Ukitake megpr�b�lta buzd�t� szavakkal b�tor�tani a l�nyt, hogy valami m�dszert biztosan tal�lnak, hogy megakad�lyozz�k a Holloww� alakul�st, de ez a hal�listenn�t cseppet sem nyugtatta meg. A sz�ve m�ly�n igenis tudta, hogy Kurotsuchi kapit�ny megfigyel�sei helyesek, b�rmennyire is kegyetlenek. N�mi elm�lked�s ut�n �gy d�nt�tt, hogy ha elj�n a teljes �talakul�sa ideje, � maga fog v�get vetni az �let�nek. A t�ny, hogy miv� fog v�ltozni, sokkal elrettent�bb volt, mint a hal�l gondolata. Elv�gre is, � egy shinigami.
Kurotsuchi �gy gondolta, hogy azzal, hogy Rukia haszn�lja a Hollow erej�t, sem meghosszabb�tani sem r�vid�teni nem fogja a h�tral�v� idej�t. S�t, miel�tt a l�ny visszament volna az �l�k vil�g�ba, a f�parancsnok �zent neki, hogy elv�rja t�le, hogy tov�bbra is eddzen, �s n�velje az erej�t, hiszen r� is nagy sz�ks�g lehet a Hueco Mundoval val� �sszecsap�skor. Ez volt az, ami n�mi vigaszt ny�jtott neki. Az�rt pedig, hogy nem neki kellett besz�lnie err�l az eg�szr�l a f�parancsnokkal, egyenesen h�l�s volt.
M�r majdnem �jf�l volt, mire vissza�rt a Kurosaki h�zba. Ichigo az �gy�n �lt, az ajt�t t�rva nyitva hagyva.
 - Nem r�d v�rtam. - hazudta egy�ltal�n nem meggy�z�en - Egyszer�en csak nem tudtam aludni.
Rukia becsukta maga ut�n az ajt�t, �s le�lt Ichigo mell� az �gyra.
 - Sz�val... - k�rdezte az - Hogy ment?
A l�ny habozott, pedig m�r elhat�rozta, hogy mindent elmond neki, vagy legal�bbis annyit mindenk�pp, hogy Ichig�nak ne kelljen emiatt aggodalmaskodni t�bbet.
 - Kurotsuchi kapit�ny meg van gy�z�dve arr�l, hogy a Hogyoku tehet az �talakul�somr�l. Tov�bb� visszak�ld�tt ide, hogy folytassam a k�ldet�semet. - v�laszolta, mik�zben �gyelt r�, hogy megv�logassa a szavait.
 - Az j�, akkor holnap m�r kezdhetj�k is az edz�st. - v�laszolta a sr�c vid�man.
A legut�bbi tal�lkoz�s a Hollowokkal r��bresztette Ichigo-t, hogy nem k�pes an�lk�l harcolni, hogy ne j�rn� �t b�n�t� f�lelem, hogy a l�nnyal t�rt�nik valami. T�ls�gosan is �ssze akarta m�rni az erej�t a hal�listenn��vel, t�ls�gosan is meg akarta osztani vele azokat az �rz�seit, amik az azonos erej�kb�l sz�rmaztak.
Rukia megint habozott. Egy�rtelm�, hogy a helyettessel val� edz�s el�ny�s lenne a Soul Society sz�m�ra. Hiszen min�l t�bbet tud a saj�t k�pess�geir�l, ann�l jobb harcoss� v�lhat. M�gis, a h�rom Hollowwal val� tal�lkoz�s �ta att�l tartott, hogy b�rmikor elvesztheti a fej�t, �s Ichig�nak baja eshet.
 - Valami baj van? - k�rdezte az eml�tett - Tal�n nem vagyok el�g j�, hogy veled edzek?
Csak viccnek sz�nta, a hangj�ban f�jdalom csengett.
 - Nem, te nagyon is er�s vagy, Ichigo... - v�laszolta a l�ny, mik�zben igyekezett meggy�zni a sr�cot, hogy nem �gy van, ahogy gondolja - Csak h�t...
