Amikor Rukia meg�rkezett Hueco Mundoba, Aizen m�r v�rta �t. Csak �lt azon a tr�nhoz hasonl� �l�alkalmatoss�gon, ami egy magas emelv�nyen helyezkedett el.
 - �r�m t�ged �jra l�tni, Rukia-chan. - mondta mosolyogva.
 " Ugyanaz a leereszked� modor, mint kor�bban... " gondolta mag�ban a l�ny, mik�zben akaratlan is eml�kk�pek villantak be neki akkorr�l, amikor Aizen �gy fogta �t, mint egy rongybab�t, �s eg�sz a lelke m�ly�ig hatolt, hogy el�rje a Hogyoku-t.
Az �rz�s, hogy b�rmelyik pillanatban v�gezhetnek vele m�g mindig jelen volt a sz�v�ben, de ennek ellen�re er�snek mutatta mag�t.
 - Tudta, hogy el fogok j�nni, nem igaz? - k�rdezte �rzelemmentes hangon.
 - H�t persze. Pont �gy terveztem. Tudtam, hogy Yamamoto ide fog k�ldeni t�ged. - Aizen m�g mindig mosolygott - Ennek ellen�re seg�teni fogok neked.
A l�ny tudta, hogy semmit se tudna mondani, amivel meggy�zhetn� a f�rfit, hogy saj�t akarat�b�l van itt.
 - Mit v�rsz cser�be? - k�rdezte h�v�sen a hal�listenn�.
Kell, hogy legyen egy �r, ebben biztos volt.
 - Egy�ltal�n semmit, Rukia-chan. - felelte szem�rmesen, mik�zben megcser�lte keresztbe tett l�bait.
Rukia nem hitt neki. Hamarosan megkapja a v�laszt a k�rd�sre, ez nem k�ts�ges.
 - Csak szeretn�m megosztani veled a Hogyoku erej�t, semmi t�bb. - folytatta Aizen, mik�zben huncut mosoly �lt meg az ajk�n - Ennyire �nz� dolog lenne t�lem?
A l�ny nem v�laszolt.
 - Megtan�talak ir�ny�tani a Hollowot, �s el�rheted a bankai-t. Ha ut�na is itt akarsz maradni, maradhatsz. Ha menni akarsz, elmehetsz, ilyen egyszer� az eg�sz.
 " Enn�l az embern�l semmi sem egyszer�... " gondolta a l�ny.
Soha nem fog szabadulni innen...
 - Holnap el is kezdj�k. - mondta Aizen, mik�zben fel�llt, �s intett egy s�t�t alaknak - � majd megmutatja a szob�dat, ahol lepihenhetsz. A holnap egy kih�v�sokkal teli nap lesz sz�modra.

�g�ret�hez h�ven Aizen szem�lyesen r�szt vett az edz�seken k�t h�ten kereszt�l minden egyes nap. Ez meglepte a l�nyt, azt hitte, hogy majd valamelyik "kisf�n�k" mondjuk Gin fogja tan�tani �t. Rukia egy sokkal agressz�vebb harcmodort tanult, mint amit a shinigami akad�mi�n tan�tottak neki. Megtanulta, hogyan haszn�lhatja ki legink�bb a Hollow erej�t, �s hogy hogyan v�dekezhet a leghat�konyabban k�l�nb�z� t�mad�sok eset�n.
Ezalatt az �talakul�sa tov�bbra is zajlott. A pajzs, ami csak a v�ll�t v�dte, most m�r az eg�sz karj�t bebor�totta az ujjai kiv�tel�vel. Aizen meg�g�rte neki, hogy csak egy bizonyos szintig hagyja, hogy a l�ny Holloww� v�ltozzon, amikor pedig el�ri azt a hat�r, a Hogyokuval meg�ll�tja a folyamatot. A hal�listenn�nek nem volt m�s v�laszt�sa, hinnie kellett neki.
K�t h�ttel k�s�bb Aizen m�r nem edzett vele, ink�bb egyre er�sebb Arrancarokat k�ld�tt. Mik�zben �pp az egyikkel harcolt, Rukia el�rte a Bankai szintet, valamit, amit �gy hitt, hogy eg�sz �let�ben nem fog, f�leg nem ilyen kis id� alatt. Azt�n esz�be jutott, hogy Ichigo is milyen gyorsan k�pess� v�lt a Bankai haszn�lat�ra. A l�ny �gy gondolta, a Holoww� v�ltoz�s a kulcs mindkett�j�k eset�ben.
Rukia arra is r�j�tt, hogy a Hogyoku elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Aizen gy�zelmet arasson Soul Society felett. Azon kapta mag�t, hogy arra gondol, amikor Aizen megpr�b�lta elfoglalni Karakura v�rosk�t. M�r h�rom h�napja t�rt�nt? Ebben egy�ltal�n nem volt biztos. A monoton mindennapok miatt �gy �rezte, idej�t se tudja m�r, mikor j�tt ide.
