zben pr�b�lt �gy tenni, mintha ez csak egy egyszer� kis k�rd�s lenne.
 - Az �t�dik osztag kapit�nya. - v�laszolta Renji. - Lassan m�r �t �ve, hogy Soul Societyben van. El�sz�r csak hadnagy volt, de k�t �vvel ezel�tt kapit�nny� l�ptett�k el�.
 - Pontosan. - hallatszott egyszer csak Rukia h�ta m�g�l. - Azt hiszem, l�ttak bennem n�mi lehet�s�get.
 - Ichigo! - pattant fel a l�ny d�h�sen. - Ennyi �v ut�n is k�pes vagy a h�tam m�g� osonni, �s r�m hozni a fr�szt?!
 - H� Renji. - kezdte Ichigo. - Nem baj, ha k�lcs�nveszem �t egy kicsit?
Az csak vont egyet a v�ll�n.
Ichigo egy kis terasz fel� vezette Ruki�t, ami a fogad� oldal�n�l volt. Ahogy a Rukia el�tte l�pkedett, a shinigami akaratlan is b�mulni kezdte a l�ny kimon�ban j�l kivehet� alakj�t. Meg kellett �llap�tania, a ruha t�k�letesen k�veti Rukia test�nek k�rvonalait. Most l�tta el�sz�r m�s viseletben, nem abban a rongyos egyenruh�ban, ami akkor volt rajta, mikor hazahozt�k.
 " Sokkal gy�ny�r�bb, mint ahogy eml�keztem r�. " gondolta, mik�zben pr�b�lt nem arra gondolni, milyen j� is lenne h�tulr�l �tfogni a l�nyt, �s felfedez��tra indulni a kimon�ja alatt. " Ennek m�g nincs itt az ideje..." gy�zk�dte mag�t. " J�l tudod, hogy m�g t�l korai lenne ilyesmikkel terhelni �t..."
Ahogy Rukia megpillantotta Ichig�t, ism�t z�rzavart �rzett a lelk�ben. Sz�m�ra Ichigo maga volt az �lland�s�g, ami mindig jelent van az �let�ben. Egy pillanatra Rukia f�lelem �s izgalom k�l�n�s kever�k�nek �rz�s�vel n�zett r� a sr�cra.
Ichigo kihajolt a korl�ton. Arca az elm�lt �vek sor�n kicsit megv�ltozott. A b�re m�g mindig fiatal, sima volt, de a szemei, a tekintete m�r nem az� a fi�� voltak, akit Rukia annak idej�n elhagyott. Egy feln�tt f�rfi lelke sug�rzott azokb�l a szemekb�l. Egy olyan ember�, aki tudta ki �, �s hogy hova tartozik.
 - J�l n�zel ki, Rukia. - mondta a l�nynak mosolyogva.
 - J� �jra itthon lenni. - v�laszolta a hal�listenn� egyszer�en.
Ez igaz is volt, de nem csak Sereitei l�tv�nya miatt �rzett �gy.
 - Unohana azt mondta, hogy k�szen �llsz �jra munk�ba �llni. - jegyezte meg Ichigo.
Rukia b�lintott.
 " K�szen �llok... testileg. De vajon lelkileg is? " k�rdezte mag�t�l.
 - Ichigo... - kezdte. - K�sz�n�m, hogy megtal�lt�l engem.
 - Nem volt m�s v�laszt�som.
 - Ichigo, �n...
 - Ne er�lk�dj, Rukia. B�rmelyik m�sik bar�tom�rt megtettem volna. - szak�totta f�lbe a helyettes.
Nem ez volt a teljes igazs�g. Rukia m�s volt. Mindig is k�l�nb�z�tt a t�bbi bar�tj�t�l...

H�t �vvel ezel�tt Ichigo egy hasonl� udvarban �llt Orihim�vel. A ny�ri szell� langyos volt, �s ez j�l esett nekik a nemr�g elt�lt�tt kellemes vacsora ut�n. K�zel k�t �ve voltak m�r egy�tt, �s Ichigo szinte minden szabad pillanat�t, ami a kem�ny tanul�s mellett adatott neki, a l�nnyal t�lt�tte.
Ichigo remek�l �rezte mag�t Orihime t�rsas�g�ban, de m�g h�rom �vvel azut�n is, hogy Rukia elhagyta �t, a hal�listenn� gyakorta esz�be jutott. Legink�bb azon gondolkodott vele kapcsolatban, hogy vajon biztons�gban van-e. Nem engedte meg mag�nak, hogy azt higgye, a l�ny m�r meghalt. M�lyen, a lelk�ben �reznie kellett volna, ha ez megt�rt�nik. M�gis a tudat, hogy Rukia oda�t van, �s tal�n nem tal�l visszautat, keser� �rz�ssel t�lt�tte el.