Rukia elhalkult.
 - Akkor meg?! - k�rdezte Ichigo idegesen.
 - Nem akarlak b�ntani!
V�gre. H�t csak kimondta.
 - Eh, Rukia, tudod, hogy �n tudok vigy�zni magamra! - nevetette el mag�t a hal�listen helyettes, mik�zben megk�nnyebb�lt, hogy az eg�szet csak f�lre�rtette.
K�zben pedig az j�rt a fej�ben, hogy milyen ironikus, hogy mindketten amiatt agg�dnak, hogy a m�sikkal t�rt�nik valami.
 - Nem err�l van sz�, te idi�ta! Csak... - nem folytatta.
R�j�tt, ha most elkezdene besz�lni a hangr�l a fej�ben �s arr�l, hogy mire is k�ri �t, semmi es�lye nem lenne, hogy Ichigo meg�rtse, mit �rez. �gy csak annyit mondott:
 - Felejtsd el...
 - Akkor j�. Holnap el is kezd�nk edzeni. - mondta a sr�c mosolyogva - Jobb, ha kipihened magad, mert holnap sz�tr�gom a segged!

Ichigo csak n�zett a l�ny ut�n, ahogy az kis�t�lt a szob�j�b�l. Megk�nnyebb�lt, hogy Rukia tiszt�zott mindent, �s hogy belegyezett, hogy egy�tt edzenek. Az igazs�g az volt, hogy Ichigo �lvezte az egy�tt t�lt�tt id�t, att�l f�ggetlen, hogy mit csin�lnak. Eg�sz �let�ben k�pes lett volna Chappy Gikonganokat sz�molgatni, ha Rukia is vele lett volna. Ezzel a gondolattal mer�lt m�ly �lomba.

Er�s f�ny vette k�r�l. Nagyon f�nyes volt, f�jt t�le a szeme. Ismerte ezt a helyet. M�r j�rt itt.
 - �dv �jra itt, Ichigo. - mosolyodott el a v�r�s ruh�s n� - M�r hi�nyozt�l.
 - Mit akarsz?! - k�rdezte az.
 - T�ged akarlak, Ichigo. Felfalni t�ged. Meg�lni t�ged. Hogy az eny�m legy�l, �r�kk�.
A n� k�zelebb l�pett hozz�. � h�tr�lni pr�b�lt, de az idegen mag�hoz h�zta. Ichigo arra ocs�dott, hogy � is egyre k�zelebb akar lenni az ismeretlenhez. Akarta �t. a haj�val akart j�tszani, v�gigsim�tani a nyak�n, mag�hoz szor�tani, �rezni az er�t, ami mindezzel �tj�rja �t.
Azt�n hirtelen megdermedt, nem tudott mozogni. A n� nevetve h�z�dott el t�le. L�tta, ahogy el�h�zza a kardj�t, �s �rezte, ahogy a hideg penge �tsz�rja a mellkas�t. Boldog f�jdalom...
 - Ichigo! Ichigo! - ez m�r Rukia hangja volt.
Megpr�b�lt v�laszolni, de haldoklott, a szavak pedig nem j�ttek a sz�j�ra.

 - Ichigo! Kelj fel!
A sr�c kinyitotta a szemeit. Leveg��rt kapkodott.
Rukia k�rd�n n�zett r�.
A helyettes sz�rnyen zavarban �rezte mag�t. Hirtelen fel�lt az �gyban, �s k�zben v�laszolt.
 - Csak egy rossz �lom... J� vagyok... Megyek �s megreggelizek. - mondta gyorsan.
Rukia nem k�rdez�sk�d�tt tov�bb. Tudott � mindent a n�lk�l is.