Nem volt v�ratlan l�p�s Aizent�l, hogy a l�nyt elszigetelve tartotta a t�bbi Arrancart�l, kiv�ve amikor vel�k edzett, hiszen m�gis csak egy shinigamir�l volt sz� Soul Societyb�l. Rukia pr�b�lt kital�lni valamit, hogy kapcsolatba l�phessen az otthoniakkal, de miden pr�b�lkoz�sa kudarcba fulladt. Egyre nyugtalanabb� �s szorong�bb� v�lt.
Mi�ta Hueco Mundoba j�tt, minden �jjel ugyanazt �lmodta. Egy nagyon f�nyes helyen �ll. K�ts�gbeesetten keresi a kij�ratot, hogy elmenek�lhessen a vak�t� f�nyess�gb�l. Semmit nem tal�l. Azt�n kimer�lten mer�l �lomba, de amint fel�bred, megint ugyanott tal�lja mag�t. Rukia �gy gondolta, hogy ez az �lom jelk�pez a v�gyat, hogy hazat�rhessen oda, ahol annyian szeretik �t.
Amikor el�rte a Bankait, az �lmai megv�ltoztak. �gy �rezte, mintha kev�sb� lenn�nek �lomszer�ek, r�ad�sul m�r nem egyed�l volt azon a helyen. Volt ott m�g valaki, egy ismer�s jelenl�t. A hang megtestes�l�se, aki a fej�ben volt. Egy magas, gy�ny�r� n�, fekete hajjal �s cs�b�t� hanggal.
R�ad�sul az a hang most m�r akkor is zaklatta �t, amikor nem �lmodott. El�sz�r olyan volt, mintha egy m�sik szob�b�l visszhangozna valakinek a hangja, sok sz�t nem is �rtett abb�l, amit a hang mondott neki. Azt�n lassan egyre tiszt�bban hallott mindent, �s m�r nem tudott nem figyelni r�. R� kellett j�nnie, hogy a Hollow �nje besz�l hozz�.
 " Er�sebb lett�l, kicsi l�ny. " mondta neki " Nemsok�ra te �s �n eggy� v�lunk, akkor pedig soha t�bb� nem leszel mag�nyos."
" Nem vagyok mag�nyos. " gondolta, mik�zben lefek�dt aludni.
Elhessegette az ilyesfajta gondolatokat a fej�b�l, �s lassan elnyomta az �lom.
Akkor �jjel azt �lmodta, hogy elvesz�t valakit. Az a valaki pedig Ichigo volt.

M�snap Aizen beh�vatta a l�nyt abba a hatalmas terembe, ahol annak idej�n �dv�z�lte �t. Pont �gy �lt akkor is azon az emelv�nyen. Ahogy Rukia feln�zett r� a f�lhom�lyb�l, valahogy eg�szen kicsinek �s gyeng�nek �rezte mag�t. Bizony�ra ez a legjobb m�dszer arra, hogy a figyelmet az ember mag�ra ir�ny�thassa.
 - Rukia-chan. - kezdte a f�rfi - Itt az ideje, hogy v�lassz.
 - V�lasszak? - k�rdezett vissza elhal�an - Ezt nem �rtem.
 " Tudod, mit kell tenned, kisl�ny. " mondta a hang halkan.
 - Meg kell hoznod a d�nt�st, hogy itt maradsz, vagy visszam�sz Soul Societybe. - mosolygott Aizen - �n betartom az �g�reteimet.
 " Te d�ntesz, kicsi l�ny, � nem hazudik. " a hang t�ls�gosan is megnyugtat� �s kedves volt.
 - �n d�nt�k... - suttogta a l�ny, mik�zben �rezte, hogy menten �sszeesik.
 " Meg�rdemled az alv�st, Rukia... "
 " Aludni akarok... " gondolta, mik�zben elnyomott egy �s�t�st.
 " B�k�sen alhatsz, Rukia... "
 - Rukia-chan j�l vagy? - k�rdezte Aizen tov�bbra is egy hatalmas mosollyal az arc�n.
Rukia m�r nem l�tott tiszt�n.
 " Ha �gy d�ntesz, hogy maradsz, nyugodtan aludhatsz... "
 - Aludnom kell... - suttogta.
 - �gy d�nt�ttem, hogy maradok! - mondta ki hangosan egy hang.
Rukia egyre jobban sz�delgett. fogalma sem volt, honnan j�tt az a hang.
 " Azt akarom, hogy b�ke legyen... " gondolta.
Ahogy kimondta mag�ban ezeket a szavakat, ragyog� feh�rs�g �nt�tte el, ami boldog feled�sbe tasz�totta �t.
 - �dv itthon, Rukia. - mosolygott r� a v�r�s ruh�s n� - Aludj csak nyugodtan, �n majd vigy�zok r�d...