K�zen fogva s�t�ltak Orihim�vel a l�ny h�z�hoz.
" Nem �rdemlek meg olyasvalakit, mint �... " gondolta mag�ban, mik�zben mardosta a b�ntudat, hogy olyan kev�s szeretetet �s t�r�d�st adott a l�nynak.
Rukia szelleme m�g mindig ott �lt a sz�v�ben.
 - Ichigo... - kezdte Orihime, ahogy el�rt�k a lak�sa ajtaj�t. - Nem j�ssz be hozz�m egy kis te�ra?
Amikor j�rni kezdtek, Inoue sokszor h�vta be �t a h�z�ba, de � mindig visszautas�totta �t. �gyhogy egy id� m�lva a l�ny m�r nem k�rdezett r� a dologra.
" Ma este... mintha m�s lenne... " gondolta mag�ban a shinigami.
 - Rendben, Orihime. - v�laszolta.
Inoue meglepettnek l�tszott, m�gis megk�nnyebb�ltnek. Egy�rtelm�en azt v�rta a helyettest�l, hogy ism�t visszautas�tja.
Ugyan�gy csevegtek, mint ahogy szoktak, �ltal�noss�gban mindenr�l. Ahogy ott �ltek egym�s mellett a kanap�n, Ichigo �gy �rezte, biztons�gban van. A l�ny fel� fordult, �s gyeng�den megcs�kolta az ajkait. Valahogy a cs�kjaik is mindig biztons�got sugalltak Ichigo fel�.
Ez�ttal Inoue szenved�lyes cs�kkal v�laszolt. Ichigo ezen meglep�d�tt, de �szt�n�sen mag�hoz h�zta a l�nyt, �s ugyanolyan szenved�llyel viszonozta a cs�kot.
 - Ichigo... - mondta Orihime gyeng�den. - T�ltsd velem az �jszak�t...
Ennyi. Kimondta. Olyan r�g v�gyott m�r arra, hogy ezt mondhassa annak az embernek, akivel egy�tt akar lenni.
A helyettes a saj�t �szt�neivel harcolt, ahogy a kezeivel v�gigsim�tott a l�ny v�ll�n �s h�t�n, majd elt�rte Inoue nyak�r�l a haj�t, �s cs�kolgatni kezdte. Orihime lassan kigombolta Ichigo ingj�t, �s v�gigsim�tott a shinigami mellkas�n. V�laszk�nt Ichigo is leh�mozta a l�nyr�l a p�l�j�t, �s ism�t mag�hoz szor�totta �t. A b�r�n �rezte Orihime melleinek melegs�g�t. Azt�n, hirtelen abbahagyta.
 - Nem... - mondta, ahogy a l�nyra n�zett, a szemei pedig tele voltak f�jdalommal. - Nem tudom megtenni, Orihime. Nem tudom ezt tenni veled.
Inoue csak n�zte �t, mik�zben megpr�b�lta visszatartani kibuggyan� f�lben l�v� k�nnyeit, amelyek nem sokkal k�s�bb m�r az arc�t most�k.
 - Semmi baj, Ichigo. �n meg�rtem... - mondta halkan.
 - Nem, nem �rted. T�nyleg egy elk�peszt� n� vagy Orihime. Gy�ny�r� vagy. Annyi mindent kaptam t�led.
 - M�g mindig Ruki�t szereted. - szak�totta f�lbe a l�ny.
Ichigo a f�ldet n�zte, k�zben pedig m�rhetetlen f�jdalmat r�zett, ami�rt �gy megb�ntotta Orihim�t.
 - Mindig szeretni fogod. - folytatta Inoue mosolyogva. - Keresd meg �t, Ichigo. Meg kell keresned �t, �s vissza kell hoznod �t. Sz�ks�ge van r�d.
 - Orihime, �n...
A l�ny ism�t a szav�ba v�gott, szemeiben hat�rozotts�g csillogott.
 - Rukia az �n bar�tom is. Neked pedig a legjobbat akarom, Ichigo. Mindig is a legjobbat akartam. K�rlek, tal�ld meg �t. Mondd el neki, milyen sokat jelent sz�modra.
" Igaza van. " gondolta Ichigo. " Meg kell tal�lnom Ruki�t, �s vissza kell hoznom, ker�lj�n b�rmibe. "
Ichigo f�jdalommal a sz�v�ben t�vozott Orihim�t�l, ami�rt megb�ntotta a l�nyt. M�gis, meg�jult c�ltudatoss�got �rzett. V�gre siker�lt rendet tennie a fej�ben.
Az Urahara Shop fel� tartott. Visszamegy Soul Societybe, �s szemben�z a f�lelm�vel.