Az edz�s megk�nnyebb�l�s volt Ichigo sz�m�ra. H�la ennek, siker�lt sz�m�znie annak a bizarr �lomnak a gondolat�t a fej�b�l, �s helyette a harc izgalm�ra koncentr�lhatott. Ez�ttal sem � sem Rukia nem habozott �tl�pni a hat�rokat. Ahogy haladtak a gyakorl�ssal, Rukia lassan megtanulta, hogyan engedheti szabadj�ra a Hollowot. Eleinte nehezen h�vta el� �t, mert att�l f�lt, ha szabadon engedi, az a bizonyos hang is megsz�lal az elm�j�ben. Azonban a hang most n�ma volt, mint a s�r. �gy a hal�listenn� lassan megnyugodott, �s hamarosan k�pes volt arra, hogy er�fesz�t�sek n�lk�l engedje szabadon az erej�t. Er�snek �rezte mag�t, ahogy k�pes volt az ir�ny�t�sa al� vonni a Hollowot.

A lid�rc kienged�s�nek �r�me �s az ezzel j�r� hatalmas er� ellen�re Rukia tov�bbra is k�pes volt kontroll�lni mag�t. A hatalom, ami Sode no Shirayukib�l �radt, fel�bresztette az �rz�keit, m�ghozz� annyira, mint m�g soha �let�ben. Hamarosan r�j�tt, hogy k�pes �rezni a t�rgyakat, amikkel a t�mad�sai sor�n kapcsolatba ker�l: a szilafal �rdes felsz�n�t, a k�zeli patakban folydog�l� v�z h�v�s�t, vagy �ppen Ichigo b�r�nek simas�g�t. Fel�d�t� �rz�s volt.

�t napon �s �jszak�n kereszt�l Ichigo �s Rukia semmi m�st nem csin�ltak, csak ettek, aludtak �s edzettek, ha pedig a gyakorl�s elh�z�dott, ami el�g sokszor megt�rt�nt, az �jszak�t az Urahara shopban t�lt�tt�k. A hatodik nap reggel�n Urahara csatlakozott hozz�juk, amikor �ppen reggeliztek.
 - Igaz�n nagyszer� munka, Rukia-chan. - mondta Urahara - Rendesen megdolgoztatod Ichigo-t. - folytatta vontatottan - Mi lenne, ha ma szabadnapot venn�tek ki?
Mindketten tiltakoztak.
 - Ragaszkodom hozz�. - mondta a szand�los - K�l�nben is... - itt elvigyorodott - Legal�bb egy napra van sz�ks�gem, hogy rendbe hozzam a k�rt, amit odalent okoztatok.
M�r majdnem d�l volt, amikor Ichigo �s Rukia a boltb�l a v�rosk�zpontba indultak. Rukia, k�zel egy h�t ut�n ism�t a p�ttest�ben, k�nyelmetlen�l �s furcs�n �rezte mag�t, az �rz�kei pedig tomp�k voltak. M�gis a napos id�, a f� illata �s a f�k �rvendetes v�ltoz�snak bizonyultak a t�bbnyire egyhang� mesters�ges k�rnyezet ut�n.
Ichigo azt javasolta, hogy eb�deljenek a parkban. A l�ny gondolkod�s n�lk�l beleegyezett, ugyanis eddig csak egyszer evett a szabadban.
A park tele volt emberekkel. Gyerekek labd�ztak, kuty�k futk�roztak �s kergett�k egym�st, �s szerelmesp�rok s�t�lgattak k�zen fogva az �ton.
Amikor Rukia el�sz�r j�rt az �l�k vil�g�ban, �gy gondolta, hogy az emberi kapcsolatok a legjobb esetben is csak sz�rakoztat�ak tudnak lenni. Sem a Rukongai utc�in t�lt�tt �vek, sem a tizenh�rom �rosztagban t�lt�tt id� nem k�sz�tette fel �t a m�lyebb �rz�sekre vagy a tudathoz, hogy tartozik valakihez. Az �l�k vil�g�ban azonban igaz�n j�rtas lett ebben. N�h�ny kiv�telt�l eltekintve a Soul Societyben k�tetett bar�ts�gai elt�rp�ltek a karakurai kapcsolataihoz k�pest. Most m�r emberk�nt szeml�lte az emberi vil�got, �s azokat az egyszer�nek hitt �rz�seket.
Miut�n befejezt�k az eb�det, Ichigo hanyatt d�lt a f�ben, �s elaludt. A l�ny figyelte, ahogy a helyettes alszik. Az arca b�k�s volt, a kezeit tette a feje al� p�rna gyan�nt. Beletelt n�mi id�be, mire Rukia azon kapta mag�t, hogy a tekintete �tv�ndorolt Ichigo v�ll�ra �s a mellkas�ra. A helyettes p�l�ja l�that�v� tette a kidolgozott izmainak k�rvonalait, Rukia pedig arra ocs�dott, hogy felid�zi mag�ban a pillanatot, amikor azok az er�s karok �tfogt�k �t, �s a sr�c illat�t�l eg�sz elb�dult.
 " Hagyd abba! " gondolta mag�ban " M�r d�nt�tt�l. Hagyod, hogy �lje a saj�t �let�t az emberek vil�g�ban. Nincs jogod... Nektek egyik vil�gban sincs j�v�t�k... "
R�vette mag�t, hogy �jra az embereket figyelje a parkban.
 " Ami�rt harcolunk, az az � j�v�j�k... " gondolta " Az � j�v�j�k, �s nem az eny�m... "
Nem sokkal k�s�bb � is lefek�dt a f�be, �s lassan elnyomta az �lom. Persze tisztes t�vols�gban Ichig�t�l.
Mire fel�bredtek, a nap m�r lemen� f�lben volt. M�r csak p�ran l�zengtek a szabadban, mindenki hazament vacsor�zni. A helyettes hatalmasat �s�tott, mik�zben egyik kez�vel Rukia fel� ny�lt, hogy felseg�tse. A l�ny elfogadta a seg�ts�get, �s akarva akaratlan a shinigami b�r�nek tapint�s�ra �s az er�s mark�ra koncentr�lt. Gyorsan elt�volodott t�le, �s elindult a kij�rat fel�, �gy a sr�cnak el kellett engednie �t.
Ichigo figyelte, ahogy elhagyja a parkot. A shinigami egyenruh�ja n�lk�l mintha m�g kisebb lett volna. Persze, hatalmas er� birtok�ban volt, m�gis abban a pillanatban olyan t�r�kenynek �s sebezhet�nek t�nt.
 " Annyira gy�ny�r�... " gondolta.
Azt�n hirtelen bel�has�tott a felismer�s.
 " �n szeretem �t... "
Ez nem volt k�l�n�sk�pp meglep�. Ez az �rz�s m�r r�ges r�gen ott rejt�zk�d�tt benne, a f�jdalom, amit pedig akkor �rzett, amikor azt hitte, �r�kre elvesztette a l�nyt Hueco Mundoban, jobban f�jt neki, mint b�rmelyik fizikai s�r�l�se, amit a csatat�ren szerzett. M�g saj�t mag�nak sem merte bevallani, azzal �ltatta mag�t, hogy ez egy nagy h�lyes�g, v�gt�re is � csak egy ember, r�ad�sul m�g csak tizenh�t. M�gis, az ut�bbi hetekben valami megv�ltozott a hal�listenn� viselked�s�ben, ami miatt elkezdett hinni benne, hogy Rukia t�bbet �rez ir�nta, mint puszta bar�ts�g.
A nap m�r elt�nt  horizont alatt, mire haza�rtek. N�h�ny l�p�snyire az ajt�t�l Ichigo meg�llt, �s szembefordult a l�nnyal. Az k�rd�n n�zett r�.
 " Tudnom kell... " gondolta a helyettes, mik�zben sz�ve a tork�ban dobogott " Tudnom kell, hogyan �rez... "
Azzal mag�hoz h�zta a szekr�nylak�t, �s megcs�kolta. Addig a r�vid pillanatig, m�g az a cs�k tartott, Ichigo �gy �rezte, nincs k�z�tt�k t�vols�g, nincs k�z�tt�k hat�r, ami az �tjukban �llhatna. A l�ny visszacs�kolt, er�sen �s szenved�lyesen. Most m�r tudta. Biztos volt benne. Rukia is szerette �t.